| [ << ] [ 2676 ] [ 2675 ] [ 2674 ] [ 2673 ] [ 2672 ] < 2671 > [ 2670 ] [ 2669 ] [ 2668 ] [ 2667 ] [ 2666 ] [ >> ] |
| CS.M. (hősnév: KANÓC) | 2002. augusztus 27., 18:27:59 |
| MIT TEGYEK? HOGY CSERÉLJEK ELŐRE!!! PELUST??? | |
| Mr Slowhand (hősnév: Mme Tussaud) | 2002. augusztus 27., 18:00:46 |
| ***Kincsem Köszi szépen, megnyugtattál. Már elég régen olvastam. Úgy látszik, még nem vagyok teljesen szenilis, bár néha a sliccem... :o))) | |
| Kincsem. (hősnév: Kincsem.) | 2002. augusztus 27., 16:37:49 |
Mr Slowhand*** Igen, igen, igen:-)))) Exupery Aranyhold*** Köszönöm a dicséretet, és nagyon-nagyon jól vagyok:-))) Szép délutánt és estét Mindenkinek. Kincsem. | |
| Mr Slowhand (hősnév: Mme Tussaud) | 2002. augusztus 27., 14:47:55 |
| ***Kincsem Mostmáraztánhátaztándenagyongyorsan. Áruld el nekem kécci, hogy hol olvastam ezt már. Bár... mintha... Exupery? Azt hiszem, de nem biztos | |
| Aranyhold (hősnév: Aranyhold) | 2002. augusztus 27., 14:46:12 |
| Sziasztok! Kincsem.! ez a mese gyönyörüszep! örülök, ha mar jol vagy... | |
| Kincsem. (hősnév: Kincsem.) | 2002. augusztus 27., 14:07:07 |
| Szép Napot Mindenkinek:) Ez a kis mese tükrözze a mai napomat:) Hol volt, hol nem volt, az Üveghegyen túl, ahol a kismalac farka sem túr, az Óperenciás Tenger kellős közepén volt egyszer egy sziget. Ha még emlékszel rá, milyen az Óperenciás Tenger - és biztosan emlékszel rá, noha már régen jártál ott, gyermekkorodban, amikor esténként nagymamád vagy édesanyád az ágyad szélére ülve mesélt Neked, tehát, az Óperenciás Tenger olyan kék, mint az égbolt. A kellős közepén levő szigetről pedig bármerre tekintesz, az Óperenciás Tenger kékje beleolvad az ég kékjébe, mintha nem is csupán a tenger, hanem a Mindenség közepén lenne a sziget. El is nevezték hát az Óperenciás Tenger kellős közepén levő szigetet Kékségeskék Szigetnek. A Kékségeskék Szigeten ugyanúgy éltek az emberek, mint más mesékben: voltak szegények és gazdagok, szorgosak és lusták, okosak és butuskák, fiatalok és idősek - emberek voltak mindannyian, mesebeli emberek. Volt azonban egy nagy különbség a többi meséhez képest: a Kékségeskék Sziget fölött mindig sütött a nap; itt, az Óperenciás Tenger kellős közepén soha nem volt éjszaka. Hát akkor hogyan aludtak az emberek - kérdezhetnéd - amikor mindig világos volt? Hát, amikor már későre járt, akkor az emberek lefeküdtek az ágyukba, körbenéztek, és a körös-körül kékességeskékség úgy elringatta őket, hogy álomba merültek. És álmukban ők is mesehősök voltak, akik legyőzték a hétfejű sárkányt, és elnyerték a tündérszép királykisasszony kezét, nomeg, az öreg király fele királyságát. Itt, az Üveghegyen túl, ahol a kismalac farka sem túr, az Óperenciás Tenger kellős közepén, a Kékségeskék Szigeten élt a Legény is. Szegények voltak a szülei, de szorgosak és becsületesek, ezért mindig megvolt a napi betevő falat, igaz, több se. A Legénynek nem volt sok játéka, de ezek nélkül is boldog volt, mert az édesanyja sokat mesélt neki. Mesélt az Égigérő Fáról, az Örökzöld Fűről, az Ezerszínű Virágról, az Igazgyöngy Forrásról, a Dallamos Madárról, a Napsugaras Napról, a Fekete Földről és persze a Kékségeskék Szigetről. A Legény könnyen megértette ezeket a meséket, hiszen minden nap egyre magasabbra mászott az Égigérő Fán, noha tudta, hogy ameddig él, addig a tetejére soha nem juthat el. De ahogy szétnézett a magasságból, a Kékségeskék Sziget minden kincse egyre teljesebben tárult elé. Amikor már eleget nézelődött, lemászott a földre, vidáman kószált az Örökzöld Fűben, amíg a tisztáson meg nem látta az Ezerszínű Virágot, amely minden nap más és más színben pompázott. Azután meghallgatta a Dallamos Madár énekét; a Dallamos Madár is minden nap más muzsikát csicsergett. Ha kimelegedett a Legény a Napsugaras Nap gyöngéd sugaraitól, és megszomjazott, elballagott az Igazgyöngy Forráshoz, és elegendő volt egyetlen cseppjével megnedvesítenie az ajkát, máris elmúlt a szomjúsága. Talán mondanom sem kell, hiszen hallottál már Te is sok mesét, hogy az Igazgyöngy Forrás minden cseppje más és más ízű volt. A Legény játékvárat is épített magának a Fekete Földből; napról-napra szebb várat, mert a legszebb mese, amit édesanyjától hallott, a Leányról szólt. A Leányról, akinek hosszú, göndör, fekete haja van, mély, barna szeme, sötét bőre, olyan gyönyörű, hogy nincs hozzá fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán még más mesékben sem. És olyan igéző tekintete, hogy az embert azonnal elcsábítja. A csábítás pedig veszélyes dolog, mert szerelmesnek lenni gyönyörű, de könnyen