| [ << ] [ 1897 ] [ 1896 ] [ 1895 ] [ 1894 ] [ 1893 ] < 1892 > [ 1891 ] [ 1890 ] [ 1889 ] [ 1888 ] [ 1887 ] [ >> ] |
| nezsu11 (hősnév: nezsu11) | 2004. szeptember 12., 18:12:46 |
| ***WindowsXP! (Nem találom az előbbi írásomat) Ezért mégegyszer leírom: nagyon jó kedvre derítenek szösszeneteid! Köszi | |
| Peter (hősnév: Mrs. Agytala) | 2004. szeptember 12., 17:51:38 |
| Ingyen kaja, pia a raktáron cak kérni kell én adok mindenkinek | |
| állatbarát (hősnév: állatbarát) | 2004. szeptember 12., 17:37:29 |
| Szereted az állatokat? Akkor látogass el ide: www.gportal.hu/kiskedvencek | |
| WindowsXP (hősnév: WindowsXP) | 2004. szeptember 12., 17:25:53 |
| Gondoltam, ez másnak is tetszeni fog: ************** Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondoljcsak bele, 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókokok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenesági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambonak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mcdonaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai me nzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a koloniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, Surround Soundról, UPC-ről, internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Kicsit le is maradtunk, bevallom már háromszor vettem ki egyik kedvenc filmem DVD-n a tékából, de még nem nagyon sikerült lejátszanom. Mindig lengyelül indul el, én meg egy negyedóráig nézem, aztán inkább visszaviszem. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb p edig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy iratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Nekünk a szexhez nem kellett pornófilm és szexújság, de még szálloda sem. Akkor és ott csináltuk, ahol lehetőség volt rá, és ha valamit rosszul csiná ltunk, vállaltuk a következményeket, és újra probálkoztunk. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehet el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat,a jóérzés, a felelőség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi. Hősök? Talán. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak _________________ | |
| G Dorottya Princess (hősnév: G Dorottya Princess) | 2004. szeptember 12., 16:51:43 |
| Kérjetek enni, inni!! Szívesen adok. | |
| Erika (hősnév: Ericca) | 2004. szeptember 12., 16:03:51 |
| KAJA, PIA NÁLAM!!!! | |
| Reni (hősnév: Reni embere) | 2004. szeptember 12., 15:56:38 |
| Köszi a kaját Peny. Majd ha tudok, segítek én is neked. | |
| Reni (hősnév: Reni embere) | 2004. szeptember 12., 15:56:38 |
| Köszi a kaját Peny. Majd ha tudok, segítek én is neked. | |
| Reni (hősnév: Reni embere) | 2004. szeptember 12., 15:56:38 |
| Köszi a kaját Peny. Majd ha tudok, segítek én is neked. | |
| GYULA (hősnév: GYULA) | 2004. szeptember 12., 15:45:44 |
| HA VALAKINEK KELL ITAL AZ NYUGOTTAN KÉRJEN AHŐS NEVE:GYULA | |
| GYULA (hősnév: GYULA) | 2004. szeptember 12., 15:45:44 |
| HA VALAKINEK KELL ITAL AZ NYUGOTTAN KÉRJEN AHŐS NEVE:GYULA | |
| GYULA (hősnév: GYULA) | 2004. szeptember 12., 15:45:43 |
| HA VALAKINEK KELL ITAL AZ NYUGOTTAN KÉRJEN AHŐS NEVE:GYULA | |
| csonti (hősnév: Prízma) | 2004. szeptember 12., 15:30:58 |
| sziasztok!!!:) nagyon szeretek mindenkinek segíteni!!!:) ezért légyszi kérjetek segítséget! akkor többen kértek segítséget amikor még nem írtam ide!:) remélem nem ront a helyzeten! kaja 3 adag: 3 bz ital 3 adag: 2 bz bunko 1 db : 0-14 bz küldetés minimális ár!!!:) légyszi kérjetek segítséget!!!:) adni jobb mint kapni! | |
| Geri (hősnév: Big Mamut) | 2004. szeptember 12., 15:26:42 |
