| [ << ] [ 86 ] [ 85 ] [ 84 ] [ 83 ] [ 82 ] < 81 > [ 80 ] [ 79 ] [ 78 ] [ 77 ] [ 76 ] [ >> ] |
| Nemezis (hősnév: picicici) | 2011. szeptember 8., 22:52:47 |
| Sziasztok:) Gishart játssz és élvezd!:) Lehet visszakapjuk a régi Gishart?:) Nos, ígéretemhez híven, itt a folyt. köv. Tetszik, nem tetszik ez van. III. CSIPIKE ELHATÁROZZA, HOGY NE TOVÁBB!! Csipike egész nap nem mozdult ki az odújából. Dühös volt. Haragudott Madárra, Nyúlra, Sünékre, a Vadméhekre, Vadmalacra, haragudott Gyöngyvirágra, amelyik nélküle is illatozni merészel. Haragudott az egész Erdőre. - Így jár, aki jó és kedves. Megkaptam a magamét. No, de lesz ez másképpen is. Eddig és netovább! Ez, hogy eddig és netovább, nagyon tetszett Csipikének. Csak azt nem tudta még, mi legyen a netovább után. Ült-ült és törte a fejét. Egyszer csak a homlokára ütött. - Megvan! Netovább után gonosz leszek. Példátlanul gonosz. Valami rettentően gonosz. És akkor lesz itt félelem. Mindenki rettegni fog tőlem. És teljesítik parancsaimat. És rémületben lesznek. És én csak kacagok. Így ni: hahaha! Vagy nem is, inkább így: brekeke! Tyű, de jó ötlet! Okos vagyok, ez a szerencse... jujjj, de gonosz leszek! Ledobta kalapjáról a gyöngyvirágot, kibújt az odúból, és addig keresett, amíg egy kicsi csalánlevélkét talált. Azt tűzte a kalapja mellé. - Most már vége a netovábbnak és én gonosz vagyok - csapta a fejére a kalapot. Összevonta a szemöldökét, ahogy a gonosz törpéhez illik, és elindult a patakra. A pisztrángokkal nem törődött, hiszen azok is hálátlanok. Lám, hogy ugrálnak fel a lepkék után. Kecskebékát kereste. Meg is találta. Csípőre tette a kezét. - Szóval azt mondod, hogy senki sem fél tőlem, mi? - Én azt. - Te se? - Eridj, mert leköplek. Csipike nem kapkodott kavics után. Elhatározta, rémületbe ejti Kecskebékát. - Ide hallgass, varangy! Tudod, milyen vagyok én? - Buta. - Súlyos tévedés. Mert példátlanul okos vagyok, és fogózz meg: g-o-n-o-sz! - Váljék egészségedre! - De én kiirtalak! - Mondom, hogy leköplek! Brekeke. Ebben a nehéz helyzetben Csipikének iszonyú ötlete támadt. - Tudd meg, hogy véged - jelentette ki ünnepélyesen. - Elintéz téged az én barátom! A béka bizonytalanul pillantott rá. - Az ki? - A Rettenetes Réz Úr, ha tudni akarod! Amíg hármat számolok, itt is lesz. Egy... Kecskebéka a kettőt se várta meg. Nem tudta ugyan, ki az a Rettenetes Réz Úr, de azt hitte, valami gólyaféle lehet. Csipike elégedetten mosolyodott el. Igaz nem volt olyan ez a mosoly, mint az előző napiak, nem volt derűs, kedves, nem volt a Csipike ismert mosolya. Gonoszul, kárörvendően mosolygott. Sétálni kezdett a parton, látni akarta, merre bukkan fel a béka, hogy még jobban megfélemlítse, amikor észrevette, hogy amerre elhalad, a pisztrángok eltűnnek, szállhatnak a patak felett akkora molyok, mint Csipike feje, egyetlen hal se ugrik fel utánuk. - Már ezek is félnek! - állapította meg örömmel Csipike. - Félnek a Rettenetes Réz Úrtól! Tőlem félnek! Újfajta, boldog öröm töltötte el Csipikét: hatalmasnak érezte magát és rettentő erősnek. Hazafelé mentében elhatározta, hogy bátran megrugdossa Szentjánosbogarat. Szegény bogárka rémülten menekült - nem tudta mire vélni a dolgot. Dehogy ment el Bagoly doktorhoz, dehogy látogatta meg Sünéket ezen az estén! Néhány szem epret evett meg útközben, majd bebújt Óriásnagy Bükkfa odújába, és boldogan aludt. Reggel a szokott időben ébredt, és esze ágában se volt, hogy nótára biztassa Madarat. A virágport se törölte le a fűszálakról. Csípőre tett kézzel állt meg a bükkfa előtt, és amikor Madár énekelni kezdett, ráripakodott: - Csend legyen, nézze meg az ember! Madár elcsodálkozott. - Mi van veled, Csipike? - Hallgass, amíg jó dolgod van! A Rettenetes Réz Úr alszik! - Az ki? - Hívjam ide? No megállj, lesz neked mindjárt! Réz Úrrr! Madár azonban nem várta meg, hogy megjelenjék Rettenetes Réz Úr, aki valószínűleg olyan lehet, mint a villámgyors és vérszomjas Nyest. Felröppent, és messzire elszállt, nehogy valami baja essék. Csipike rosszmájúan kuncogott utána, majd a Korhadozóbelű Vén Fenyőfához sétált. - Ma nem mentek sehová! - kiáltotta az ébredező méheknek. - Tessék otthon ülni! - Mi az, mi történt? - bújtak ki a méhecskék. - Semmi sem történt. De ha nem engedelmeskedtek, történik. Jön a Rettenetes Réz Úr, és mindnyájatokat felfal. Tessék otthon ülni. További intézkedésig! Nagyon megijedtek a méhek. Gyorsan betömték a vén fenyőfa valamennyi rését-repedését-likát viasszal. Nem kérdezték, ki az a Rettenetes Réz Úr, gondolták, olyasmi lehet mint Medve, aki kirabolja a szállásukat, elviszi a mézüket - ha rájuk bukkan. Csakhogy bizonyára sokkal okosabb Medvénél, mert lám, mit üzent nekik: további intézkedésig. Ilyesmi Medvének sohase jutna eszébe. Elhatározták, valamennyien együtt maradnak, és felkészülnek a harcra. Ha mindnyájan belepusztulnak is, nem