veszélybe sodorhatja a Kékségeskék Szigetet az, aki a csábítónak meggondolatlanul engedelmeskedik, és akkor csak a hold és a csillagok segítenek. - Mi az a hold és mik azok a csillagok? - kérdezte egyik este, elalvás előtt, édesanyját a Legény, mielőtt a körös-körül kékességeskékség álomba ringatta volna. - Tudod, fiam - válaszolta az édesanyja - más mesékben este és éjszaka sötét van. - Mi az, hogy sötét? - kíváncsiskodott tovább a Legény. - A sötét - folytatta türelmesen az édesanyja, mert az édesanyák és nagymamák a mesékben mindig türelmesek - olyankor van, amikor a Napsugaras Nap nem világít. Más mesékben este a Napsugaras Nap elmegy aludni, úgy is mondják, hogy lenyugszik, hogy hajnalban azután vidáman és kipihenten keljen föl, és ragyogása felmelegítse a földet, és hogy nappal olyan világos legyen, mint itt nálunk mindig, az Üveghegyen túl, ahol a kismalac farka sem túr, az Óperenciás Tenger kellős közepén, itt, a Kékségeskék Szigeten. De hogy éjszaka se legyen koromsötét, a Napsugaras Nap a Halovány Holdra és a Hunyorgó Csillagokra bízza azt, hogy elvezesse az embereket éjszaka a Jóságos Mesemondóhoz, aki segít rajtuk, ha bajba jutottak. A Halovány Hold és a Hunyorgó Csillagok tehát nálunk nem láthatók, ettől olyan kék a Kékségeskék Sziget. A Legény dalokat írt a Leánynak, és nagyon készült rá, hogy ha majd eljön egyszer, előadja neki az összeset egyetlen Dalként a palotában, amelyet egyelőre csak játékból épített, bár így is nehéz volt, mert a Fekete Föld nem adta könnyen magát. Nőtt, nőtt a Legény, és ahogy cseperedett, egyre szebb dalok fogantak meg a szívében; azt suttogták a társai, hogy meseköltő lesz belőle. Vidám dalokat írt, mert örült, ha nevetnek az emberek. Csodálatosak voltak a dalok, hiszen nagy és tiszta lelke volt a Legénynek, és szerette az embereket. Csak a barátai tudták róla, milyen szomorúságban születnek meg ezek a dalok, mert a Legény boldogtalan volt. Magányos volt nagyon, elkerülték, kinevették őt a lányok. De mit bánta volna ő, ha az egész világ kikacagja, csak jönne már a Leány. Már-már arra gondolt a Legény, hogy az Óperenciás Tengerbe veti magát, ilyen gondolatokkal sétált a tengerparton, amikor elébe toppant valaki, akinek hosszú, göndör, fekete haja volt, mély, barna szeme, sötét bőre, és olyan igéző tekintete, hogy a Legényt egyből elcsábította. - Hahó, Legény! - szólott a Leány - eljöttem érted, hogy megismerd a szerelmet, hogy örökre boldoggá tegyelek! De figyelmeztetlek: engem csak az szerethet, akinek a lelke nagyon erős, különben, ha elmegyek majd, bele fogsz halni a szerelembe. Eddig még mindenki belehalt. - Erős vagyok - válaszolta a Legény - és valóban olyan erősnek érezte magát, mint amilyenek más mesékben a legerősebb óriások szoktak lenni. - Erős vagyok - folytatta - szeretlek, Tiéd minden kincsem, azt akarom, hogy mindig Velem maradj, hiszen olyan gyönyörű vagy, hogy nincs hozzád fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán más mesékben sem. El is énekelem Neked a Dalt... - Várj még azzal a dallal! Ha azt akarod, hogy örökké Veled maradjak és szeresselek, akkor azt kell tenned, amit én akarok, és előbb meg kell ismerjelek Téged és a Kékségeskék Szigetet. - Hát persze - derült föl a Legény arca - megmutatok Neked mindent. Kedvesem, gyere velem! Kezdjük talán az Igazgyöngy Forrásnál! - Igazgyöngy forrás - Nem hangzik rosszul! Na, lássuk csak... Milyen finom és hűsítő már egyetlen cseppje is! Legény, add nekem a forrást! Nekem minden cseppje kell! - Ugyan, hogyan adhatnám Neked? - esett kétségbe a Legény - Hiszen az Igazgyöngy Forrás mindenkié! Csak akkor tud minden nap más és más ízű lenni, ha nem visszük el innen... - Legény, azt mondtad, hogy szeretsz! Még egy vacak forrást is sajnálnál Tőlem? - Szeretlek, hát nem látod, mennyire szeretlek, Téged szeretlek, akinek hosszú, göndör, fekete haja van, mély, barna szeme, sötét bőre, olyan gyönyörű vagy, hogy nincs hozzád fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán más mesékben sem. El is énekelem Neked a Dalt... - Előbb a Forrást! - De ha Neked adom az Igazgyöngy Forrást, veszélybe sodrom a Kékségeskék Szigetet! Szomjazni fog az Égigérő Fa, az Ezerszínű Virág, az Örökzöld Fű, a Dallamos Madár és az emberek! - Ne érdekeljenek a többiek! Engem szeress, mert olyan gyönyörű vagyok, hogy nincs hozzám fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán más mesékben sem. Tedd, amit én akarok, ide azzal a forrással, különben nem teszlek boldoggá! - Hát legyen, amit Te akarsz - búsult a Legény - lásd, mennyire szeretlek. És