| [ << ] [ 86 ] [ 85 ] [ 84 ] [ 83 ] [ 82 ] < 81 > [ 80 ] [ 79 ] [ 78 ] [ 77 ] [ 76 ] [ >> ] |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 10., 09:53:00 |
| Yakatusi ne smúzolj,nem smúzolj!Jól van,ma véstél valami egész elfogadhatót,végre tiszta lett Pindúr asszonyság!Még egy kicsit maradhatsz a Oasztalon,de azért ne bízd el magad! | |
| Humán (hősnév: Yakatusi) | 2011. szeptember 10., 09:44:49 |
| Drága Vérmókus Cicus! Attól hogy valakinek nincs humorérzéke, nincs fantáziája és nincs érzéke ahhoz, hogy belelásson a sorok közé még játszhat. Viszont abban igazad van, hogy problémának érzed ha valaki saját hülyeségét és korlátoltságát harsogva hirdeti magáról. Én téged tisztellek nagyon és szívesen venném, ha összeismerkednél Hobóval, vagy Halott lesz! Muhahhával. Fogtechnikus majd addig lefoglalja magát fekete emberrel... vagy nem tudom. Csak van valamije, amivel szórakozhat. | |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 10., 09:28:46 |
| Bunyevász!Te elveszett!játszoK,még kérded? Igen,remélem,játssz!:)Tudod Yakatus szomorú mikor azt látod,nincs humorérzékük az embereknek,sem azt nem látják mire megy ki a játék,csak azt látják amit látni akarnak.Ha vitáról van szó még szellemesek is tudnak lenni,mikor játékról,csak annyi telik,megyek hozzád,gyere hozzám,jaj de jó,voltam nálad.Ne ezt megtudtuk,de azt,amitől ez színes lehet elmaradt.Nincs a Nagy kékséggel,a Meleg vizes barlanggal sem gond,meg még sok minden más is van,használják,de ne csak abból álljon,megyek a barlangba,de jó volt,voltam a barlangba.Történetek kellenek,nem helyzetjelentések.Fantázia világ,akkor hol marad a fantázia?Mikor azt írom késik a Hős BLIKK,el sem jut a tudatáig,hogy tényleg hiányolom,csak az ha szóvá merem tenni valaki félévente megjelenik,két ököllel veri a mellét,másokat kritizál,közben a hősei sorra hallnak meg.Az nem baj,az Barát.Mást mondok én neked,Gishart is,mikor itt köpködte a felesége a Oasztalon,szóvá tettem nem kellene,mi lett?Én lettem a rossz,de megérte,azóta béke van köztük.Bunkók vagyunk?Lehet,ha ez az ára,hogy valami változzon akkor azok is maradunk,nem számít,akkor röhögjünk,jó így nekünk!Férjem uram!Már megint eltűntél!A végén még komolyra veszem itt magam!!! | |
| Humán (hősnév: Yakatusi) | 2011. szeptember 10., 09:22:41 |
| Nekem is lehet egy hosszabb hangvételű írásom? Nem? Nem baj. Itt van egy, akkor is. EGY REGÉNY A MEGTISZTULÁSRÓL (megtörtént események alapján) 1. fejezet Felébredek. Még sötét van. Mellettem Cicike jó meleg teste. Juj de finom! Muszáj felkelnem, a Hősvilág érdekében. Cicike egy kicsit mocorog, morgolódik, mikor kibújok mellőle a hűvösbe, de nem ébred. Hogy lehetek ilyen állat? Na mindegy, menni kell. - Höm, höm... bufmmiíí jhammm - közli Cicike, alvás közben és a nyomaték kedvéért kidugja az egyik térdét a mamutbőr alól. Csak féltésből, egy jó nagyot harapok a térdbe, amitől az, egyből visszahúzódik a takaró alá. Mit tehetek mást? Nem hagyhatom, hogy megfázzon az a térd. - Humi! Őőúhhúmm, húúba!!! - mondja Cicike, rosszallóan, de még mindig aludva Kicsit fázom ahogy kilépek a barlangomból, de a Hősvilág érdekében elindulok, hogy felébresszem miskótát és MorbyDick-et is. Ne legyen jó nekik se! Miskóta nem alszik. Éppen a hajnali sörivását végzi. Köszön, feláll, jön. Nem. Mégsem jön. - Várj, Yakatusi! Hozom ezt a félhordó sört. Beleegyezem. Jön. Nem jön. - Várj csak! Inkább egy egész hordó sört viszek. Jó, várok. Nem sokára jön egy egész hordóval. Végre. Mégsem jön. - Figyelj csak, Yakatusi! Inkább hozom a félhordót is. A bunkómat meg jól otthon hagytam. Mindegy, elindulunk végre. MorbyDick még alszik. A barlang előtt Vidus üldögél egy fáklya fényében. - Szia Vidus - köszönök - Mit csinálsz? - kérdem. - Sziasztok. Éppen a levesbe való hernyókat borotválom. Tegnap este elfelejtettem. Miskóta, közben leteszi a két hordót és besétál a barlangba. Mielőtt eltűnne még visszaszól: - Beszélgessetek nyugodtan! Én felébresztem Morby-t. - jó. Beszélgetünk nyugodtan tovább. - Elintézitek a dolgot? - kérdi Vidus. - Igen. Nem halogathatjuk tovább. Ez a Hősvilág érdeke. - Jó is, hogy elvállaltátok, már egy... Nem fejezheti be, miért is jó, hogy elvállaltuk. MorbyDick rohan ki a barlangból sikítozva, halálos rémülettel az arca helyén. Ahogy Vidust meglátja, oda siet és hozzá bújik, remegve. A borotvált hernyók, bamba képpel gurulnak szerteszét. - Mi történt? Morby kicsit megnyugszik. - Felébredtem. Gondoltam, még egy kicsit hozzád bújok, amíg nem jönnek Yakatusiék, erre azt látom, hogy ez a barom állat miskóta a te helyeden feküdve, egy centiről vigyorog bele a képembe és a sörös szájszagával azt lihegi: "Itt a reggel, Muci.". Nagyon megijedtem. Időközben miskóta is előkerül. A hordóihoz lép és vigyorogva mondja:- Ha minden reggeled ilyen stresszes, nem leszel valami hosszú életű. 