hagyják magukat! Vadmalac nem jelent meg Légyölő Galócánál. Madár már szólt neki, vigyázzon, ne merje Csipikét háborgatni, mert valami iszonyú hatalmasság van arrafelé, aki mindent és mindenkit elpusztít, lenyel. Elmondta ezt Nyúlnak is, ám ez nem értette a dolgot, és megkérdezte Csipikét: - Tulajdonképpen mi történt? - Szerencséd, hogy tulajdonképpennek szólítottál. Az történt, hogy vigyázz magadra, amíg jó dolgod van! Ide azt a reggelit! És nekem ezután friss sárgarépát hozzál, ne olyan fonnyadtat. Most pedig takarodj! - De mit vétettem én neked, Csipike? - Azt, hogy példátlanul ostoba vagy. Ha most azonnal nem tűnsz el, hívom Rettenetes Réz Urat és... Dehogy várta meg Nyúl a folytatást! Hisz annak a Réz Úrnak bizonyára puskája is van, és akkor neki vége. Úgy elinalt, mintha ott se lett volna. Harkály mestert hiába kereste Csipike, hogy beléverje a félszet. Meghallotta ő Madártól és Nyúltól, milyen iszonyú veszedelem szakadt az erdőre, és hetedik határba repült kopogtatni. Kukucsit, a Botfülűt is értesítette Nyúl a dolgok állásáról, mire Kukucsi nyomban lefelé kezdett túrni, mennél mélyebbre a föld alá. Őt ugyan keresheti majd Réz Úr. Szarvasbika úgy tett, mintha nem törődnék a hírrel, amit szintén a holtra rémült Nyúl újságolt neki, de azért eloldalgott a Tisztásról, és amikor az erdei ösvényre ért, ahol Nyúl már nem láthatta, uccu neki, vesd el magad! Nekiiramodott, és csak jó félórás menekülés után mert visszanézni. Vöröshangyáéknál hatalmas sürgés támadt a hírre: menekítették, takarították minél mélyebbre, a boly fenekébe, a föld alá az ártatlan hangyatojásokat. Csipike élvezni kezdte a csendet és a magányt, amely körülvette. - Félnek tőlem. Az egész Erdő fél tőlem! Te is félj, Óriásnagy Bükkfa, hallod? Reszkess, amikor hozzád beszélek! Óriásnagy Bükkfa azonban nem reszketett. Egy árva levele se rezdült. Csipike legyintett: - Különben is minek állok szóba veled? Hiszen olyan rettentően, olyan példátlanul buta vagy, hogy nem is érted, fel se tudod fogni, amit mondok. Nem hiába mondják a nagyon butának, hogy bükkfejű. Na, ehhez szólj, ha mersz! - Óriásnagy Bükkfa nem szólt. Csipike elégedetten állapította meg, hogy ezt is sikerült kellőképpen rémületbe ejtenie: még a szó is beléfagyott. Mivel Nyúl messzire menekült, Csipike egyedül fogyasztotta el ebédre a maradék sárgarépát. Utána aludt egyet, és azt álmodta, hogy már nemcsak az állatok és növények félnek tőle, hanem maga a Hegy, sőt Hegy tetején maga a Kőszikla is rettegve lesi a parancsait. Patak majd kiszárad félelmében. El is határozta, miután felébredt, hogy még a mai nap folyamán ráncba szedi Patakot, sőt Hegyet is. Patakkal kezdte. Megállt a parton, és csípőre tette a kezét. - Mi ez a fölösleges csobogás, locsogás? Reggelre tessék nekem szép csendben folydogálni és nem arra, hanem visszafelé. Mégse lehet, hogy minden patak kedvére űzze az eszét! Ide hallgass: ha nem fogadsz szót, megmondalak a Rettenetes.... tudod mit? Ki sem mondom a nevét, mert ijedtedben elapadsz. Ebből is láthatod, hogy a javadat akarom. Ezután Hegyhez fordult: - Ide hallgass, Hegy! Holnap reggelre úgy ahogy vagy, erdőstül, mindenestül átköltözöl nekem a patak túlsó partjára Kősziklával együtt, amelyik ott van a kalapodon. Ha nem, elhord a Rettenetes Réz Úr! Személyesen! Szusszant egyet, mert az ilyen példátlanul nagyméretű gonoszság egy kicsit fárasztó. Utána megfenyegette Hegyet mutatóujjával: - Vigyázz, mert ellenőrizlek! Mókus mama rémülten hallgatta végig az egészet egy tölgyfa lombjai közé lapulva, majd rohant, szaladt, hogy tájékoztassa az erdő népét a közelgő földindulásról. Csipike elégedetten tért nyugovóra. Jobb oldalára feküdt, és kinézett az ablakon, az odú apró résén, amelyik a völgy, a patak felé nyílt. - Reggel háttal ébredek majd a völgynek, mert ugyebár Hegy átköltözik a túlsó partra. - De mi lesz, ha nem költözik? Ezt az ijesztő gondolatot elhessegtette Csipike azzal, hogy felsóhajtott: - Majd lesz itt rend! És elaludt. - - - - - - - - - - - folyt. köv. melyből megtudhatjuk, de nem is, csak így egyszerűen: VADMALAC AZ EBADTA yv | |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 8., 18:49:28 |
| Dadus az uramnak jár a szája mint a kereplő,közbe meg üres a kamránk,még a lepényem is elosztogatta.Igaz közben morgott mint a bolhás kutya,nehogy a jó hírén csorba essen.Neki csak picicici nyálas.Azért ne írogass nagyon,mert azt nem szereti. | |
| Gishart (hősnév: Gishart) | 2011. szeptember 8., 18:12:26 |
| Látom, azért nem unatkoztok ti sem. Nem fogok semmit a szívemre venni. Elvégre. Játszom, mert élvezem. S élvezem, mert játszok. | |
| dadus (hősnév: Hejmike) | 2011. szeptember 8., 09:53:01 |