akkor most elénekelném a Dalt... - Mit is mondtál? Égigérő Fa? - Igen, Égigérő Fa! - csillogott ismét a Legény szeme - Gyere! Másszunk föl rá együtt! Érzem, ketten együtt olyan magasra jutunk, mint még soha! És meglátod onnan föntről, milyen gyönyörű a Kékségeskék Sziget! Ha meg felértünk, eléneklem Neked a Dalt... - Dehogy mászom! Eszem ágában sincs mindenféle fákon összekócolni hosszú, göndör, fekete hajamat, megkarcolni sötét bőrömet, kockáztatni mély, barna szemem épségét! Ha ez egy ilyen csodafa, add nekem, vágd ki, hadd lássam, milyen erős vagy! - Hogy vághatnám ki az Égigérő Fát? - szomorodott el megint a Legény - Veszélybe sodornám a Kékségeskék Szigetet! Ez a fa ad menedéket az állatoknak, és fenséges lombkoronája alatt hűsölnek az emberek. Amikor pedig meghalnak, ezen a fán keresztül jut föl a lelkük az égbe! - Szóval mégis gyenge vagy? Nem szeretsz? Hiába vagyok olyan gyönyörű, hogy nincs hozzám fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán más mesékben sem? El is megyek... - Jaj, ne menj el, maradj örökké velem, látod, azt teszem, amit Te akarsz, egyetlen mozdulattal tövestől kicsavartam az Égigérő fát, annyira szeretlek. És akkor a Dalt... - Tényleg, valami Dallamos Madárról is beszéltél! - Igen, nagyon kedves kismadár! - vidult föl a Legény - Tőle tanulom a dallamokat, amelyekre verseket költök, és mindjárt el is éneklem Neked... - Hagyj már békén az énekléseddel! Itt egy kalitka, ezentúl ebben fog lakni a madár. Persze, csak ha szeretsz engem, és megfogod! - A Dallamos Madár csak akkor tud kitalálni minden napra más és más muzsikát, ha szabadon röpülhet! - magyarázkodott kétségbeesetten a Legény - A kalitkában minden napja ugyanolyan lenne! Ha nincs muzsika, veszélybe sodrom a Kékségeskék Szigetet, mert boldogtalanok lesznek az emberek! - És az én boldogságom? Engem nem akarsz boldoggá tenni? Tedd azt, amit akarok! - Jaj, csak azt lesem, hogyan tehetnélek Téged boldoggá, szerelmem! Hiszen olyan gyönyörű vagy, hogy nincs hozzád fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán más mesékben sem. Csak egy pillanatig várj, amíg a Dallamos Madár elcsicsergi az utolsó melódiát, hogy azután én is elénekelhessem Neked a Dalt... - Jó, jó, csak gyorsan, mert már kezdek elfáradni! Ide azt a madarat, ameddig végeztek, leheveredek a fűbe! - Ugye, milyen selymes az Örökzöld Fű? - kérdezte megint reménykedve a Legény. - Selymes, selymes, jól is nézne ki az én kertemben. Ugye tudod, mit akarok? - Az Örökzöld Füvet is? - jajdult föl a Legény - Ez a fű csak itt ilyen selymes, csak itt tud ilyen zöld lenni, az Üveghegyen túl, ahol a kismalac farka sem túr, az Óperenciás Tenger kellős közepén, a Kékségeskék Szigeten! - Azt csak bízd rám! Enélkül a fű nélkül képtelen lennék szeretni Téged! Anélkül pedig nem tehetlek örökre boldoggá! Vigyázz, elveszítesz engem, aki olyan gyönyörű vagyok, hogy nincs hozzám fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán más mesékben sem. - Igen, a hosszú, göndör fekete hajad, a mély, barna szemed, a sötét bőröd... Szerelmes vagyok Beléd, Tiéd az egész rét... - Az Ezerszínű Virág is? - Nem érted -volt most már igazán szomorú a Legény -, nem érted a Kékségeskék Szigetet... talán nem is szeretsz engem, és nem is azért jöttél ide, hogy megismerjem a szerelmet, és örökre boldog legyek Veled... De ha ennyire akarod, tessék, Tiéd az Ezerszínű virág is... Csak kérlek, öntözd meg naponta az Igazgyöngy Forrás egy-egy cseppjével, hogy mindig más színe legyen! - Én azt akarom, hogy minden nap mind az ezer színében virágozzék, és amit én akarok, azt el is érem! Csak Te nem akarod, hogy boldog legyek! Különben már rég nekem adtad volna a Napsugaras Napot is! - A Napsugaras Napot? A Napsugaras Napot? - Most mit vagy úgy oda ... Igen, a Napsugaras Napot, az összes sugarával. De érdekel is Téged, hogy minek örülnék én, aki olyan gyönyörű vagyok, hogy nincs hozzám fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán más mesékben sem... - De ha Neked adom a Napsugaras Napot, sötétség lesz itt, az Üveghegyen túl, ahol a kismalac farka sem túr, az Óperenciás Tenger kellős közepén, nem ringat többé körös-körül kékességeskékség, veszélybe sodrom tehát a Kékségeskék Szigetet, és nem láthatom hosszú, fekete, göndör hajadat, mély, barna szemedet, sötét bőrödet se... elpusztul a lelkem is! - Ne mindig magaddal törődj! Add ide azt a napot, a lelkedet meg bízd rám! Most már azt is megengedem, hogy elénekeld a Dalt, csak előbb építsd meg a palotámat! Nem kívánhatod, hogy itt, a sötét hidegben hallgassalak