| Ételtm, italt adok! 3 adag = 2 buznyák. Bunkót is kérhettek! Az is 2 buznyák! | |
| Sa-Sa (hősnév: Sa-Sa) | 2004. szeptember 12., 15:21:07 |
| Nem tudok Neked írni.az a ... is kell? Az én címem m_bogi@tvn.hu | |
| Lány (hősnév: Sa-Sa) | 2004. szeptember 12., 15:06:47 |
| A hősembered nincs benn a katalógusban.De megpróbálok oda írni vagy a freemailodra. | |
| a (hősnév: nem tomné nővére) | 2004. szeptember 12., 15:04:11 |
| Nem beszélhetnénk e-mailbe mert most írok 3-szor. Ha igen írj légyszi a badrika...@freemail.hu círe v írd meg a tiéd.jó? | |
| lány (hősnév: Édes-ke) | 2004. szeptember 12., 15:03:59 |
| De csak akkor ha már 100 az IQ-d.(bölcsesség) | |
| Lány (hősnév: Édes-ke) | 2004. szeptember 12., 15:01:08 |
| Adhatok Neked 1-től 99 Buznyákig.Mennyi kell? | |
| a (hősnév: nem tomné nővére) | 2004. szeptember 12., 14:57:50 |
| egy gyönyörű lánynak: Hogyan?????????Könyi mondd meg! | |
| egy gyönyörű lány (hősnév: Édes-ke) | 2004. szeptember 12., 14:55:56 |
| Mindent ingyen vagy a minimum áron! Ma valaki gazdagothat egy-pár buznyákkal, ha most ír nekem egy levelet, megírom hogyan. | |
| a (hősnév: nem tomné nővére) | 2004. szeptember 12., 14:49:31 |
| Már az első nap is lehet dolgokat szerezni? | |
| Isti (hősnév: Itsi) | 2004. szeptember 12., 14:45:58 |
| Mindent amit lehet ingyen adok,amit nem lehet azt minimum áron de ha akartok adhattok buznyákot is.Kölcsönt 300buznyákig a legkisebb kamatra adok.Kérjetek bátran! | |
| nezsu11 (hősnév: nezsu11) | 2004. szeptember 12., 14:45:08 |
| Jééé, mit találtam: Heltai Jenő: Szabadság Tudd meg : szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít, Se rang, se kincs nem veszteget meg, Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, A látszatot lenézi, meg nem óvja, Nincs letagadni, titkolni valója. Tudd meg : szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg, Aki üres jelszókat nem visít, Nem áltat, nem ígér, nem hamisít. Nem alkuszik meg, hű becsületéhez, Bátran kimondja, mit gondol, mit érez. Nem nézi azt, hogy tetszetős-e, Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse, Nem bámul görnyedon a kutyabőrre S embernek nézi azt is aki pőre. Tudd meg : szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki, Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos, Tüzet fölöslegesen nem harangoz, Van mindene, ha nincs is semmije, Mert nem szorul rá soha senkire. Nem áll szemébe húzott vaskalappal, Mindég kevélyen szembe néz a Nappal, Vállalja azt, amit jó társa vállal, És győzi szívvel, győzi vállal. Helyét megállja mindég, mindenütt, Többször cirógat, mint ahányszor üt, De megmutatja olykor, hogy van ökle.... Szabad akar maradni mindörökre. Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd ! Tudd meg : szabad csak az, Aki oly áhítattal mondja ki, Mint istenének szent nevét a jó pap. Szabad csak az, kit nem rettent a holnap. Inség, veszély, kín meg nem tántorít És lelki béklyó többé nem szorít. Hiába őrzi porkoláb s lakat, Az sose rab, ki lélekben szabad. Az akkor is, ha koldus, nincstelen, Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen. Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják, Hol áldozat nincs, nincs szabadság. Ott van csupán, ahol szavát megértve Meghalni tudnak, és élni mernek érte. De nem azért dúlt érte harc, Hogy azt csináld, amit akarsz, S mindazt, miért más robotolt, Magad javára letarold, Mert szabadabb akarsz lenni másnál. A szabadság nem perzsavásár. Nem a te árud. Milliók kincse az, Mint a reménység, napsugár, tavasz, Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva Ráönti illatát a szomjazó világra, Hogy abból jótestvéri jusson Minden szegénynek ugyanannyi jusson. Míg több jut egynek, másnak kevesebb, Nincs még szabadság, éget még a seb. Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, Te sem vagy még szabad, te is csak... Gyáva rab vagy. Ifjúkoromban Heltai is az egyik kedvencem volt:) | |