| *** ***Fogtechnikus (hősnév: Fogtechnikus) 2011. szeptember 7., 20:33:30 Meg szeretném kérni az éhező és szomjazó hősöket,tőlem akkor se kérjenek enni-inni,ha nincs más lehetőségük.Nem vagyok én erre kíváncsi.Kérjen mindenki picicicitől,meg a pereputtyától!Nekik van az a fene nagy szívük. Minek nekem fogász, ha ennivalót NEM ad, annak aki kért tőle? Mára már úgysem tudom pontosan kik voltak akik kértek (mind a hat bölcsis volt, esetleg HÁH lakó :)) saját nem lehetett mert nekik tele a kamrájuk. Ha véletlenül kevés van és azért nem tudsz adni holnap holnapután is elfogadja aki kérte. | |
| Nemezis (hősnév: picicici) | 2011. szeptember 7., 23:18:30 |
Sziasztok!:) Tudod Vérmókus olyanok vagytok ti Fogtechnikussal mint Csipike. Vagy én vagyok olyan, nem tudom, de ötletet adtál. Mire a Mese végére fogok érni, majd ellehet dönteni. Mostantól folyatásos mesét fogok ide vésni, akár teszik akár nem. Nem saját kútfőből, nem is felnőtteknek, nem is gyerekeknek, korhatár nélküli. Azoknak akik élvezni és érteni is tudják, van ebben mese, humor, tanulság. Lehet tőle fanyalogni is, tovább görgetni ha nem teszik, vagy lehet tőle ihletet kapni egy másik mese elmondására. Senki ne reménykedjen, nem lesz rövid, eltart egy ideig!:) | |
| Nemezis (hősnév: picicici) | 2011. szeptember 7., 23:17:05 |
| CSIPIKE A GONOSZ TÖRPE I. CSIPIKE Csipike az erdőben élt. Akkora volt, mint a kisujjam, és gyöngyvirágot viselt a kalapján. Az Óriásnagy Bükkfa odújában lakott, és mindenki szerette. Olyan kedves, szorgalmas törpét, mint ő, nem látott még a világ. Kora hajnalban kelt. Forrás vizében egykettő megmosdott, tornázott egy sort, nehogy elhízzék, azután frissen munkához látott. Ellenőrizte a virágokat, eléggé illatosak-e, letörölte a levelekről, szirmokról a szélhordta virágport, mert minek az oda, majd egy fűszállal megcsiklandozta Madár csőrét. - Nótát kérünk! Madár felébredt, és trillázni kezdett. Madártól egyenesen a Korhadozóbelű Vén Fenyőfához ment. Ott laktak a Vadméhek. - Ébresztő, atyafiak! A méhecskék hálásan visszazümmögtek neki, és kirepültek, hogy mézet gyűjtsenek. Mókusék már ébren voltak. Vén Fenyőfa alsó ágán tornázott az egész család. Csipike szakértelemmel nézte őket egy darabig, majd elégedetten bólintott, utána belopakodott Sünékhez, akik jóízűen szundítottak; nemrég tértek nyugovóra, mert éjjeli műszakban járták az erdőt. Csipike megigazgatta rajtuk a takarót, és máris iparkodott kifelé, hogy idejében elkergesse Vadmalacot, az Ebadtát, Légyölő Galóca mellől. - Nehogy megedd, ebadtája, mert nem jóízű, és ha mégis felfalod, majd nézheted magad utána! Figyeld csak meg az elrettentő példát! Csipike néhány szürke legyet irányított Légyölő Galócára, hadd lássa Vadmalac, hogy nem a levegőbe beszél. Csakhogy Vadmalac, az Ebadta, másnap reggel is ott üldögélt Légyölő Galóca mellett. És harmadnap is. Mindennap. Csipike már erősen csóválta a fejét. - Azt hiszem, Vadmalac, hogy példátlanul buta vagy - fakadt ki a türelmes Csipike, aki már azt sem tudta, honnan szerezzen elrettentő példát. Alig maradt már a környéken vállalkozó kedvű szürke légy. Minekutána Vadmalac, az Ebadta elrettent a példától, és otthagyta a mérges gombát, Csipike kigyalogolt az Erdei Tisztásra, ahol Kukucsi, a Botfülű, más néven Vakond Gazda gondoskodott a friss túrásokról. Csipike megszámlálta a legújabb halmocskákat, megvizsgálta, elég porhanyósak-e, majd Vöröshangyához ment, az időjárásjelentés végett. Vöröshangyáék jelezték a legpontosabban, hogy aznapra száraz idő várható-e vagy felhőátvonulás, néhány helyen futó esővel; náluk alig időzött Csipike - zavarta őt, hogy nem tudta megkülönböztetni egymástól Vöröshangyáékat. Valamennyit egyformának látta. Reggelre ennyi elég is volt. Csipike Nyúlhoz indult, Bokor felé. - Csak semmi riadalom! - kiáltotta, amint megpillantotta Bokrot. - Én vagyok, Csipike! Mehetünk reggelizni. Együtt sétáltak vissza az Óriásnagy Bükkfához, ahol már várta őket Madár. Legtöbbször madársóskát reggeliztek édesgyökérrel, amit Vadmalac, az Ebadta volt szíves kitúrni nekik önkéntes munkával a sziklaodúból. Nyomatékul még elcsemegéztek két-három borókamagot, utána szusszantak egyet. Megállapodtak abban, hogy mi lesz az ebéd, és Csipike visszament az Erdőbe. Még ki kellett jelölnie Harkály Mesternek a kopogtatásra alkalmas fákat. Ez hosszadalmas munka volt. Csipikének arra sem jutott ideje, hogy közben becsülettel megtízóraizzék. Siettében lábon állva kapott be két szem epret, majd szerénységre intette Szarvasbikát. Megmagyarázta neki, hogy amiért valakinek olyan példátlanul nagy szarva van, azért még nem kell annyira felvágni, mert az nem szép. Példaképpen elmondta, hogy ismer olyanokat, akiknek legalább akkora szarvuk van, mint Szarvasbikának, mégis hallgatnak vele. Szarvasbika megköszönte a tanácsot, és egész nap sokkal szerényebben legelészett. Ezzel nagyjából el is telt a délelőtt. Csipike indulhatott vissza Nyúlhoz. - Ne félj, mert én vagyok! - kiáltotta, amikor Bokor közelébe