Téged! És a Legény nekifogott, hogy felépítse a Fekete Palotát. Feketét, mert teljes sötétségben építette, és feketét, mert a Fekete Földből építette. Más mesékben tán hét éjjel és hét éjszaka tartott volna az építkezés, de itt nem volt már nappal. Nehezen ment a munka, mert a Fekete Föld hideg volt és kemény, nehezen adta magát. De a Legény összeszedte minden erejét, erőt adott neki az, hogy végre elénekelheti a Dalt, elénekelheti a szerelmének, aki örökre boldoggá fogja tenni őt; a Leánynak, akinek hosszú, göndör, fekete haja van, mély, barna szeme, sötét bőre, olyan gyönyörű, hogy nincs hozzá fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán még más mesékben sem; a Leánynak, aki igéző tekintetével elcsábította őt annyira, hogy mindenét odaadta neki. És egyszercsak elkészült a Fekete Palota. Te, aki már sok mesét ismersz, még Te is elcsodálkoztál volna, ha láttad volna! Két kacsalábon is forgott, és olyan pompás volt, amilyet csak az tud építeni, aki valakit szeret. A Legény mindenkit meghívott a Fekete Palota felavatására, és jöttek is az emberek, sokan. A legnagyobb terembe vezette őket, amelynek falai, padlója és mennyezete a Legény erejétől hófehér márvánnyá nemesedtek. El is nevezték hát a termet Márványteremnek. A Márványterem fő helyén persze a Leány ült, akinek hosszú, göndör, fekete haja volt, mély, barna szeme, sötét bőre, olyan gyönyörű, hogy nincs hozzá fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán még más mesékben sem. De az emberek nem látták őt, hiszen sötét volt. Azután egyszercsak felhangzott a Dal, amit a Legény írt a Leánynak. Csodálatosan zengett a Márványteremben. Egy egész napon keresztül énekelt a Legény. És ahogy énekelt, az emberek, akik a sötétben semmit nem láttak, megint azt érezték, hogy süt a Napsugaras Nap, hogy muzsikát csicsereg a Dallamos Madár, hogy selymes az Örökzöld Fű, hogy kinyitotta szirmait az Ezerszínű Virág, hogy hűsít az Igazgyöngy Forrás minden cseppje, hogy egyre magasabbra mászhatnak az Égigérő Fán, és hogy ismét körös-körül ringat a kékességeskékség a Kékségeskék Szigeten. És amikor véget ért a Dal, és már mindenki haza ment, így szólt a Leány a Legényhez: - Most már tudom, hogy erős vagy, és szeretsz engem. Gyere, boldoggá teszlek Téged, és örökké Veled maradok. - A Leány és a Legény egymásé lett azon az éjszakán. A Legény olyan boldog volt, amilyen boldogok még a mesében is csak ritkán lehetnek az emberek. És amikor már beteljesültek egymással, a Legény elaludt. Amikor a Legény felébredt, riadtan látta, hogy a Leány, akinek hosszú, göndör, fekete haja van, mély, barna szeme, sötét bőre, olyan gyönyörű, hogy nincs hozzá fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán még más mesékben sem; a Leány csomagol. - Hát Te mit csinálsz? - kérdezte. - Mit csinálnék? Elmegyek. Megkaptad, amire szükséged volt. - De hát azt ígérted, hogy örökre Velem maradsz! - Hát nem ez az éjszaka volt az örökkévalóság? Bolond... Én csak el akartalak csábítani igéző tekintetemmel... Na, sietek, a kapu előtt vár már a Hétfejű Sárkány, hogy az én igazi szerelmemhez, a Kősziklaszívű Királyhoz repítsen, akinek gyémántból van a palotája, nem sárból... - De mit kezdesz ott az én kincseimmel? A Kékségeskék Sziget kincseivel? - Ezek Neked kincsek? Már nincs szükségem rájuk. Tessék, ha annyira kellenek, mind visszaadom őket, csinálj velük azt, amit akarsz! Egy hervadt virág, egy korhadt fa, egy kiszáradt rét, egy jeges forrás, egy néma madár, egy hideg korong ... Maradt még valami? - A lelkem... - A lelked? Nincs már Neked lelked! - Azt nem viheted el! Nézd csak, ha a szívemhez szorítom a korongot, átveszi a lelkem melegét, és mindjárt kisüt ismét a Napsugaras Nap! És a Legény úgy is tett, ahogy mondta, szívéhez szorította a kihűlt napot, de az ég sötét maradt. - Látod, jégcsap a Te lelked! - kacagott a Leány; hideg és kegyetlen, mint az enyém. Ezt akartam, és megmondtam, hogy amit akarok, azt el is érem! Rombolni jöttem! Azt akartam, hogy pusztuljon el a Te Kékségeskék Szigeted, ami úgyis csak a Te mesédben létezik, az Üveghegyen túl, ahol a kismalac farka se túr, az Óperenciás Tenger közepén! - De én meghalok Nélküled! Szeretlek, bármilyen gonosz is vagy! - Ha meghalsz, meghalsz, engem nem érdekel. Akkor Te is ugyanolyan gyönge voltál, mint a többiek. Nem is érdemelted meg, hogy boldoggá tegyelek. Na, ég Veled! - mondta a Leány, és felpattant a Hétfejű Sárkányra. A Legény rettenetesen zokogott. Úgy érezte, megszakad a szíve. Úgy záporoztak a könnyei, mint amikor más mesékben hosszú szárazság