2. fejezet Még mindig sötét van, ahogy hárman sétálgatunk. - Már közeledünk - mondja MorbyDick - Érzem. - Mi ez nálad? Valami hatodik érzék? - Ha kihúznád a nagy, duda orrodat abból a hordóból, te is éreznéd. Miskóta kihúzza az orrát a hordóból - Aha. Érzem már én is. - Visszadugja. Megérkezünk. - miskóta! Te bemész és lefoglalod Gishartot, mi, Morby-val kihozzuk Pindúrt. - Miért én? Tudod mekkora nagy, benga jószág ez a Gishart gyerek? - Te is nagy, benga jószág vagy. Gyerünk! Kiissza a félhordónyi sörét és bemegy. Várunk. - Szerintem készen van. Menjünk! Bemegyünk. Az ágyon Pindúr és Gishart alszanak békésen, horkolva. Mindössze az zavarja ezt az idillt, hogy Gishart fején ott virít, a miskóta által kiürített söröshordó. Jól rá lett húzva neki. Nem lát, nem hall. Miskóta, beljebb, Gishart söreit kóstolgatja. Gyorsan beletekerjük Pindúrt, egy valamilyen állatnak a bőrébe(remélem nem élő állat) és megyünk kifelé. A barlang előtt megállunk. miskóta sehol. Mit csináljunk? Hogy menjünk vissza érte? Mégsem kiabálhatunk be a barlangba. Pindúr vergődik, de nyikkanni sem tud, úgy betekertük. Így megyünk vissza a barlangba. Abban a pillanatban, ahogy belépünk, miskótára, hatalmas robajjal dőlnek rá, a söröshordók. Gishart erre sem ébred. Miskóta kimászik a hordók alól. - Jól van, megyek már. - és jön. 3. fejezet Pindúr derékig a Nagy Kékségben áll, fázik, mert hideg van és káromkodik hangosan, mert ettől remél megnyugvást. MorbyDick egy tengeri szivacsot húz elő a víz alól, aztán még egyet. Az egyiket odaadja nekem. Most miskóta is előszed valami hasonlót a hullámok alól és így felfegyverkezve közeledünk Pindúrhoz. Ő, fenyegetőzik, rugdos felénk. Még egy tonhalat is felénk dob, de hasztalan a küzdelme. Már dörzsöljük is a szivacsokkal. Egyébként a szivacsok érdekes jószágok. Csak az első néhány dörzsölésnél sikítoznak, utána beletörődnek a sorsukba. Kész vagyunk. A nap első sugarainál látható mennyire illatos és tiszta is lett Pindúr... egyik fele. A másik felén a bőre, a ruhája és a haja tiszta sötétkék, mint az indigó. Azt a felét miskóta dörzsölte. Miskóta áll és néz ránk vigyorogva és úgy mutatja mi is van a kezében. Hát a keze és a benne lévő csápokból és bamba arcból álló dolog is tiszta sötétkék. - Lehet, hogy ez nem is szivacs volt? Morby odamegy. Elveszi a dolgot miskótától. - Komám! Ez egy tintahal. Így ahogy most megpuhítottad, kb. 10 perc és átsül. Megyek, gyűjtök fát a tűzhöz. Megy. - Gyere miskóta! Essünk neki újra, had tisztuljon ez a lány! VÉGE 9" | |
| Humán (hősnév: Yakatusi) | 2011. szeptember 10., 07:56:37 |
| Kedves Mókica és Fogmanó! Ezt olvastam valamelyik nap: "Miénk az egész Oasztal!Csak a két klán Yakatusi, Nemezis száját kell még befogni!Lesz itt csend!" Na hát csak azért vések most, hogy ne legyen csend. 1. Csak azért nem utállak titeket, mert néha olyanokat írtok, amiket én nem merek megírni. Ezzel nem azt mondom, hogy feltétlenül igazatok van, viszont néha jó odamondani a magamét. Ezt ti megtehetitek, én nem. 2. Bunkók vagytok, és ezen semmi sem változtat. 3. ...de ne izguljatok, mert nem csak ti vagytok a bunkók. Nem tagadtam soha, hogy szeretnék a "Régi nagyok" közé tartozni, mert ők nem vitatkoztak a Kerekasztalon(dehogynem, mindig), mert ők még jókat tudtak vésni(ez sem teljesen igaz. Van sok unalmas írás és egymás ismételgetése a régi vésetek között is) és ők mégis csak a "Régi nagyok" voltak(egy két akkori véset arra utal, hogy nekik is hiányoznak a "Még régebbi nagyok"). Viszont az nem tagadható, hogy még mindig az ők ötleteikből élünk és azokat ismételgetjük(ha kedvem lenne utána nézni, ezt is meg tudnám cáfolni, de nincs kedvem). Szeretem a Kerekasztalt így ahogy van, Vérmókussal, Fogtechnikussal, Gishart-tal és a fantom jellegű Láncelottal együtt. Nem maradok csendben. | |