ért. Az ilyen előzetes figyelmeztetésre nagy szükség volt, mert ha Nyúl éppen bóbiskolásból riad fel, ijedtében úgy eliramodhatik, hogy szegény Csipike estig kódoroghat utána. Nyúllal együtt ismét elballagott az Óriásnagy Bükkfához, ahol Madár már terített asztallal várta őket. Rendszerint tavalyi mogyoróból, csipkebogyóból, sárgarépából és vadcseresznyéből lehetett válogatni. Utána Csipike szundított egyet, mert a törpenép így szokott a friss levegőn. Amikor felébredt, Csigabiga már várta új házának tervrajzával. Addig nem fogott hozzá az építkezéshez, amíg Csipike jóvá nem hagyta a tervet. Az új terv semmiben sem különbözött ugyan az előbbitől, Csipike mégis figyelmesen áttanulmányozta: mit lehessen tudni, hátha valami hiba csúszott a számításokba. Végül bólintott, és Csigabiga megkönnyebbült sóhajjal látott munkához. Késő délutánra járt, amikor Csipike leballagott a patak partjára: ilyenkor indulnak lepkevadászatra Pisztrángék, és irányítani kell a viziforgalmat, nehogy egymásnak menjenek a nagy összevissza cikázásban. Felkapaszkodott a Nagy Kőre, onnan mutogatta, merre szabad az út, merre több a lepke. Még így is előfordult néha, hogy egy-egy kövérebb molypillére kettő is felugrott - persze egyik sem tudta elkapni. Ilyenkor Csipike jót nevetett: - Látjátok, ha nem figyeltek rám?! Mire Pisztrángék jóllaktak, Csipike megéhezett. Elsétált a Korhadozóbelű Vén Fenyőhöz. - Hogy ment a munka, atyafiak? Vadméhek megköszönték a szíves érdeklődést, és három csepp friss mézet cseppentettek egy bükkfalevélre: legyen szíves, kóstolja meg, minőségi szempontból jó-e a mai hozam? Jó volt. Kitűnő. Hanem igyekezni kellett, nehogy Madár elszomszédolja az időt és elfelejtse kellőképpen búcsúztatni a napot. Azután az alkonyati szúnyogzümmögésről gondoskodott Csipike, és felébresztette Bagoly doktort, legyen szíves, induljon betegeihez. Az erdő népe ugyanis nappal mindenfelé szertekóricál, még a betegje is, ezért Bagoly doktor - akárcsak Sünék - kénytelen éjszakai váltásban dolgozni. Mire jól bealkonyult - Csipike, megfelelő figyelmeztetés után - megjelent Nyúlnál. Rendszerint édes vackor volt a vacsora. Madár ráadásul egy-egy szem málnával, szederrel kedveskedett Csipikének. Ezután a kedves törpécske szép álmokat kívánt Nyúlnak és Madárnak, az odújába bújt, tett-vett egy kicsit és lefeküdt. Nagyjából így teltek Csipike napjai, kivéve a téli hónapokat, amelyeket végigaludt. Egyetlen dolog bántotta Csipikét - egy kicsit. Szeretett volna - valamivel, bár egy fél ujjnyival - nagyobb lenni. Minden este megméretkezett, ami az Erdőben nagy szó, mert fű, fa, bokor mindig nő, azokhoz hiába mérné magát, centimétere pedig nem volt. Egy régi leomlott vadászlaknál talált egy kilincset, azt szederindára kötözte, és Nyúl segítségével hazavonszolta. Nagy üggyel-bajjal becipelte odújába, és a falnak támasztotta. Arra gondolt, hogy a kilincs nem nő, és hozzá mérte magát nap mint nap. Sajnos azonban növekedést nem észlelt, amiért is kezdett haragudni a kilincsre. Titokban azzal gyanúsítgatta meg, hogy alattomos kilincs létére növekedni kezdett, csak azért, hogy őt bosszantsa. Ha emiatt nagyon elszomorodott, Madár és Nyúl vigasztalta meg. - Egyet se búsulj, Csipike. Igaz, hogy kicsi vagy, de daliás. - Ez nálam megvan - bólintott elégedetten Csipike. Az alakjára roppant kényes volt. Nem is lett volna semmi baj, ha a véletlen össze nem hozza Kecskebékával. II. CSIPKÉBEN KÉTSÉGEK TÁMADNAK Egyik délután, minekutána sikeresen elirányította a pisztrángokat Nagy Kőről, Csipike álmélkodva vette észre, hogy nem messzire tőle egy Valami lapul. Nem szép, inkább rút. Nem is ügyes, inkább idétlen, mégis villámgyorsan kapkodja el a szúnyogokat, legyeket. - Hát te ki vagy? - állt eléje. - Én Kecskebéka vagyok, de neked semmi közöd hozzá. Ilyet még senki se mondott Csipikének. - Nana. Hátrább az agarakkal. Nekem igenis közöm van hozzá, mert itt az erdőben én intézem az állatok dolgait. Mindenki rám hallgat. Még Szarvasbika is. - Na ne mondd! Aztán miért hallgatnak rád? - Mert én jóságos vagyok. A csúnya béka nagyot nevetett. - Eridj innen, te töpörtyű, brekeke. Mit intézel te? Ki hallgat rád? Hiszen csak nevetnek rajtad, így ni: brekeke. Mindenütt csak ügyködöl, fontoskodol. Ki törődik veled, te kis semmiség? Ezt nem kellett volna mondania. Csipikének nagyon rosszul esett, de azért türelmesen, okosan válaszolt: - Először is az Erdőben még senkit nem hallottam úgy nevetni, hogy brekeke! Másodszor pedig igenis hallgatnak rám! Engedelmeskednek nekem! A béka tovább gúnyolódott. - Még hogy hallgatnak rád! Engedelmeskednek! Jó vicc! Mit gondolsz, fél tőled valaki? - Hiszen éppen ez az! Nem félnek, mégis hallgatnak rám. Nélkülem az Erdő nem is volna Erdő, hanem csak Pagony és Csalit. Hiszen én ébresztem a Madarat és a Vadméheket, igen! Vadmalac, az Ebadta, már