után megnyílnak az ég csatornái. Futott céltalanul mindenfelé, nem találta helyét a sötét szigeten. Már éppen az Óperenciás Tenger partjára ért, hogy most valóban a hullámokba vesse magát, amikor felpillantott az égre, és valami homályos derengést látott. Eszébe jutott, mit mesélt az édesanyja. - Halovány Hold, Hunyorgó Csillagok, segítsetek Nekem! Vezessetek a Jóságos Mesemondóhoz! Így is történt, a Halovány Hold és a Hunyorgó Csillagok mutatták az utat a Legénynek a Jóságos Mesemondó házának kapujáig. - Jóságos Mesemondó! Kérlek, bocsáss meg nekem! - könyörgött a Legény - igéző tekintettel elcsábítottak, és veszélybe sodortam a Kékségeskék Szigetet! - Bizony, nem vigyáztál. De a sziget most is körös-körül ringatón kékességeskékség, csak Te nem látod, mert fáradt vagy, és pihenned kell. Majdnem meghaltál, de Te erős vagy. Nyeld le ezt a varázslatos mesegolyót! El fogsz aludni, és ha felébredtél, már kicsit könnyebb lesz Neked. A Legény lenyelte a varázslatos mesegolyót. Elszenderült, a Leányról álmodott, akinek hosszú, göndör, fekete haja volt, mély, barna szeme, sötét bőre, olyan gyönyörű, hogy nincs hozzá fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de talán még más mesékben sem, és aki mégis hideg, gonosz és kegyetlen volt. Álmában még sokáig szerette a Leányt, aki igéző tekintetével elcsábította, és aki - ha csupán egyetlen éjszakára is, de - boldoggá tette őt. Azután mély álomba zuhant, olyanba, amilyet csak a föld mélyén megbújó szén álmodik évmilliókon keresztül, amíg ki nem bányásszák onnan, hogy azután álmai teljes melegét adhassa a didergő embereknek. Nem tudni, meddig aludt a Legény, ám amikor felébredt, sütött a Napsugaras Nap, selymes volt az Örökzöld Fű, muzsikát csicsergett a Dallamos Madár, szivárványban pompázott az Ezerszínű Virág. A Legényt a barátai az Igazgyöngy Forrás egy cseppjével kínálták, és biztatták, hogy másszon föl ő is az Égigérő Fára. - Hát nem pusztult el a Kékségeskék Sziget? - örvendezett a Legény. - Nem pusztult el, de egy kicsit megváltoztattam a mesét ? válaszolta a Jóságos Mesemondó. Úgy döntöttem, hogy mostantól kezdve itt, az Üveghegyen túl, ahol a kismalac farka sem túr, az Óperenciás Tenger kellős közepén, a Kékségeskék Szigeten is lesz nappal és éjszaka, hogy amikor ismét el akarna csábítani bárkit is egy igéző tekintetű lány, akinek hosszú, göndör, fekete haja van, mély, barna szeme, sötét bőre, olyan gyönyörű, hogy nincs hozzá fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán még más mesékben sem, ám akinek jégcsapból van a lelke, akkor mindenkinek eszébe jusson, mekkora kincs a Kékségeskék Sziget, és akkor se sodorjuk veszélybe, amikor bánatosak és elkeseredettek vagyunk. Hiszen mindannyiunk meséjében létezik ez a sziget, tudhatod, gyermekkorodban elég sok mesét hallottál édesanyádtól az Égigérő Fáról, az Örökzöld Fűről, az Ezerszínű Virágról, az Igazgyöngy Forrásról, a Dallamos Madárról, a Napsugaras Napról, a Fekete Földről és persze a Kékségeskék Szigetről.. - A Leány meséjében is létezik? - kérdezte a Legény. - Igen, az övében is, csak talán ő se tudja még. Hiszen a Leány által nemcsak elképzelted, hanem végre meg is élted a mesét; olykor-olykor ő is szeretett Téged. - És a szerelem? - Vigyázz magadra! Ha ismét eljön, kívánom Neked, jöjjön el ismét, már látni fogod akkor is, amikor csak a Halovány Hold és a Hunyorgó Csillagok világítják meg az arcát, és látni fogod akkor is, amikor a Napsugaras Nap sugaraitól ragyog. Járj szerencsével! Hazaindult hát a Legény. Azóta még sokszor jutott eszébe a Leány, de újabban megint kezd dalokat írni, és gondol valakire, aki talán már el is indult hozzá. Sziasztok Kincsem. | |
| Bea (hősnév: Gézahős) | 2002. augusztus 27., 13:58:25 |
| Valaki tudna nekem kölcsön adni 5 buznyákot? | |
| ricsipi (hősnév: Csóti Richárd) | 2002. augusztus 27., 11:35:40 |
| Hallo ez itt a show! Levelező társat keresek. Evelin válaszolj már!OK. ricsipi@msn.com Császtok. | |
| ............................................. (hősnév: KRILIN) | 2002. augusztus 27., 11:18:43 |
| ............................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................ | |
| s.gy. (hősnév: Szakidani) | 2002. augusztus 27., 09:59:56 |