| :-) (hősnév: Megi) | 2004. szeptember 12., 14:30:39 |
| Petya!! Odakattintassz a "segítség valaki segítsen" gombra és beírod a nevét annak akitől akarsz kérni és hogy mennyi buzit akarsz neki adni | |
| :-) (hősnév: Megi) | 2004. szeptember 12., 14:29:02 |
| Szasztok! Lécci NE adjatok buznyákot!!! Kár hogy csak napi 1X lehet kaját-piját kérni :( | |
| Petya (hősnév: Herri Pottre) | 2004. szeptember 12., 14:26:13 |
| De hogyan kell kérni? | |
| Bárány (hősnév: Lábmester) | 2004. szeptember 12., 14:22:13 |
| Petya! Mi nem tudunk küldeni csak ha kérsz!! Kérjél Kopaszsárgaőszibaractól inni és enni vagy Lábmestertől inni!(lábmesternél perpill nincs ennivaló) KÉRHET BÁRKI MÉG KÜLDETÉSBEN IS SEGÍTEK HA MÁR MEGCSINÁLTAM!!!!BÁRKI BÁRMIT KÉRHET AKÁRMENNNYIÉRT!!!Kölcsönt nembiztos hogy tudok adni de Lábmesternél róbálkozhattok!!!!!!!!!!!!!!!!! | |
| Peter (hősnév: Agyhalott) | 2004. szeptember 12., 14:19:48 |
| Csak hős kérhet hőstől Harry! | |
| Zoli (hősnév: Kőfej100) | 2004. szeptember 12., 14:18:23 |
| Ingyen kaja, pia, bunkó!!! Csak nálam (meg majdnem mindenkinél)!!! | |
| Petya (hősnév: Herri Pottre) | 2004. szeptember 12., 14:15:19 |
| Vki tudna adni ingyen kaját/piát?Aki tud az lécci küldjön! | |
| a (hősnév: nem tomné) | 2004. szeptember 12., 14:11:54 |
| Melitta most írhatok bele utoljára!!!!!!Könyörgöm mondd meg hogy kell ezzel játszani!!! | |
| DJ (hősnév: DJ) | 2004. szeptember 12., 14:11:52 |
| Kaszás nem tudom elküldeni a levelet a devid@invitel.hu-ra! | |
| Melitta (hősnév: Millike) | 2004. szeptember 12., 14:04:52 |
| Kaja,pia,bunkó nálam!! | |
| a (hősnév: nem tomné) | 2004. szeptember 12., 13:44:28 |
| Van itt vki??? valaki mondja meg hogy kell ezzel játszani! | |
| a (hősnév: nem tomné) | 2004. szeptember 12., 13:42:04 |
| segítség | |
| Rebi (hősnév: Bunkó Berta) | 2004. szeptember 12., 13:33:10 |
| Adok kölcsön! Kérjetek!!! | |
| ÉVIKE (hősnév: Dudina) | 2004. szeptember 12., 13:31:29 |
| Kaja pia: 1 buznyák Bunkó: minimum ár küldetésben minimum áron segítek Dudina | |
| a (hősnév: nem tomné huga) | 2004. szeptember 12., 13:28:55 |
| kérdőívnek: Hogyan? | |
| KÉRDŐÍV (hősnév: KÉRDŐÍV) | 2004. szeptember 12., 13:25:11 |
| a (hősnév: nem tomné huga) 2004. szeptember 12., 13:13:49 emilben küldöm a felvilágosítást!!! :)) | |
| a (hősnév: nem tomné huga) | 2004. szeptember 12., 13:22:46 |
| Szeretném T!nát örökbefogadni!!! Mit kell tennem? | |
| a (hősnév: nem tomné huga) | 2004. szeptember 12., 13:13:49 |
| hogy kell játszani ezzel a játékkal? légysz gyorsan válaszoljatok mert nem értem!!!!!!!!!!!!!!!4 | |
| TIB (hősnév: Seneke) | 2004. szeptember 12., 12:50:10 |
| SENEKE SEGÍT!!! ÁRLAP: Átkeink: egér:1bz hal:1bz vadkan:1bz Italaink: víz:1bz Bunkó: 14bz Segítség küldetésben: Áfa megdumálása: 14 bz egyéb küldetések: minimum ár Kérj segítséget Senekétől!!! | |
| Dorina (hősnév: dodzsem) | 2004. szeptember 12., 12:43:15 |
| Sziasztok!!!! Szívesen adok : KAJÁT PIÁT BUNKÓT Persze BUZNYÁKÉRT!!!! LÉTSZI KELL A BUZNYÁK MINÉL HAMARABB!!! | |
| beta (hősnév: ATIS) | 2004. szeptember 12., 12:37:38 |
| nyugodtan kérjetek kaját , piát.... ingyen !!!!! | |
| Q-WERT (hősnév: Gyere ide!!!) | 2004. szeptember 12., 12:23:02 |