rég elpusztult volna gyomorgörcsben, ha én nem lennék! Kérdezd meg Kukucsit, a Botfülűt, mi lenne, ha nem ellenőrizném a túrásait. De vigyázz, ne Kukucsinak szólítsd és ne Botfülűnek, mert megharagszik, te idegen vagy neki. Számodra ő Vakond Gazda. És kérdezd meg Csigabigától, ki hagyja jóvá a lakásépítkezést? Mit gondolsz, a szúnyogok zümmögnének esténkint, ha én nem inteném: Na, most?! Hát így áll a helyzet - fejezte be Csipike, de nem állta meg, hogy oda ne szúrjon egyet Kecskebékának. - Reám hallgatnak, mert jó vagyok, szép és nagyon okos, nem olyan példátlanul gonosz, rút féreg, mint te! Kecskebéka elvigyorodott. - Na, itt melléfogtál. Nálam szebb kecskebéka nincs is, mert ha van, az csalás. De bocsáss meg, azt igazán nem tudtam, hogy nélküled Pagony és Csalit lenne az Erdő. Mondd, kérlek alássan, a napot nem te költöd fel véletlenül? Ez már sok volt. Csipike felkapott egy parányi kavicsot, hogy a gúnyolódóhoz vágja, de a béka - cupp! Beugrott a patakba. Azután váratlanul felbukkant Nagy Kő mellett. - Pukkadj meg, berekeke! És újra eltűnt. Erre Csipike olyant mondott, hogy megremegtek belé a virágok és füvek - a fák nem, mert azok edzettebbek voltak. Ezt mondta: - Nézze meg az ember! Alighogy kiejtette a rettentő gorombaságot, máris megbánta, de nem volt mit tenni. Különben nem csoda, ha felmérgelődik ennyi badarság, sértő ostobaság hallatán. Nagy bosszúságában meg is feledkezett arról, hogy el kellene látogatnia Bagoly doktorhoz, Sünékről nem is beszélve, akik nélküle el sem indulnak éjszakai munkára. Nagy későre ballagott haza, vacsorázni se ment, a bosszúság elvette étvágyát, amikor az Óriásnagy Bükkfa tövében mototoszkálást hallott. Hát ez mi? Sünék vonultak szép sorban, elöl az öreg, utána hat apróság, hátul a mama. Csipike meghökkenten nézte őket: ezek az ő figyelmeztetése nélkül indultak el! Borzalmas gyanúja támadt. Hát igaza volna annak az undok féregnek? Tényleg megvannak ezek nélküle is? Egész éjszaka nem hunyta le a szemét. Valóban fölösleges volna az ő fáradhatatlan munkálkodása? A méhek... ők is kirepülnének az odúból, ha nem figyelmeztetné őket? Eltennék télire a mézet, amit ő nem kóstolt meg? És az Erdő - erdő lenne nélküle is? Nem. Lehetetlen. Hajnal felé aludt el. Későn ébredt. Amikor kibújt Óriásnagy Bükkfa odújából, a nap már magasan járt, és Madár egy ágon tollászkodott. - Madár! Hallod? Énekeltél ma reggel? - Persze, hogy énekeltem! - Ki ébresztett? - Senki! Felébredtem magamtól! Csipike a korhadozó belű Vén Fenyőhöz rohant. A méhek buzgón szálltak ki-be. Nyúlhoz sietett. Szerencsére otthon találta. - Reggeliztél? - Igen. Azt hittem, nem jössz. Vacsorára se jöttél. Gondoltam, vendégségbe mentél. - És enni tudtál nélkülem? - Miért ne tudtam volna? Csipike letörten kocogott vissza az Óriásnagy Bükkfához. Tehát így állunk. Mindenki csinálja a magáét, mintha mi sem történt volna. Hoppá! Mi van a Vadmalaccal, az Ebadtával? Megette a galócát? Dehogy ette! Ezt abból lehetett látni, hogy a mérges gomba érintetlenül virított a helyén, épen, egészségesen, szemtelenül. Ez már sok volt. folyt. köv. melyben megtudhatjuk: CSIPIKE ELHATÁROZZA, HOGY NE TOVÁBB!! | |
| Szőr Pindúr (hősnév: Pindúr) | 2011. szeptember 7., 21:34:25 |
| - | |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 7., 21:00:40 |
| Szerintem is!Miénk az egész Oasztal!Csak a két klán Yakatusi, Nemezis száját kell még befogni!Lesz itt csend! | |
| Fogtechnikus (hősnév: Fogtechnikus) | 2011. szeptember 7., 20:45:40 |
| Mókuska!Olvastad mit írtam Gishart nevű hősömmel?Annyira jó ez a játék.Tudok magammal vitázni. | |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 7., 20:38:52 |
| Hát ezért szeretsz,ezért vagyok neked,hogy kimondjam helyetted!Töltsek még egy kupával? | |
| Fogtechnikus (hősnév: Fogtechnikus) | 2011. szeptember 7., 20:33:30 |
| Meg szeretném kérni az éhező és szomjazó hősöket,tőlem akkor se kérjenek enni-inni,ha nincs más lehetőségük.Nem vagyok én erre kíváncsi.Kérjen mindenki picicicitől,meg a pereputtyától!Nekik van az a fene nagy szívük. | |
| Fogtechnikus (hősnév: Fogtechnikus) | 2011. szeptember 7., 20:28:19 |
| Hioszi Tatiosz Tegnap ki akartam mondani egy flaska bor után.Nem sikerült. | |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 7., 19:47:41 |
| Álmodsz királylány?Ettől nem fognak vésőt ragadni,el sem jut a tudatukig amit írtál.Ha nem bántok,ezek abban is a rosszat látják,mint ez a Gishart gyerek is,mert azt akarják látni.Azt meg nem szeretik,ha kimondja valaki az igazságot.Te is csak erőlködsz de minek,monologizálj csak. A fülbe súgott hamis szó nagyobb erővel bír, mint az egyenesen kimondott igazság. Hioszi Tatiosz | |
| Nemezis (hősnév: picicici) | 2011. szeptember 7., 18:20:59 |