| Egy IDEGENvezető Szegeden! Az én kedves komaasszonyom meghívott engem és az arámat Szegedre amíg itthon volt, hogy megmutassa nekünk az Ő imádott városát. És persze hogy végre egy nagyon bulizzunk és beszélgessünk. Aki ismeri Őt tudja, milyen erős a magyartudat benne és mennyire szereti ezt az országot. Könnyen belopja magát mindeki szívébe a közvetlenségével és az öszinteségével. 2002.08.18. Szeged kb du. 4 óra. Megérkezünk Szegedre, és az Ő kedves szokása szerint forró ölelést kapunk! Ezután szálláshelyvizit és irány a Belváros. Aki ismeri Őt, ismeri a temperamentumát is! Ezen a délután kellemes iramban, és mindenre kiterjedő alapossággal a mi IDEGENvezetőnk által egy felejthetetlenül jó napot töltöttünk el! Vacsi+duma volt minden ahogy kell. Kenyér nagyságú óriás hambi stb... Másnap egy csodálatos lovasfarmra mentünk. Délután egy olyan tóhoz mentünk ahol csak Ő mehetett be a tulajokon kívül. Szal kalandos volt a hétvégénk egy berlini IDEGENvezetővel Szegeden. Nagyon élveztem, az arám úgyszintén. Megismertük a Nagymamáját a barátjait és persze Benny kutyáját. Gyorsan eltelt az a két nap, hiszen Anett kitett magáért, így unatkozásról szó sem lehetett. Megígértük, ezentúl minden évben, egy hétvégét Szegeden töltünk. És ha Ő jön haza, akkor nálunk tölt egy hétvégét és utána megy tovább Szegedre. Dióhéjban ennyi. Anett egy nagyon jó barát, de ezt tudjátok! Tudom nagyon rég nem írtam ide, de a munka sokasága nem teszi lehetővé a lazítást. Mindenkit üdvözlök! pápá Laca aki a sofőrök gyöngye | |
| TITÁN (hősnév: TITÁN) | 2002. augusztus 27., 08:52:33 |
| - Mi az? Ugat és focizik? - Labdarúgó EB. | |
| TITÁN (hősnév: TITÁN) | 2002. augusztus 27., 08:49:02 |
| Rádión kért papírt a Tesco WC-jébe ragadt rendőr Hatósági nyomozás indult egy angol rendőr ellen, aki állítólag a szolgálati rádióján kért WC-papírt kollegájától, miután ennek hiánya miatt beragadt egy bevásárlóközpont mellékhelyiségébe. Nottinghamshire-i rendőrőrs egyszemélyes felmentő serege a szemtanúk szerint néhány percen belül megérkezett, majd értekezett a válság megoldásának módozatairól a biztonsági emberekkel. A tárgyalás és a mentőakció sikerült, csakhogy néhány akadékoskodó vásárló bejelentette az esetet. Véleményük szerint a rendőrség tolvajokat üldözzön, ne a toaletten trécseljen a szolgálati rádión. TITÁN Forrás: The Sun, 2002., augusztus 27 | |
| Mr Slowhand (hősnév: Mme Tussaud) | 2002. augusztus 27., 08:08:07 |
| ***Rejtő-klub Kötelező olvasmánynak nem rossz ötlet Rejtő. Leginkább a "Csontbrigád" lenne erre alkalmas. Nagyon érzékletesen mutatja be a későbbi haláltáborok hangulatát humorba ágyazva, mégis ridegen. | |
| Kata (hősnév: ladanyikata) | 2002. augusztus 27., 07:12:27 |
| Sziasztok! Az én hősöm még nagyon fiatal, épp hogy szobatiszta, el tudja járni az esőtáncot, most tanul halászni-vadászni. Rézbőrű, vörös hajú, zöld szemű csaj. Mikor lehet már férjhezmenni???? Na meg ezt a hősárvaházat sem értem..... és mi van a tevével??? Kata | |
| Dorki (hősnév: Szöszi liba) | 2002. augusztus 26., 20:19:05 |
| Hőscsávók jelentkezését várom!!! Külső nem számít, én szöszi vagyok és zöld szemű, modell alkat:) extrákkal:))) GYERTEK,MERT NEM BíROM SOKÁIG EGYEDÜL!!! | |
| Brigi (hősnév: Béla a hős) | 2002. augusztus 26., 18:43:28 |
| Csinos rézbőrű szőke vagy fekete hajú kékszemű feleséget keresek. Üdv.: Béla a hős, vagy aki ír annak Bélus az ősmanus. Puszi minden barlang lakónak. | |
| Cat (hősnév: Miryam) | 2002. augusztus 26., 18:22:51 |
| ***Barni De jó látni soraidat! Remélem jól telt a nyaralás! | |
| Duch (hősnév: Valka) | 2002. augusztus 26., 17:45:24 |
| ***Döci,TITÁN Szóval rejtő klasszikus ez igaz. Tényleg lehetne kötelező, de sajnos , mindig kevés időt hagynak az újkori írókra. Pedig Rejtő megismerése növelné a sajnos alacsony olvasási kedvet! Amúgy Tolkien-t is kötelezővé kellene tenni. Bár lehet angliában az is. Üdv, Valka Ui: Balatonon milyen olvasni valót keressek??? | |
| Chester (hősnév: Farkasszem) | 2002. augusztus 26., 16:44:06 |
| Szevasztok kicsi hősök. Mi a pálya? Nem adna valaki kölcsön 10 buznyákot? | |
| Evi (hősnév: manoka_) | 2002. augusztus 26., 16:38:00 |
| Kepzeljetek! Sikerult elvalnom!!!! MATOL UJRA HAJADON VAGYOK!!! Tigris, ha all meg az ajanlatod, hodits meg! :-))) Puszi minden os-hosnek :) | |
| fru (hősnév: amál) | 2002. augusztus 26., 16:09:26 |
| helló hősök!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! hogy lehet házasodni????????????????????????????????????? nyugodtan lehet hódolni!!!!!!!!!pusszantok mindenkit!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! | |
| Emese (hősnév: T.Orsi) | 2002. augusztus 26., 15:16:22 |
| Sziasztok!!!! Az én hösöm már mindent megtanult,mikor lesznek új tanulni valók. És mikor lesznek hösbébik?? NA pussy mindenkinek! Emese | |
| Brigi (hősnév: Béla a hős) | 2002. augusztus 26., 14:52:59 |
| 5 buznyákra van szükégem. | |