| Nemezis (hősnév: picicici) | 2011. szeptember 9., 23:49:21 |
Sziasztok.:) Milyen izgalmas nap!:) Gishart Kár érte, azt a régi Gishartot, akire én emlékszem, akivel együtt kívántuk az aranyhaltól, kedveltem.:) A mai adag folyt.köv. ahogy ígértem, vagy fenyegettelek vele benneteket?:) IV. VADMALAC, AZ EBADTA Reggel Csipike a bal oldalán ébredt. Tehát a Völgy mögötte van, a Patak mögötte folyik: Hegy átköltözött! - Jól van, Hegy. Elég csendben átköltöztél - mondta, miközben felhúzta papucsát. Eszébe se jutott, hogy álmában átfordulhatott a jobb oldaláról a balra. - Nézzük Patakot. Mi tagadás, arrafelé folyt, csörgedezett, mint tegnap. Csipike meghökkenten nézte, de utána elmosolyodott. Hiszen ha ő most a túlsó oldalon van, ha Hegy átköltözött, persze hogy úgy látszik, mintha Patak a szokott irányba folyna! Holott nyilvánvaló, hogy visszafelé folyik! - Jó, jó, azt látom, hogy visszafelé folysz, de légy szíves, csináld halkabban. Nem megmondtam a tegnap? Vigyázz, ne bosszants, mert nem lesz jó vége! - fenyegette meg Patakot, nehogy elhiggye magát. Szeretett volna eldicsekedni valakinek a sikerével, de minden állatot elriasztott maga mellől. Úgy határozott tehát, hogy Madarat és Nyulat visszarendeli. Szerencséje volt Harkály Mesterrel, aki nagy ijedtségében elfelejtette magával vinni szemüvegét, és visszarepült érte az Óriásnagy Bükkfához. - Hé, te Harkály! Ide gyere, ne félj! Parancsom van számodra! Harkály Mester riadtan röppent közelebb, hiába mondta neki Csipike, hogy ne féljen, ő mégis remegett. - Nem csináltam semmi rosszat - kopogta - igazán... - Mész, és azonnal megkeresed Madarat és Nyulat. Előlem ne bujkáljanak, egykettőre itt legyenek, különben Rettenetes Réz Úr bárhol megtalálja őket, és végük. Megértetted? - Kopp, de mennyire! Harkály Mester elrepült. Csipike közben elégedetten szemlélgette a Korhadozóbelű Vén Fenyőfát, amelyen még mindig be volt viaszozva Vadméhek odújának bejárata. Nem kellett sokáig várakoznia Madárra és Nyúlra. Hamarosan megérkeztek. Mindkettőn látszott, mennyire félnek. - Ide gyertek. Egészen közel! Nézze meg az ember! - parancsolta gorombán Csipike, és kitépett egy tollat Madár szárnyából, majd intett Nyúlnak, eressze lejjebb a fülét, hogy meghúzhassa. - Ez a büntetés, amiért elkóricáltatok. Ha még egyszer előfordul, megrugdoslak. Mostantól kezdve jobbnál jobb ennivalókkal szolgáltok engem. A mai napon Nyúl szállítja a válogatott finomságokat. Madár pedig hálaénekeket zeng nekem. Holnap fordítva lesz. Madár élelmez, Nyúl pedig dalol a hála és köszönet hangján! Megértettétek? Nyúl és Madár riadtan bólintott. - Na, mit szóltok hozzá, milyen hatalmas a ti uratok és jótevő parancsolótok? Mert ezután így kell szólítanotok: Urunk és jótevő parancsolónk. Éjszaka átköltöztettem Hegyet Patak túlsó partjára, Patak meg visszafelé folyik parancsomra! Nem csodálkoztatok, amikor észrevettétek? Nyúl és Madár rémülten nézett össze. - Bocsáss meg nekünk, urunk és jótevő parancsolónk, de nem vettük észre, pedig Mókus mondott valamit az este. Biztosan azért nem vettük észre, mert példátlanul buták vagyunk. Csipike nagylelkűen bólintott. - Hát, ez nálatok megvan. Úgy értem, a butaság. Most pedig uzsgyi! Menjetek és hirdessétek dicsőségemet, délire pedig mind a ketten itt legyetek! Alig ment el Nyúl és Madár, hogy Csipike nagy-nagy diadalának, világgá szóló csodatettének hírét vigye, Csipike motoszkálást hallott a bokrok között. Vadmalac, az Ebadta, sehogyan sem akart hinni a Csipikéről szóló híresztelésnek. Méghogy Réz Úr! Miféle Réz Úr? Hiába próbált azonban Csipike felé látogatni, a szülei riadtan kergették vissza. Ezúttal azonban sikerült megszöknie. Légyölő Galócához ment, tudta, nemsokára Csipikének is ott kell lennie. - Aha! - vette észre Csipike. - Hát te hol voltál tegnap? - Nem engedtek. Nagyon félnek tőled az öregek. Engem is féltenek. Rettentően. - Helyes - bólintott Csipike. - És most miért jöttél? - Megszöktem. Csipike szemében gonosz fény csillant. - Ide hallgass, Vadmalac. Én, a