Sziasztok:) Nem tudom ki miért van itt, Én szeretem a HK-t, itt vagyok és itt is leszek. Nem másokért, magam örömére, nem a gombokat nyomogatni. Írok ha úgy érezem kikívánkozik belőlem valami, nem érdekel ki mit gondol róla. Ha hallgattam, vagy hallgatni fogok, az azért lesz, mert semmi nem jut az eszembe.:( Ha partnert találok hozzá akkor játszom vele, ha nem az sem baj.:) Írok, vagy olvassák vagy nem, vagy kritizálják, vagy nem. Vannak beszólogatósak, na és? Én még soha nem hallgattam el, vonultam félre, csak azért mert megsértődtem. Senkinek nem szereztem meg ezt az örömet, ennek csak a kerekasztal látná kárát. Olvasom a Oasztalt, a jót épp úgy mint a rosszat - ez is relatív, kinek mi az. Lehet ma nem tetszik amit írt, a holnapi már igen, egyazon embertől. Nem szeretek, és nem utálok, vésetekre reagálok, ép az a véset mit vált ki belőlem. Vitatkozom is ha kell, de attól még az a valaki nem az ellenségem, lehet legközelebb vele fogok egyet érteni másban. Ha vita van, a Oasztalon, az sem baj, mindenki védje meg az álláspontját. Én még azt is tudom élvezni mikor szellemes szócsata folyik, persze ehhez is partner kell!:) Szerintem akik nem írnak, azok nem azért mert megsértődtek, ez csak kifogás, hanem mert nem tudnak mit. Én élvezem a fantáziadús embereket, stílustól függetlenül, még akkor is ha épp az nem szimpatizál velem. A nagy összeborulás sem lenne jó, az unalmas, van aki ilyen, van aki olyan, ettől színes a paletta.:) Juj de sokat írtam már megint, de jól esett, ezért van a Oasztal, ezért szeretek itt lenni, még ha monológ is lett belőle!:) | |
| Dzsona (hősnév: Kismadár) | 2011. szeptember 7., 17:00:08 |
| Majd remélem irtok vissza! köszi! | |
| Dzsona (hősnév: Kismadár) | 2011. szeptember 7., 16:59:19 |
| Sziasztok! Képzeljétek meghalt a hősöm de feltámasztottam! Úgyhogy minden rendben! | |
| neverhood (hősnév: neverhood) | 2011. szeptember 6., 22:45:55 |
Hagyj békén... !!! ahol vagyok mások a szabályok... | |
| Iza (hősnév: Afró Dité) | 2011. szeptember 6., 21:48:09 |
| Csak úgy Neked! http://youtu.be/FlBgk5d3OZM A.D. | |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 6., 20:50:30 |
| Sajnállak pici fiú!Elfogultságodban nem láttál soha ki a fejedből.Itt valaki írt egyszer a tehénről,meg a verébről,rád nagyon illik. | |
| Gishart (hősnév: Gishart) | 2011. szeptember 6., 20:26:18 |
| Hát tudod, a meló meg ilyenek elveszi a szabadidőm az Oasztaltól. Mókuska meg Fogacska meg a kedvem:D "... ha iszik az ember, mondta anyukám, akkor igazán őszinte, Én nevetve sírtam, bár csak egyszer ittam magamat földszintre..." *dúdolgatja magában, s megy tovább...* | |
| Szőr Pindúr (hősnév: Pindúr) | 2011. szeptember 5., 22:00:08 |
| OFF Egy év.. egy év.. milyen hosszú idő... *sóhajt On Drága Gishart! Örömmel láttam, hogy hébe-hóba, inkább sárban, és latyakban (a nyomokból ítélve) jársz a barlangban is :). Merre járkálsz? | |
| Matabi (hősnév: Matabi) | 2011. szeptember 5., 21:32:02 |
A Köszöntő mellé.. Csak úgy. http://www.youtube.com/watch?v=Otw7ZyZsyEE | |
| Fogtechnikus (hősnév: Fogtechnikus) | 2011. szeptember 5., 18:04:30 |
| Ez tisztán szentimentalizmus.Gishart írhat amit akar,neked le kellett volna csapnod mint a taknyot.Ez van ha az ember nem fogja erős kézzel az asszonyt.Havonta egyszer megjelenik itt és mint aki jól végezte a dolgát újra eltűnik.Még poirot ír valamit ide nekem és végképp a béka segge alatt az egész Oasztal. | |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 5., 13:22:37 |
| Gishart ez nem ér!Hogy legyen az ember így gonosz,mikor ilyen véseteket olvas?Uram és parancsolóm még a végén szentimentalizmussal fog vádolni!Na megyek,gyorsan megnézem az esküvői képünket. | |
| Gishart (hősnév: Gishart) | 2011. szeptember 5., 08:23:13 |
| Kicsit OFF, előre is elnézést. Meg megyek melóba, szal kicsit összecsapott lesz. Pontosan, legalábbis napra, 1 éve történt, hogy összeházasodtunk... Voltak hullámvölgyek, pozitív, s negatív részek egyaránt... De azt hiszem őszintén mondhatom, hogy köszönöm az elmúlt 1 évet... Ahogy a kicsivel több időnyi ismerettséget is... Egy kis emlék: http://www.youtube.com/watch?v=WysmLnY7zog Legyetek jók, mentem melóba. | |
| Fogtechnikus (hősnév: Fogtechnikus) | 2011. szeptember 5., 08:21:44 |
| Drága Feleségem!Mondtam,hogy ne menjünk bele teológiai kérdésekbe.És ha a fél hülye Sámán meghallja?Ha egyetemet végeztél volna,tudnád hogy a trágya éretten jó. | |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 4., 19:17:23 |
| Valaki mossa már le a trágyalevet erről a szerencsétlenről,még megköt mint a beton!Isten hat nap alatt világot teremtett, itt már négy nap elmúlt. | |
| Aniíie (hősnév: Gizke) | 2011. szeptember 4., 16:54:37 |
| A néma hős mondta a süket hősnek, hogy a vak hős látta futni a béna hőst" :D | |
| Szőr Pindúr (hősnév: Pindúr) | 2011. szeptember 4., 09:26:46 |