| Szép napot mindenkinek! Remélem emlékeztek még erre a kis történetre, amit én galádul félbe hagytam. Most itt a folytatás, s remélem ezt is elolvassátok! JOHN DARNTON Az élő titok – NEANDERVÖLGY I. (részletek) 6. Matt éppen mondott volna erre valamit, amikor egy fémes csattanást hallott a háta mögül. Van eltartotta a fegyvert a tűztől, és a forgatótárat pörgette. A markolat túl forró volt, ezért kezét kabátujjába visszahúzva az anorák mandzsettarészével markolta meg a fegyvert, mint valami rögtönzött edényfogóval. Hogy letesztelje a pisztolyt, meghúzta a ravaszt. Csatt. Ezután letette a fegyvert a földre, felvette a lőszereket, beleköpött a csőbe, hogy lehűtse, majd egyesével belenyomkodta a golyókat a tárba, jól megégetve közben az ujjait. Hátizsákjából kivett egy doboz tartalék lőszert, és a zsebébe csúsztatta. – Újra megy a bolt – mondta, miközben vigyorgott, mint egy elmeháborodott. - Épp ideje! – mondta Susan. – Jön valami! – Fülét hegyezve az egyik járat felé fordult, és ujjával a sötétség felé mutatott, ahonnan léptek dobogása közeledett. Azok ott futottak, és ez a nagy sietség egy nyugtalanító gondolatot ébresztett Susanban: hogy, hogy nem, de tudják, hol bujkál két társával. Nem kutatnak utánuk – a nyomukban vannak. Matt bepillantott a többi alagútba, és halkan megszólalt. – Jól van, válasszuk ki az egyiket. Találomra. - Ez nagyobbnak látszik – vélte Susan. – Talán ebbe kéne bemennünk. Nem akarunk örökre itt lenn maradni, most, hogy már van fegyverünk. Matték futásnak eredtek, pedig nem tudták, hogy a hangok elől szaladnak, vagy éppen közelednek feléjük. Aztán egyértelművé vált a helyzet: a lépések előttük dobbannak. Matt megkockáztatta, hogy bekapcsolja a lámpát, és ez pillanatra maga elé villantotta. A fal egyik oldalukon sötéten nyújtózott előre, a másik oldalon azonban egy kétlábnyi széles hasadék egy gardróbnál nem nagyobb bemélyedésbe torkollt. Itt elrejtőzhetnének. Azonnal oda is rohantak, és egymás után bepréselték magukat a nyíláson, ahol aztán vadul dobogó szívvel várták, mi lesz. Van felemelte a pisztolyt, és a nyílásra irányította. – Szemeket becsukni! – parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon. - Elment az esze? – szisszente Matt. - Nem tréfálok. Most nincs idő kérdésekre. Csukják csak be a szemüket! – Ő maga is lehunyt szemmel állt. Matt Susanra pillantott, aki ugyancsak összeszorította a szemét. Másodpercekkel később egészen felerősödött a lépések zaja, és ahogy közeledtek a fáklyák, a szemben levő fal narancsos színben felderengett, majd egyre fényesebben izzott fel. Matt is becsukta a szemét, de összepréselt szemhéjain át is érzékelte a lángok felbukkanását, bőrén pedig néhány lábnyi távolságból érezte a forróságot. Azután a fény és a hangok lassan elenyésztek, és ahogy ott állt, Matt hirtelen ráébredt, hogy most először a szagukat is megérezte, az állati zsiradék és az emberi kipárolgás átható elegyét, mely nem akart kimenni az orrából, és öklendezésre késztette. Aztán a mozgás, a színek és az árnyak teljesen eltűntek, a zaj is elült; csend és sötétség borult rájuk megint. Van hangosan fújta ki a levegőt, és Susan is felsóhajtott. – Ez meredek volt! – mondta. Egyesével kipréselődtek, majd továbbindultak a folyosón, hogy megtalálják a kijáratot. Nem tűnt fel nekik, hogy Van elsurrant mellőlük, és végiglopakodott egy oldalfolyosón. Van kiáltozása törte meg a csendet. – Hé, ide, ide gyorsan! Egy hatalmas csarnok szélén állt, és hitetlenkedve hordozta körül tekintetét azon a helyiségen, mely a jelek szerint üldözőik központi lakóhelye lehetett. - Úgy látszik, a családok