| Bea (hősnév: Gézahős) | 2002. augusztus 26., 14:35:58 |
| Valaki adjon egy kis buznyákot | |
| gabee (hősnév: Ékszakóca) | 2002. augusztus 26., 14:16:21 |
| Az én hősöm is csajt keres. | |
| zsoti (hősnév: bonifác) | 2002. augusztus 26., 13:45:28 |
| Hőslányt keresek. | |
| MAIDEN (hősnév: KICSI MAIDEN) | 2002. augusztus 26., 10:59:13 |
| Udv mindenkinek!!!!!Ujra itt...:)..milyen reg is volt...tulsagosan elhanyagoltam a hosomet es ....igen Meghalt..de mostmar ujult erovel (ujult esszel) uj hossel ujra felepek!!!!Remelem minden ugy fog menni mint annakideen...!!! | |
| Hajni (hősnév: Hajnalka) | 2002. augusztus 26., 10:28:00 |
| Férjet keresek!!!! | |
| Barni (hősnév: Bu N'Ko) | 2002. augusztus 26., 08:52:26 |
| Sziasztok Ti aztan termekenyek vagytok. Alig megy el az ember harom hetre es 200 level van a levlistan es harom tonna bejegyzes itt :)) **Aguti Boldog szulinapot :) Bocs a kesesert de ma neztem a gep fele harom het utan eloszor :) A fuszoknyas tanc igy csak egy kicsit megkesve de jon ... Jobb is lessz igy mert a tengerrol jovok es igy joval barnabb vagyok raszolgalva a nevemre - igy meg az a feloldalas szoknya is jobban mutat egy kicsit - talan igy mar nem fogtok felsirni ejszaka ha eszetekbe jut :))) **Boszi Paros melyrepules johet ma? :) **Szoke Ciklon Edes kedves felesegem - ma reggel ajtonyitaskor ... ize barlangnyitaskor egy halom lepeny omlott a fejemre - bele is ragadtam egeszen :))) Koszi :) Legyetek jok, Barni | |
| rapcsák (hősnév: rapcsák) | 2002. augusztus 26., 08:32:13 |
| (H)Ősök! Férfiak és ***Asszonyok! rapcsák szól ***Hozzátok! ***Arew! Sikerült! Ágyból még így nem vertek fel (ki)! Köszönöm, bár hasonlóra tőlem ne számíts! Elvem: ki mint kel, olyan a vekkere. De nagyon örülök, hogy itt vagy, hogy jelt adtál. Fel, fel hát! Ez egy jó hét, sőt nyolc, kilenc is lehet. Üdv ***Mindenkinek, rapcsák szólt | |
| Arew (hősnév: Hullócsillag) | 2002. augusztus 26., 08:05:59 |
| Jóóóó reggggelt mindenkinek! A kakas-kukorékolás elmarad, ma én ébresztelek fel titeket! :-) Remélem sikerült! De nem, ***Tűzgolyó*** már megelőzött; korábban kell kelnem, ha túl akarok tenni rajta is:-) De ***bodzsot, ***Író Kezet, ***Tibusoftot, ***rapcsákot és ha megengedi,***TITÁNt is én rázom ki az ágyból! :-) Azt nem engedem át senkinek:-)) ***MetallicA*-t is én keltem fel, már tudom is, hogyan... Eléneklem neki a Bp. Parádé egyik számát, biztos kiugrana az ágyból:-))) De egy ilyen zenétől mondjuk én is... Sok puszi mindenkinek, de a legtöbb ***Keltácskának és ***Orionnak + néhány jókívánság mellékelve:-) Üdv Arew | |
| ***Tűzgolyó*** (hősnév: Kepsz) | 2002. augusztus 26., 06:46:10 |
| cijjasztok!!! mindenkiben van valami jó.bennem pl.:piroska mondta a farkas... =))))))))))) csasz!!!:***Tűzgolyó | |
| ***Tűzgolyó*** (hősnév: Kepsz) | 2002. augusztus 26., 00:30:04 |
| cseva!!! ezt mondta nekem a hősöm: ez az inteligencia,ez a mosoly,ez a csodás arc,de mindenekelőtt ezek a gyönyörű szemek!!!de ennyit rólam ...te hogy vagy? ***Tűzgolyó*** | |
| Orion (hősnév: Orion) | 2002. augusztus 25., 23:13:45 |
| *Keltácska, drága nejem! Hozzám képest az bizti! ;o)))))) @->-- | |
| Adrienn (hősnév: Keltácska) | 2002. augusztus 25., 23:00:24 |
| Kedves ***Tersius! Neked pedig egy nagy-nagy gratulát Híró bölcsessége miatt köldök. Kitartó gazdika vagy... :) Ohh, hát nekem az 1503as bölcsesség hol van még?! :I Nya de élvezni kell a jelent, és azért Keltácska sem tegnap született. :) Puszy: Adri | |
| Csabee (hősnév: Csabee) | 2002. augusztus 25., 21:15:53 |
| "Halisztok én Csabee (Wurm Csaba) vagyok." Akar velem valaki dumcsizni? Igérem barátságos vagyok... egy bizonyos ideig. Egyébként szeretem a tisza üzletet. | |
| Tersius (hősnév: Híró) | 2002. augusztus 25., 21:01:37 |
| Sziasztok! Gratu Adrienn Keltacskahoz, de tulkepp csak azt akartam mondani, hogy bibiii, Idosb. hősöm tulvan az 1500-adik bölcsességén :-) Szoval hepaj :) | |
| Adrienn (hősnév: Keltácska) | 2002. augusztus 25., 17:13:29 |
| Szép Napot mindenkinek! Egy gyönyörű bejelentést szeretnék tenni! :) Keltácska kezét megkérte egy igen kedves úriember, *Orion. Keltácskám nem tudott ellent mondani a házassági ajánlatnak (ami mellesleg gyönyörű volt :), így ma este 9 órakor kezdődik a lakodalom. Persze a szokásos helyen lesz, ami szörnyen romantikus és látni lehet a csillagokat is. :) Első sorban szerény személyem és Keltácska drága ***Bodzsokát szeretné látni, és ***Horét, kit már személyesen régen láttunk, és így talán odatudnám végre adni a meglepi csokit is. :) És örömmel látnám eme szép estén a HÁH összes ***Gondozóját. Na de persze jöhet ismert-ismeretlen Hős és Hősnő, és természetesen gazdijuk is. Puszylunk mindenkit: A boldog Keltácska és gazdija Adrienn | |