te urad és jótevő parancsolód, elrendelem, hogy most azonnal fald fel Légyölő Galócát! - Nem én. - Hogyhogy nem?! - Csipike szeme rettentően villogott. - Úgy, hogy csípős. - Híj, fékomadta! Akkor miért jöttél ide minden reggel? - Szerettem nézni az elrettentő példát. Ma nem lesz? Csipike csípőre tette a kezét. Ilyenkor volt a legfélelmetesebb. - Te Vadmalac! Nem tudod, milyen hatalmas vagyok én? - Nem tudom. Milyen? - Mit gondolsz, Hegyet ki költöztette át? Hiszen mi most a Patak túlsó partján vagyunk, nem az innensőn! Hát a Patak folyását ki változtatta meg? - Senki se. Ma reggel ittam belőle, arra folyik, amerre a tegnap. - Hijnye, ostoba malaca, te nem félsz tőlem, uradtól és jótevő parancsolódtól? - Miért félnék? És miért vagy nekem uram, és jótevőm meg ilyenek? - Hát ide hallgass! Ha mos azonnal nem kérsz tőlem sírva bocsánatot, hívom Rettenetes Réz Urat és... Csipike azt hitte, mihelyt a félelmetes nevet kimondja, Vadmalac rögtön visítani kezd, és elszalad. Tévedett. Vadmalac kíváncsian bámult reá. - És? - És akkor véged lesz, te boldogtalan!... Na... Mi lesz? - Mi lenne? - Hívjam? - Hívjad! Szerencsére nem került rá sor. Vadkan bácsi az egész erdőt tűvé tette Vadmalac után, sehol sem találta. Rosszat sejtve lopakodott Csipike bükkfája alá. Rémülten pillantotta meg egyetlen gyönyörűséges magzatát a halálos veszedelem kellős közepén. - Eltakarodsz innen?! Indulsz azonnal haza? De mennyire, hogy indult Vadmalac; Csipikétől meg a Rettenetes Réz Úrtól nem félt ugyan egy csöppet se, ám az öreg éles agyarától annál jobban. Sivalkodva menekült. Vadkan bácsi utána robogott. Csipike megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Szerencséje... | |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 9., 22:31:44 |
| Kedves Dudás!Az,hogy én nem értettem meg amit akartál írni hagyján,de az,hogy Te a saját véseted sem érted,az már szomorú.Én egyetértettem veled,Te most kikéred magadnak,el sem jutott a tudatodig mit írtam.Nem Vérmókus volt aki nehezményezte,hogy egyeseknek sok hősük van,hanem Láncelot,a Barátod.Madarat tolláról,embert barátjáról.Nem Vérmókus agyszüleménye volt,hogy minden hős 1-2 emberé csupán,ezt Fekete ember vetette fel.Téged még eddig nem is bántottalak,Te már másodszor támadsz nekem,mind a két alkalommal ok nélkül.Én ha bántok valakit soha nem alaptalanul teszem,nem nagyképű vagyok csak kritikus,fűszerezve némi cinizmussal.Te viszont elfogult vagy,te nem látsz ki a fejedből.Az még nem merült fel benned,hogy nem ti nem hívtatok,hanem én nem csatlakoztam hozzátok?Nem,valóban nem akarom,hogy olyan áron szeressetek amit ti kínáltok nekem.Egyébként sem tudom kik azok a Ti?Attól,hogy elmondod ugyanazt amit előtted már elmondott valaki,attól az nem a te gondolatod,az csak szajkózás.Attól,hogy a Nagy Kékségről,a Meleg vizes barlangról,partyról beszélsz,amit mások kitaláltak előtted,még az sem a te ötleted,de ennél többre nem is telik sajnos.Én igen,a Ti szüleményetek vagyok,engem Ti hoztatok létre,pont a szellemi sivárságotokkal,azok a Tik, akik Ti vagytok ahogy hívod magatokat.Azt tartja a mondás,amíg lósz....r van,addig veréb is van.Majd ha tudsz,tudtok igazán játszani,arra használni a Oasztalt amire kell,Én is elfogok tűnni,nem lesz mit kritizálnom. Egyébként köszönöm, az értem való aggodalmad,köszönöm, hogy azért szeretsz amilyen vagyok és köszönöm, hogy pont ezért nem szeretsz! | |
| Adrienn (hősnév: Dudás) | 2011. szeptember 9., 21:12:41 |
| Drága kicsi Vérmókus!!Nagyképűséged határtalan,de téged ezért szeretünk!:)Valószínűleg valami elfolytott gyermekkori trauma okozza az ellenséges hangnemedet.Nemde?!Nehezen ment a szobatisztaság megtanulása,vagy túl sokszor lopták el a bunkódat?!Láncelot a barátom,és ha nem vetted volna észre,téged senki nem hívott meg soha egy hős partyra sem!Megvaaaannn!!! Hát ez az oka?!Szegény kicsi Vérmókus!Nagyon magányos lehetsz.Sajnállak,de őszintén!Ha nem mindíg a férjed után mennél,és lenne magán életed, akkor talán,de mondom csak talán,akkor téged is szeretnénk egy kicsit.Ne is válaszolj!Te nem is akarod,hogy szeressenek téged!Ismered az agresszív kismalacot?!Ne akard,hogy párhuzamot húzzunk közted,és közte! | |
| pocadék (hősnév: Bunyevász) | 2011. szeptember 9., 19:18:39 |