külön háztartást visznek – szólalt meg Susan. – Nézz csak ide! – mutatott egy halomra. Húscafatok, szőrös bőrkék, felismerhetetlen állati maradványok voltak egymásra hajigálva, köztük már oszlásnak indult és már friss vértől csöpögő darabokkal. – Most már biztosak lehetünk benne, hogy húsevők voltak. Egy másik részen fegyverek voltak egymásra halmozva; Susan lehajolt, hogy megvizsgálja őket. Árak, szekercék, dárdák, különféle vágó-, hasító- és reszelőeszközök mindenfelé. Lepattintott kődarabkák szétszórva egy lapos kőtömb mellett, melyet bizonyára üllőnek használtak. Fantasztikus, gondolta Susan, valóságos szerszámkészítő műhely. Ezen a fejlettségi fokon szokatlanul kifinomult technikának számított, hogy a feszín pattintása előtt megdolgozták a kőtárgy egészét; mint a Levalois-kultúrában, villant Susan eszébe. Folytatták a felderítést. A fal mellett fegyverek sorakoztak, hegyükön vérnyomok. Matt felemelt egyet és megszagolta. A szag amit érzett, gyenge volt és azonosíthatatlan. Ugyanoda tette vissza a fegyvert, ahonnan elvette. – Ha tényleg ez az otthonuk – mondta -, akkor most hova tűntek mindannyian? Olyan, mintha csak egy perccel ezelőtt is még mind itt lettek volna. A barlang másik vége felől zajt hallottak: mintha egy kődarab gurult volna végig a földön. Matt, miközben érezte, ahogy Susan a karjába markol, azonnal lekattintotta elemlámpáját, de még így sem elég hamar. Hirtelen egy vékony, velőtrázó sikoly töltötte be a barlangot, egy olyan kiáltás, amihez hasonlóan átható, panaszos hangot még sosem hallottak, Olyan volt, mintha egyszerre több ember hangszálait feszítették volna pattanásig, ahogy a légoszlop mint valami hangszer fúvókáján préselődött ki. Visszhangja többször visszaverődött a csarnok falairól, majd be a mellékfolyosók járataiba. A csarnok másik végében, egy keresztbe húzódó párkányon, ami eddig elkerülte a figyelmüket, magasan fenn egy homályos, alacsony termetű alak állt és bámult le rájuk. Egy gyerek, gondolta Susan. Ekkor az ismét felvisított. Ezek hárman berohantak a legközelebbi járatba, és robogtak le a köves lejtőn, mint akit puskából lőttek ki, még annyi időre sem állva meg, hogy eldöntsék, mégis merre meneküljenek. Hallották, ahogy saját lépteik zaja visszaverődik a falakról. De ekkor újabb, idegen lábak dobogása is felhangzott. Úgy gondolták, a hátuk mögül jön a hang, de biztosak nem lehettek benne. Még gyorsabban kezdtek rohanni, amitől a tengerszint feletti nagy magaslat vagy a barlang elhasználódott levegője miatt a fuldoklás kerülgette őket. - Nem bírom már soká – zihálta Van. Léptei el-elbotlottak, karjai pedig mint valami haszontalan cséphadarók csapkodtak két oldalán. - Az ég szerelmére, nehogy most megálljon! - kiáltotta Matt. De Van viaszos arcából már teljesen kiment minden élet. Sokáig már tényleg nem húzza, gondolta Matt, pedig épp nála van a fegyver. A járat hirtelen véget ért, és egy sötét kanyonban találták magunkat. Matt maguk elé világított. Egy híd, egy természetes kőhíd vitt át a vízmosás másik oldalára. Képtelenség volt megmondani, mennyire stabil. – Ez az egyetlen esélyünk – mondta. – Egyesével kell átkelnünk. Túloldalt bebújtak egy járat szájába, és ott vártak. Nagy zsivajjal hamarosan meg is érkeztek az üldözőik, és lökdösődve megálltak a szurdok előtt. Ahogy a hasadékon át rábámultak a három emberre, azonnal mozdulatlanságba dermedtek; minden zaj elhalt. Az egyik előrelépett, és elindult a híd felé. Egy pillanatnyi habozás nélkül rálépett, és óvatosan, de határozottan megindult a másik oldal felé. Egy társa azonnal mögé sorolt. Az első