| Pindúr hagyta, hogy Riply elterelgesse, mivel már alig kapott levegőt a szagtól, és eléggé szédült. Fogalma sem volt, hogy hol van... olyan érzése volt, mintha megitta volna Miskóta sörét... Pindúr elgondolkodott... sör... Matabi... szédülés... - Atya-úr-Isten... berúgtam! | |
| Csenge (hősnév: B.Csenge) | 2011. szeptember 3., 14:42:59 |
| Juj milyen jó lesz! Pindúrral lemegyünk a Nagy Kékséghez! Aztán ha valaki szeretne jöjjön mert ketten nem lesz olyan jó mintha sokan lennénk :D Üdv. Csenge bébi | |
| Bing (hősnév: Poirot) | 2011. szeptember 3., 06:21:24 |
| - C'est impossible! - mormogott maga elé Poirot tanácstalanul, egyik kezében mosóporral, másikban Pteri kantárjával. "- Az imént még itt tartózkodott egy Pindúrra módfelett emlékeztetető szagos Izé és egy Riplyre hasonlító Riply. Most meg sehol senki!" Szétnézett, hallgatózott, ám csak távolodó női vihorászást hozott felé a szél, melyből egyedül Csenge bébi nevét vette ki. "- C'est la vie! -" dünnyögte, és visszaballagott a barlangba, picit szunyókálni. | |
| Nensy (hősnév: Riply) | 2011. szeptember 3., 06:05:53 |
| Na szép! Odavagyok hetekig, erre az én jóuram ahelyett, hogy örömködne hazatértemnek, mit csinál? Morog! Még a végén medvének nézem! Úgyis kell egy új bőr a saját melegvizes teknőt rejtő helyiségbe! Szép, mondhatom, szegény hősasszonynépet még a hírmadár is letojja! Gyere Barátném, kipróbáljuk, amin sokat dolgoztam, és mehetünk Csenge bébihez! Legalább a nadja szaghatástól megszabadulunk! | |
| Szőr Pindúr (hősnév: Pindúr) | 2011. szeptember 2., 22:43:47 |
| -Óh, drága egy fogú kardtigrisistenkém, most mit csináljak??? - töprengett aggódva rohanás közepette Pindúr, és annyira a gondolataiba merült, hogy észre sem vette Riply-t. Egyenesen fellökte. -Jaj ne haragudj Drága Barátném, de jött Csatabárd, meg a vizesdenemmertsöröshordó, és Miskóta, és jajjujj!- esett kétségbe Pindúr.- és büdös va...-de már nem tudta befejezni, mert megbotlott egy kődarabban,mikor hátrafelé hátrált, és egyenes ívben átesett egy szamócabokron. Egyenesen Poirot-ra. Nagy nehezen feltápászkodott, de mielőtt még bocsánatot kérhetett volna, Riply elküldte mosóporért, és kantárért... -Jaj, igazán nagyon hálás vagyok a segítségetekért! - hálálkodott Pindúr, ésigyekezett szaglótávolságon kívűl maradni. Ami a jelekből ítélve eredménytelen volt. Ekkor hirtelen a semmiből felbukkant egy galamb... vagy bagoly.. Pindúr nem tudta megállapítani, nem volt ő madarász, és egyenesen rászállt a fejére. -Nézd már, egy levél! És nekem szól! - mutatta Riply-nek, majd mit sem törődve a szagarzenállal közelebb ment, és hangosan felolvasta a levelet. Olyan hangosan olvasta a levelet, hogy a madár megriadt, és ijedtében felszállás közben nyomott hagyott maga után.-Kössz- morogta Pindúr, és tovább olvasta a levelet. Ennél rosszabb már úgy sem lehet. Miután felolvasta a levelet, összetekerte, és kérdőn ránézett Riply-re. -Elmegyünk Csenge bébihez? Biztos van neki illatósítója is, ha már citromfája is van :) | |
| Nemezis (hősnév: huri) | 2011. szeptember 2., 20:20:24 |
| Hát ez az én is ezt mondom! Meg se lássanak, nem is létezem, ez csak optikai csalódás! Ezt írásba adnád Húúnak is? Mikor jön a hülye ötleteivel csak az orra alá dugnám! | |
| Humán (hősnév: miskóta) | 2011. szeptember 2., 19:51:19 |
| Huri! Te meg se szólalj! Te nem is létezel. | |
| Nemezis (hősnév: huri) | 2011. szeptember 2., 18:29:41 |
Na nekem ebből elegem van! Az ember már kedvére remete sem lehet, mindenkit beakarnak hozzám költöztetni, mondván én vagyok. Pedig most is írtam magamnak egy jó kis levelet, úgy összevesztem magammal hogy csak na, de beszélhetek én a konok fejemnek. Igaz naponta csak egyet lehet. Egyesek könnyen vannak, csak írkálnak egymásnak amennyit akarnak, oszt tessék olvasni, válaszolni rá! Lehet össze kellene házasodnom valamelyik magammal, akkor többet is írhatnák-nék. | |
| Humán (hősnév: Yakatusi) | 2011. szeptember 2., 16:46:56 |
| Drága Vérmókus! Már én is figyellek egy ideje. Te vagy Bunyevász. Ezt kár is tagadnod. miskóta!!! Számtalanszor mondtam már, ne dicsekedj olyannal ami nem valós. neverhood én vagyok és én haltam szomjan 49 napja. Drága, kedves Csenge Bibe! Igen, szeretnénk, ha lefürdetnéd Pindúrt. Egyrészt elmúlna a szántóföld illat, másrészt csodálatos látvány lenne, ahogy a Nagy Kékség habjai között két, szép nő egymást... aúúú.... Cicike!!! Ezt most miért kaptam? Ez tisztán csak a higiénia... izé... na... Tedd le azt a bunkót! | |
| Csenge (hősnév: B.Csenge) | 2011. szeptember 2., 14:36:55 |
| Szegény Pindúr bűzölög és én szeretnék segíteni neki! Már ki is gondoltam hogy hogyan, csak előbb meg kellene találni..Kérlek Pindúr, gyere el hozzám, lemegyünk a Nagy Kékséghez és megszabadulsz a szagoktól! Tudod hol lakok? Kiteszem a citromfámat a barlang elé, az illat majd odavezet, mert most van a legjobb illata. Igaz, most hogy már nincs olyan meleg, nem annyira kellemes a víz, de hát te sem élhetsz együtt a trágyabűzzel! A Vadgesztim már rég elveszett, úgyhogy nyugodtan gyere be! De csak ha szeretnéd, hogy segítsek! :) Üdv. Csenge bébi | |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 2., 14:31:41 |