| játszoK? | |
| Gishart (hősnév: Gishart) | 2011. szeptember 9., 18:41:33 |
| Nemezis. Mint mondottam, Játszom, mert élvezem. S élvezem, mert játszok. A régi Gish-t visszakapni? Nagy feladat lenne. Sőt. Meg merem kockáztatni, hogy a régit már nem fogjátok viszont látni...:D | |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 9., 16:07:57 |
| Na Fekete ember,Láncelot jól megkaptátok!Keblemre Dudás!Ne is félj senkitől!Ha vérszívónak tartasz,ha nem.Bár még kiderülhet,hogy Dudás is én vagyok,vigyázni kell,nem jó velem egyetérteni.Egyébként késik a Hős BLIKK.Láncelotnak meg üzenném,neki azért nincs olyan sok hőse,mert elhalálozgatnak.Ami van az is csak azért,mert az asszony eteti.Láncelotnét meg jó lenne ha visszaadná a HÁH-ba,mielőtt az is meghal.Mikor megjósoltam,nem hitt nekem senki,mert én a gonosz,kötekedő. 5887. Láncelotné Született: 2007. október 23. (fehérbőrű, szőke hajú, zöld szemű nő) Bölcsessége: 1034 Súlya: 92 kg Banki egyenlege: 396179 Buznyák Lekötött pénze: 999999 Buznyák Utoljára 26 napja látogatták meg a hőst. | |
| Adrienn (hősnév: Dudás) | 2011. szeptember 9., 14:29:37 |
| Hát kész röhej,hogy mit műveltek itt egymással drága barátaim.Egy ideje már csöndben vagyok,de annál nagyobbakat nevetek!!!Ekkora marhákat!Nagyon jó mulatság egymás vérét szívni!MI?!Egyébként,csak hogy tudjátok,én is három hőst nevelek egyszerre!És hogy ez miért jó így?!Szerintetek akkor,ha mindenkinek csak egy hőse lenne,akkor lennének házasulandó felek,és különben is ha száz hősöm lenne,és mindegyikkel egyformán foglalkoznék,na ahhoz sem lenne senkinek semmi köze.Ez nekem pont így jó!!!A valóságban is van három gyermekem,a hősképzőben miért ne lehetne akár egyszerre több is?!Felébredt a kerekasztal démona?!Micsoda meglepetés!Eddig hol volt,és amúgy is ki hívta?!Amíg a vérszívók nem jöttek,addig nagyon jók voltak a történetek.Nem kritikának szánom,mert szólás szabadság van,ráadásul ettől is színesebb az élet,mert itt mindíg történik valami.El lehet menni a nagy kékséghez,vagy a melegvizes barlangba.Olyan dolgokat fedezhetünk fel,amiknek csak álmaink szabhatnak határt!Ezúton üzenem a szelíd hőslakók nevében,hogy fölvettük a kesztyűt és nem félünk tőletek!!! | |
| Nemezis (hősnév: picicici) | 2011. szeptember 8., 22:52:47 |
| Sziasztok:) Gishart játssz és élvezd!:) Lehet visszakapjuk a régi Gishart?:) Nos, ígéretemhez híven, itt a folyt. köv. Tetszik, nem tetszik ez van. III. CSIPIKE ELHATÁROZZA, HOGY NE TOVÁBB!! Csipike egész nap nem mozdult ki az odújából. Dühös volt. Haragudott Madárra, Nyúlra, Sünékre, a Vadméhekre, Vadmalacra, haragudott Gyöngyvirágra, amelyik nélküle is illatozni merészel. Haragudott az egész Erdőre. - Így jár, aki jó és kedves. Megkaptam a magamét. No, de lesz ez másképpen is. Eddig és netovább! Ez, hogy eddig és netovább, nagyon tetszett Csipikének. Csak azt nem tudta még, mi legyen a netovább után. Ült-ült és törte a fejét. Egyszer csak a homlokára ütött. - Megvan! Netovább után gonosz leszek. Példátlanul gonosz. Valami rettentően gonosz. És akkor lesz itt félelem. Mindenki rettegni fog tőlem. És teljesítik parancsaimat. És rémületben lesznek. És én csak kacagok. Így ni: hahaha! Vagy nem is, inkább így: brekeke! Tyű, de jó ötlet! Okos vagyok, ez a szerencse... jujjj, de gonosz leszek! Ledobta kalapjáról a gyöngyvirágot, kibújt az odúból, és addig keresett, amíg egy kicsi csalánlevélkét talált. Azt tűzte a kalapja mellé. - Most már vége a netovábbnak és én gonosz vagyok - csapta a fejére a kalapot. Összevonta a szemöldökét, ahogy a gonosz törpéhez illik, és elindult a patakra. A pisztrángokkal nem törődött, hiszen azok is hálátlanok. Lám, hogy ugrálnak fel a lepkék után. Kecskebékát kereste. Meg is találta. Csípőre tette a kezét. - Szóval azt mondod, hogy senki sem fél tőlem, mi? - Én azt. - Te se? - Eridj, mert leköplek. Csipike nem kapkodott kavics után. Elhatározta, rémületbe ejti Kecskebékát. - Ide hallgass, varangy! Tudod, milyen vagyok én? - Buta. - Súlyos tévedés. Mert példátlanul okos vagyok, és fogózz meg: g-o-n-o-sz! - Váljék egészségedre! - De én kiirtalak! - Mondom, hogy leköplek! Brekeke. Ebben a nehéz helyzetben Csipikének iszonyú ötlete támadt. - Tudd