félúton némileg elbizonytalanodott és megállt. Egyenesen rájuk nézett. Miért nem futnak el? És mi az a valami az egyik kezében? Van felemelte a fegyvert, és csövét a lény mellére irányozta. Keze megremegett. – Most! – kiáltotta Matt. – Gyerünk, lőjjön! – Hangja visszhangot vert a kanyonban. A lények hirtelen felé fordították a fejüket, és rámeredtek; amelyik a hídon közeledett volna, ismét megállt, tökéletes célpontot kínálva fel Vannak. De az még mindig nem tüzelt. - Mi a franc van magával? – ordította Matt. Ez teljesen megbénult, gondolta. – Ide azt a pisztolyt, ha képtelen rá! Ebben a pillanatban a füle mellett robbanás dörrent, és látta, hogy Van csuklója felrándul. A lény rezzenéstelenül állt a hídon, és meglepődve nézett le a mellén tátongó lyukra. A sebből már dőlt a vér. Matt átnézett a többiekre; valamennyit visszarettentette a döbbenetes erejű hang, és most földbe gyökerezett lábbal álltak ott, elképedve, sőt rémülten. A lény megérintette a mellkasát, még mindig zavarodott arccal; de ebben a pillanatban a lövés döreje mennydörgésként verődött vissza a szakadékból, majd egyszerre szinte minden irányból. Mintha még fel is erősödött volna, és egyszer csak egy reccsenés hallatszott, egy repedés, aztán egy mélyebben dübörgő hang reszkettette meg a levegőt, és egyszerre kövek zúdultak le mindenfelől. A hang tovább rezgett, mígnem földrengésszerű morajlássá erősödött, ahogy újabb és újabb sziklák gördültek alá, és a kanyon megtelt mindent elborító porral. - Omlás! – kiáltotta Susan. Mint két mozdulatlan szobor feküdtek ott, a köréjük tornyosuló hóban. Aztán mikor a nap a fellegek mögé bújt, nagy testű figurák közeledtek hozzájuk, majd hosszú, szőrös karok nyúltak feléjük, hogy kiemeljék őket a hóból. Folyt. köv. Üdv: Q-WERT | |
| szandi79 (hősnév: szandi79) | 2004. szeptember 12., 12:21:23 |
| Légysz kérjen valaki tőlem SOS -t (kaja ,pia) Minimum ár felett = 0 bz | |
| OMEGA (hősnév: OMEGA) | 2004. szeptember 12., 12:00:13 |
| 8 vezér Új, eddig ismeretlen tények kerültek napvilágra, miszerint Árpád nem hét,hanem nyolc vezér élén foglalt hont. A történelem megfeledkezett Szamegről, a nyolcadik vezérről. Pedig a Kárpátokról letekintve egy nemrégiben megtalált, rovásírással íródott agyagtábla töredékszavainak tanúsága szerint Árpád így szólt két legkedvesebb vezéréhez: - Huba, Szameg, hová hoztatok? | |
| DJ (hősnév: DJ) | 2004. szeptember 12., 11:44:03 |
| Kérjetek segítséget küldetésekhez ingyen! Hősömnek sikerült:- kizavarni a denevéreket a barlangjából - megnézni a holdfogyatkozást - ásni magának egy vakondot - megpróbálni a lehetetlent - megtalálnia Micimackó elveszett mézét - megegyezni az adószedővel - fából vaskarikát csinálni - békából királylányt varázsolni - a bolondgombát észhez téríteni - a szomorúfüzet felvidítani - megdumálni az ÁFÁ-t - meglátogatni a bölcset, aki a gombamezőn túl lakik - vizet fakasztani egy sziklából - megszámolni a csillagokat - elmenni régészkedni - időgépet építeni - űrkutatni Kaját piát és bunkót is adok! Ha nincs pénzed nem gond csak ÍRJ!!! | |
| Móni (hősnév: kemo) | 2004. szeptember 12., 11:23:25 |
| Sziasztok hőslányok! Férjet kerestek? Ne keressetek tovább! Már megtaláltatok engem! Higgyétek el én vagyok a legjobb hősférj jelölt! Nem vagyok gazdag, de annál nagyobb szívem van. Mindenben segítek, ha tudok. Szóval: hőscsajok írjatok! | |
| [ << ] [ 1897 ] [ 1896 ] [ 1895 ] [ 1894 ] [ 1893 ] < 1892 > [ 1891 ] [ 1890 ] [ 1889 ] [ 1888 ] [ 1887 ] [ >> ] |
Hősemberképző - Kerekasztal Version 4.2.8
Copyright © 1999-2002 Bóna (BSi) Barnabás
All rights reserved