| Bunyevász, ha a gyurma emberkéről beszélsz,akinek meg kell mentenie a királyságot,akkor én igen!Jó kis agyalós játék.Ettől ugye még nem én vagyok Bunyevász is, Fekete ember? | |
| Humán (hősnév: miskóta) | 2011. szeptember 2., 14:11:40 |
| Igen. neverhood én vagyok, csak 49 napja szomjan haltam. Van még kérdés? | |
| Pocadék (hősnév: Bunyevász) | 2011. szeptember 2., 13:56:58 |
| Kukuts! Ismeri valaki a neverhoodot? | |
| Fekete ember (hősnév: Fekete ember) | 2011. szeptember 2., 13:20:28 |
| Hehe, nem tudsz irni ma már :)) | |
| Nemezis (hősnév: picicici) | 2011. szeptember 2., 12:42:49 |
| Kedves Fogtechnikus!:) Ej,ej de elragadtattad magad.:( Engedd meg, hogy megmutassam, hogy is kell ezt!:) A kolostor kertben sétál a rendfőnök asszony és látja, hogy az egyik apáca nagyon csapkod a kezével egy madár felé, aki ott kőröz felette és közben kiabálja: - Hess már a p....-ba!!! Odamegy hozzá és így szól: - Ej, ej lányom, nem így kell ezt! - Elég ha azt mondod, hess madárka! - Na látod így is elmegy a p...-ba!:) | |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 2., 12:28:11 |
| Csak a fogát,hogy meg ne sántuljon!Ha végeztél irány haza,vár a lepényed,ja és Én!Beszarikám,neked hány hősöd van?Csak bujkálva nagy a szád? | |
| Humán (hősnév: Halott lesz! Muhahha) | 2011. szeptember 2., 12:22:06 |
| Drága Húú, leendő hitvesem! Ha létra kell, lesz létra. Remélem, hogy én nem te vagyok, vagyis hogy te nem vagyok én. Mert ha te én lennél, vagy én te lennék, akkor most ezt a mi kis együttlétünket, hogyan kellene nevezni? Van erre valami tudományos szó is és van népi elnevezése is, de inkább nem mondom ki. Na most, mi is itt a probléma. Kell egy létra. Nosza, gyerünk létrát szerezni égből-földből! Kedves Fekete ember. Yakatusi, miskóta, Hobó, CsataBárd, MorbyDick, CicikeÉsYakatusiFia, Böripityu, Halott lesz! Muhahha. Jegyezd meg ezeket a neveket! Ők vagyok Én itt a Kerekasztalon(jaj... elnézést!!! Oasztal). | |
| Nemezis (hősnév: Húú) | 2011. szeptember 2., 12:10:20 |
Mert nálunk valami mindig röténik!:) Fekete ember kedvenc provokatőröm!:) Vártam rád oly sokáig a múltkor a Nagy Kékség partján, hogy a kedved szerint írjak a homokba, de nem jöttél!:( Töredelmesen bevallom még azt is ami nincs ha kell! Esdve kérlek ne szórd szét családunk a szélrózsa minden irányába, kegyelmezz nekünk!:) Pont most mikor azt mondta mára picicici Gonoszpókja, hogy valami ranglétrán kell felmásznom! Címzetes, nemzetes a családom annyi szent - erről nekünk Címerünk van, akárki láthatja! Kutya bőrünk az nincs, de Nekem egy Kardfogúm az igen! Azonnal kell szereznem egy olyan létrát - Muhahha hol vagy? - nem élet az élet létra nélkül. Na most ha én vagyok Muhahha is akkor bajba vagyok!:( Én vagyok Muhahha - Muhahha? Most akkor lesz létra, vagy nem lesz? | |
| Fogtechnikus (hősnév: Fogtechnikus) | 2011. szeptember 2., 11:58:17 |
| Te nagyon hülye! Mindenki tudja,hogy nem vagy normális.Nem kell külön hirdetned.Javaslom nézz be a Hőskatalógusba!Tudom az imél címek semmit sem bizonyítanak számodra,csak a "stilusok",de egy-két dolog kiderülhet belőlük.Bár te annyira sötét vagy,barátom,hogy a saját imél címedet sem írtad jól.De tudod mit,komám?Szerintem te szándékosan vagy ennyire gyökér.Így ahogy te írsz,nem lehet írni,vagy legalábbis rohadtul nehéz. A neveket elég lenne bemásolnod,de te nem.Olyan rosszul írod őket,hogy ez csak szándékos lehet. Tényleg provokátor vagy és most e miatt elment az utolsó lehetőségem az írásra. Baromarcú,sötét bunkó vagy. | |
| Fekete ember (hősnév: Fekete ember) | 2011. szeptember 2., 11:37:18 |
| na it van a bizonyiték. Csak a stilúsokat kel öszehasonlitani. fogteknikus és vérmokus ugyan az az ember. miskota, dobom az agyam, pindur, riply, poirot is egy ember. csata bárd is szerintem az övé de aban nem vagyok biztos. mért nem lehet meg oldani az hogy egy embernek csak egy höse legyen. nem jo igy ez a játék. | |
| Fogtechnikus (hősnév: Fogtechnikus) | 2011. szeptember 2., 11:00:58 |
| Mit beszélsz zöldségeket?Nem is szövetkeztem a vén majommal.Marhaság. | |
| Fogtechnikus (hősnév: Fogtechnikus) | 2011. szeptember 2., 10:59:27 |
| Te szertelen,vad Asszony!!!Hát hogy a fenébe ne szeretnélek? Én tudom kiről van szó,de nem mondom mert félek,mégsem az és olyat kapok mint múltkor. Dobom az agyam! Annak én is örülnék,ha a sámán eltűnne a jó büdös francba.Idegesít a fószer. | |
| [ << ] [ 86 ] [ 85 ] [ 84 ] [ 83 ] [ 82 ] < 81 > [ 80 ] [ 79 ] [ 78 ] [ 77 ] [ 76 ] [ >> ] |
Hősemberképző - Kerekasztal Version 4.2.8
Copyright © 1999-2002 Bóna (BSi) Barnabás
All rights reserved