meg, hogy véged - jelentette ki ünnepélyesen. - Elintéz téged az én barátom! A béka bizonytalanul pillantott rá. - Az ki? - A Rettenetes Réz Úr, ha tudni akarod! Amíg hármat számolok, itt is lesz. Egy... Kecskebéka a kettőt se várta meg. Nem tudta ugyan, ki az a Rettenetes Réz Úr, de azt hitte, valami gólyaféle lehet. Csipike elégedetten mosolyodott el. Igaz nem volt olyan ez a mosoly, mint az előző napiak, nem volt derűs, kedves, nem volt a Csipike ismert mosolya. Gonoszul, kárörvendően mosolygott. Sétálni kezdett a parton, látni akarta, merre bukkan fel a béka, hogy még jobban megfélemlítse, amikor észrevette, hogy amerre elhalad, a pisztrángok eltűnnek, szállhatnak a patak felett akkora molyok, mint Csipike feje, egyetlen hal se ugrik fel utánuk. - Már ezek is félnek! - állapította meg örömmel Csipike. - Félnek a Rettenetes Réz Úrtól! Tőlem félnek! Újfajta, boldog öröm töltötte el Csipikét: hatalmasnak érezte magát és rettentő erősnek. Hazafelé mentében elhatározta, hogy bátran megrugdossa Szentjánosbogarat. Szegény bogárka rémülten menekült - nem tudta mire vélni a dolgot. Dehogy ment el Bagoly doktorhoz, dehogy látogatta meg Sünéket ezen az estén! Néhány szem epret evett meg útközben, majd bebújt Óriásnagy Bükkfa odújába, és boldogan aludt. Reggel a szokott időben ébredt, és esze ágában se volt, hogy nótára biztassa Madarat. A virágport se törölte le a fűszálakról. Csípőre tett kézzel állt meg a bükkfa előtt, és amikor Madár énekelni kezdett, ráripakodott: - Csend legyen, nézze meg az ember! Madár elcsodálkozott. - Mi van veled, Csipike? - Hallgass, amíg jó dolgod van! A Rettenetes Réz Úr alszik! - Az ki? - Hívjam ide? No megállj, lesz neked mindjárt! Réz Úrrr! Madár azonban nem várta meg, hogy megjelenjék Rettenetes Réz Úr, aki valószínűleg olyan lehet, mint a villámgyors és vérszomjas Nyest. Felröppent, és messzire elszállt, nehogy valami baja essék. Csipike rosszmájúan kuncogott utána, majd a Korhadozóbelű Vén Fenyőfához sétált. - Ma nem mentek sehová! - kiáltotta az ébredező méheknek. - Tessék otthon ülni! - Mi az, mi történt? - bújtak ki a méhecskék. - Semmi sem történt. De ha nem engedelmeskedtek, történik. Jön a Rettenetes Réz Úr, és mindnyájatokat felfal. Tessék otthon ülni. További intézkedésig! Nagyon megijedtek a méhek. Gyorsan betömték a vén fenyőfa valamennyi rését-repedését-likát viasszal. Nem kérdezték, ki az a Rettenetes Réz Úr, gondolták, olyasmi lehet mint Medve, aki kirabolja a szállásukat, elviszi a mézüket - ha rájuk bukkan. Csakhogy bizonyára sokkal okosabb Medvénél, mert lám, mit üzent nekik: további intézkedésig. Ilyesmi Medvének sohase jutna eszébe. Elhatározták, valamennyien együtt maradnak, és felkészülnek a harcra. Ha mindnyájan belepusztulnak is, nem hagyják magukat! Vadmalac nem jelent meg Légyölő Galócánál. Madár már szólt neki, vigyázzon, ne merje Csipikét háborgatni, mert valami iszonyú hatalmasság van arrafelé, aki mindent és mindenkit elpusztít, lenyel. Elmondta ezt Nyúlnak is, ám ez nem értette a dolgot, és megkérdezte Csipikét: - Tulajdonképpen mi történt? - Szerencséd, hogy tulajdonképpennek szólítottál. Az történt, hogy vigyázz magadra, amíg jó dolgod van! Ide azt a reggelit! És nekem ezután friss sárgarépát hozzál, ne olyan fonnyadtat. Most pedig takarodj! - De mit vétettem én neked, Csipike? - Azt, hogy példátlanul ostoba vagy. Ha most azonnal nem tűnsz el, hívom Rettenetes Réz Urat és... Dehogy várta meg Nyúl a folytatást! Hisz annak a Réz Úrnak bizonyára puskája is van, és akkor neki vége. Úgy elinalt, mintha ott se lett volna. Harkály mestert hiába kereste Csipike, hogy beléverje a félszet. Meghallotta ő Madártól és Nyúltól, milyen iszonyú veszedelem szakadt az erdőre, és hetedik határba repült kopogtatni. Kukucsit, a Botfülűt is értesítette Nyúl a dolgok állásáról, mire Kukucsi nyomban lefelé kezdett túrni, mennél mélyebbre a föld alá. Őt ugyan keresheti majd Réz Úr. Szarvasbika úgy tett, mintha nem törődnék a hírrel, amit szintén a holtra rémült Nyúl újságolt neki, de azért eloldalgott a Tisztásról, és amikor az erdei ösvényre ért, ahol Nyúl már nem láthatta, uccu neki, vesd el magad! Nekiiramodott, és csak jó félórás menekülés után mert