| pali (hősnév: plp) | 2002. augusztus 25., 12:11:10 |
| Hello hölgyek!Ha esetleg valaki meg akarja kérni a kezem akkor gyorsan irjon.Nem tulakodni csak nyugodtan. | |
| MetallicA* (hősnév: Benny Boy) | 2002. augusztus 24., 22:55:20 |
| Jaja, szörnyű ez a bp parádé! Ma voltam pesten, és át kellet vágnom a tömegen pár haverommal együtt. Mivel én meg a haverok is rockerke vagyunk, eléggé furcsán néztek ránk, amint utat törünk magunknak az octogonnál az ut másik oldalára. Végül föladtuk, tul nagy volt a tömeg, a lényeg, hogy csak pár percet tartozkodtam a zenéjük közelében, és szabályosan megfájdult tőle a fülem. | |
| Marcsi (hősnév: Huszti Guszti) | 2002. augusztus 24., 20:24:08 |
| Sziasztok!Van valakinek kedve velem beszélgetni?Irjatok! | |
| Dóri (hősnév: Írótoll) | 2002. augusztus 24., 19:14:29 |
| Kölcsön adok kaját piát és max 10 pénzt. | |
| Arew (hősnév: Hullócsillag) | 2002. augusztus 24., 18:49:56 |
| Üdv! Most jöttem meg Horvátországból, tökéletes békében és harmóniában, amikor valami zajt hallottam. A zaj erősödött és kapcsoltam: Ma van a Budapest Parádé... Fantasztikus. Elég közel lakom az Andrássy úthoz, képzelhetitek, mennyire happy voltam. Az utcánkban özönlenek a... na jó, nem írok semmi rosszat,szóval özönlenek az emberek. Megpróbálom megőrizni a nyugalmamat, ami nem lesz künnyű, mert én nem szeretem ezt a fajta zenét... Kívánjatok nekem valami jót, jól jönne. Sziasztok Arew | |
| ANAKIN SKYWALKEr (hősnév: ANAKIN SKYWALKEr) | 2002. augusztus 24., 18:03:28 |
| hello bébi én beszélgeteg veled | |
| Bea (hősnév: María) | 2002. augusztus 24., 16:25:11 |
| Helló ,valaki beszélget velem? | |
| Bubu (hősnév: Homo HABILIS) | 2002. augusztus 24., 14:38:29 |
| Veszel levegőt? Emlős vagy? Felegyenesedve jársz? Magányos és szomorú vagyok. Házasodni vágyó hölgyek írjanak! | |
| Emese (hősnév: Mukkki) | 2002. augusztus 24., 13:30:15 |
| Helló Valaki! Én boldogan hozzá megyek a Pasikádhoz nem érdekel,hogy egy tökfej és az IQ-ja a 0-val egyenlő!!!!!!!!!!!!!!!! | |
| GABI (hősnév: B.M.G.) | 2002. augusztus 24., 11:48:07 |
| SZEVA!Ki van itt? | |
| Döci (hősnév: Döci a hős) | 2002. augusztus 24., 10:48:49 |
| Helló! ***Író Kéz Rejtő Jenő-Az utolsó szó jogán...innen az idézet,ugye? ***TITÁN Én is mondtam már ezt az irodalomtanáromnak,csak a vállát vonogatta! ***Aguti Na,akkor mi lesz?Az Appetite for Destruction-t,a GN'R Lies-t,vagy a Use Your Illusion II-t ajánlanám tőlük!!! ***Duch Különben felmentél már arra a GN'R oldalra,amit még korábban írtam,vagy elkerülte a figyelmedet?!Na mindegy azért nocheinmal leírom:www.extra.hu/gnr_page/ ***Mindenki és a Többiek ZENE,muzsika...jó rendben,de hogy Heavy Metal és Rock?! Na,az kell ide pajtások!Méghozzá keményen ám,mint a Stones! Döci 'Duff' "Rose" McKagan,lovag-skacc | |
| TITÁN (hősnév: BENEFÖLD) | 2002. augusztus 24., 10:48:33 |
| HŐSÖK! A mi ***Boszink pincelátogatásra invitál bennünket. Kedvcsinálóul álljon itt egy részlet Hamvas Béla: A bor filozófiája című könyvéből. MIKOR IGYAK, MIKOR NE? Az ivásnak egy törvénye van: bármikor, bárhol, bárhogyan. Komoly idő, komoly ember és komolynép számára ennyi elég. Ma, sajnos, ezzel a törvénnyel a legnagyobb visszaélések történnek. Hallottam, hogy valaki nyáron alkonyatkor a lugasban szentgyörgyhegyit ivott, és közben újságot olvasott. Ha nem szavahihető ember mondta volna, azt hinném, hogy hazudott. Nyáron alkonyatkor a lugasban szentgyörgyhegyit inni, ez az élet nagy ünnepélyes pillanatai közé tartozik. Ilyenkor az asztalt le kell takarni sárga vagy rózsaszín abrosszal, a vázába virágot kell tenni, éspedig ciniát vagy napraforgót, és egészen nagy költőt kell olvasni, Pindaroszt vagy Dantét vagy Keats-et. Aki az ilyen pillanatokat nem ismeri fel, azt elveszett embernek lehet tekinteni. Van még néhány ilyen kirívó eset. Ünnepi vacsorán, amikor a fiatal félkövér libához szekszárdit ittak, az egyik úr a főispánt köszöntötte fel. Sajnos, ez ma a hihető dolgok közé tartozik. Az egyik faluban azt mesélték, hogy a jegyző kolbászos lecsóhoz ó-pannonhalmit ivott. Ha ez igaz, akkor a jegyző gyengeelméjű volt vagy ateista. Nekem az a gyanúm, hogy az utóbbi. TITÁN | |
| [ << ] [ 2676 ] [ 2675 ] [ 2674 ] [ 2673 ] [ 2672 ] < 2671 > [ 2670 ] [ 2669 ] [ 2668 ] [ 2667 ] [ 2666 ] [ >> ] |
Hősemberképző - Kerekasztal Version 4.2.8
Copyright © 1999-2002 Bóna (BSi) Barnabás
All rights reserved