visszanézni. Vöröshangyáéknál hatalmas sürgés támadt a hírre: menekítették, takarították minél mélyebbre, a boly fenekébe, a föld alá az ártatlan hangyatojásokat. Csipike élvezni kezdte a csendet és a magányt, amely körülvette. - Félnek tőlem. Az egész Erdő fél tőlem! Te is félj, Óriásnagy Bükkfa, hallod? Reszkess, amikor hozzád beszélek! Óriásnagy Bükkfa azonban nem reszketett. Egy árva levele se rezdült. Csipike legyintett: - Különben is minek állok szóba veled? Hiszen olyan rettentően, olyan példátlanul buta vagy, hogy nem is érted, fel se tudod fogni, amit mondok. Nem hiába mondják a nagyon butának, hogy bükkfejű. Na, ehhez szólj, ha mersz! - Óriásnagy Bükkfa nem szólt. Csipike elégedetten állapította meg, hogy ezt is sikerült kellőképpen rémületbe ejtenie: még a szó is beléfagyott. Mivel Nyúl messzire menekült, Csipike egyedül fogyasztotta el ebédre a maradék sárgarépát. Utána aludt egyet, és azt álmodta, hogy már nemcsak az állatok és növények félnek tőle, hanem maga a Hegy, sőt Hegy tetején maga a Kőszikla is rettegve lesi a parancsait. Patak majd kiszárad félelmében. El is határozta, miután felébredt, hogy még a mai nap folyamán ráncba szedi Patakot, sőt Hegyet is. Patakkal kezdte. Megállt a parton, és csípőre tette a kezét. - Mi ez a fölösleges csobogás, locsogás? Reggelre tessék nekem szép csendben folydogálni és nem arra, hanem visszafelé. Mégse lehet, hogy minden patak kedvére űzze az eszét! Ide hallgass: ha nem fogadsz szót, megmondalak a Rettenetes.... tudod mit? Ki sem mondom a nevét, mert ijedtedben elapadsz. Ebből is láthatod, hogy a javadat akarom. Ezután Hegyhez fordult: - Ide hallgass, Hegy! Holnap reggelre úgy ahogy vagy, erdőstül, mindenestül átköltözöl nekem a patak túlsó partjára Kősziklával együtt, amelyik ott van a kalapodon. Ha nem, elhord a Rettenetes Réz Úr! Személyesen! Szusszant egyet, mert az ilyen példátlanul nagyméretű gonoszság egy kicsit fárasztó. Utána megfenyegette Hegyet mutatóujjával: - Vigyázz, mert ellenőrizlek! Mókus mama rémülten hallgatta végig az egészet egy tölgyfa lombjai közé lapulva, majd rohant, szaladt, hogy tájékoztassa az erdő népét a közelgő földindulásról. Csipike elégedetten tért nyugovóra. Jobb oldalára feküdt, és kinézett az ablakon, az odú apró résén, amelyik a völgy, a patak felé nyílt. - Reggel háttal ébredek majd a völgynek, mert ugyebár Hegy átköltözik a túlsó partra. - De mi lesz, ha nem költözik? Ezt az ijesztő gondolatot elhessegtette Csipike azzal, hogy felsóhajtott: - Majd lesz itt rend! És elaludt. - - - - - - - - - - - folyt. köv. melyből megtudhatjuk, de nem is, csak így egyszerűen: VADMALAC AZ EBADTA yv | |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 8., 18:49:28 |
| Dadus az uramnak jár a szája mint a kereplő,közbe meg üres a kamránk,még a lepényem is elosztogatta.Igaz közben morgott mint a bolhás kutya,nehogy a jó hírén csorba essen.Neki csak picicici nyálas.Azért ne írogass nagyon,mert azt nem szereti. | |
| Gishart (hősnév: Gishart) | 2011. szeptember 8., 18:12:26 |
| Látom, azért nem unatkoztok ti sem. Nem fogok semmit a szívemre venni. Elvégre. Játszom, mert élvezem. S élvezem, mert játszok. | |
| dadus (hősnév: Hejmike) | 2011. szeptember 8., 09:53:01 |
| *** ***Fogtechnikus (hősnév: Fogtechnikus) 2011. szeptember 7., 20:33:30 Meg szeretném kérni az éhező és szomjazó hősöket,tőlem akkor se kérjenek enni-inni,ha nincs más lehetőségük.Nem vagyok én erre kíváncsi.Kérjen mindenki picicicitől,meg a pereputtyától!Nekik van az a fene nagy szívük. Minek nekem fogász, ha ennivalót NEM ad, annak aki kért tőle? Mára már úgysem tudom pontosan kik voltak akik kértek (mind a hat bölcsis volt, esetleg HÁH lakó :)) saját nem lehetett mert nekik tele a kamrájuk. Ha véletlenül kevés van és azért nem tudsz adni holnap holnapután is elfogadja aki kérte. | |
| Nemezis (hősnév: picicici) | 2011. szeptember 7., 23:18:30 |
Sziasztok!:) Tudod Vérmókus olyanok vagytok ti Fogtechnikussal mint Csipike. Vagy én vagyok olyan, nem tudom, de ötletet adtál. Mire a Mese végére fogok érni, majd ellehet dönteni. Mostantól folyatásos mesét fogok ide vésni, akár teszik akár nem. Nem saját kútfőből, nem is felnőtteknek, nem is gyerekeknek, korhatár nélküli. Azoknak akik élvezni és érteni is tudják, van ebben mese, humor, tanulság. Lehet tőle fanyalogni is, tovább görgetni ha nem teszik, vagy lehet tőle ihletet kapni egy másik mese elmondására. Senki ne reménykedjen, nem lesz rövid, eltart egy ideig!:) | |
| Nemezis (hősnév: picicici) | 2011. szeptember 7., 23:17:05 |
| CSIPIKE A GONOSZ TÖRPE I. CSIPIKE Csipike az erdőben élt. Akkora volt, mint a kisujjam, és gyöngyvirágot viselt a kalapján. Az Óriásnagy Bükkfa odújában lakott, és mindenki szerette. Olyan kedves, szorgalmas törpét, mint ő, nem látott még a világ. Kora hajnalban kelt. Forrás vizében egykettő megmosdott, tornázott egy sort, nehogy elhízzék, azután frissen munkához látott. Ellenőrizte a virágokat, eléggé illatosak-e, letörölte a levelekről, szirmokról a szélhordta virágport, mert minek az oda, majd egy fűszállal megcsiklandozta Madár csőrét. - Nótát kérünk! Madár felébredt, és trillázni kezdett. Madártól egyenesen a Korhadozóbelű Vén Fenyőfához ment. Ott laktak a Vadméhek. - Ébresztő, atyafiak! A méhecskék hálásan visszazümmögtek neki, és kirepültek, hogy mézet gyűjtsenek. Mókusék már ébren voltak. Vén Fenyőfa alsó ágán tornázott az egész család. Csipike szakértelemmel nézte őket egy darabig, majd elégedetten bólintott, utána belopakodott Sünékhez, akik jóízűen szundítottak; nemrég tértek nyugovóra, mert éjjeli műszakban járták az erdőt. Csipike megigazgatta rajtuk a takarót, és máris iparkodott kifelé, hogy idejében elkergesse Vadmalacot, az Ebadtát, Légyölő Galóca mellől. - Nehogy megedd, ebadtája, mert nem jóízű, és ha mégis felfalod, majd nézheted magad utána! Figyeld csak meg az elrettentő példát! Csipike néhány szürke legyet irányított Légyölő Galócára, hadd lássa Vadmalac, hogy nem a levegőbe beszél. Csakhogy Vadmalac, az Ebadta, másnap reggel is ott üldögélt Légyölő Galóca mellett. És harmadnap is. Mindennap. Csipike már erősen csóválta a fejét. - Azt hiszem, Vadmalac, hogy példátlanul buta vagy - fakadt ki a türelmes Csipike, aki már azt sem tudta, honnan szerezzen elrettentő példát. Alig maradt már a környéken vállalkozó kedvű szürke légy. Minekutána Vadmalac, az Ebadta elrettent a példától, és otthagyta a mérges gombát, Csipike kigyalogolt az Erdei Tisztásra, ahol Kukucsi, a Botfülű, más néven Vakond Gazda gondoskodott a friss túrásokról. Csipike megszámlálta a legújabb halmocskákat, megvizsgálta, elég porhanyósak-e, majd Vöröshangyához ment, az időjárásjelentés végett. Vöröshangyáék jelezték a legpontosabban, hogy aznapra száraz idő várható-e vagy felhőátvonulás, néhány helyen futó esővel; náluk alig időzött Csipike - zavarta őt, hogy nem tudta megkülönböztetni egymástól Vöröshangyáékat. Valamennyit egyformának látta. Reggelre ennyi elég is volt. Csipike Nyúlhoz indult, Bokor felé. - Csak semmi riadalom! - kiáltotta, amint megpillantotta Bokrot. - Én vagyok, Csipike! Mehetünk reggelizni. Együtt sétáltak vissza az Óriásnagy Bükkfához, ahol már várta őket Madár. Legtöbbször madársóskát reggeliztek édesgyökérrel, amit Vadmalac, az Ebadta volt szíves kitúrni nekik önkéntes munkával a sziklaodúból. Nyomatékul még elcsemegéztek két-három borókamagot, utána szusszantak egyet. Megállapodtak abban, hogy mi lesz az ebéd, és Csipike visszament az Erdőbe. Még ki kellett jelölnie Harkály Mesternek a kopogtatásra alkalmas fákat. Ez hosszadalmas munka volt. Csipikének arra sem jutott ideje, hogy közben becsülettel megtízóraizzék. Siettében lábon állva kapott be két szem epret, majd szerénységre intette Szarvasbikát. Megmagyarázta neki, hogy amiért valakinek olyan példátlanul nagy szarva van, azért még nem kell annyira felvágni, mert az nem szép. Példaképpen elmondta, hogy ismer olyanokat, akiknek legalább akkora szarvuk van, mint Szarvasbikának, mégis hallgatnak vele. Szarvasbika megköszönte a tanácsot, és egész nap sokkal szerényebben legelészett. Ezzel nagyjából el is telt a délelőtt. Csipike indulhatott vissza Nyúlhoz. - Ne félj, mert én vagyok! - kiáltotta, amikor Bokor közelébe ért. Az ilyen előzetes figyelmeztetésre nagy szükség volt, mert ha Nyúl éppen bóbiskolásból riad fel, ijedtében úgy eliramodhatik, hogy szegény Csipike estig kódoroghat utána. Nyúllal együtt ismét elballagott az Óriásnagy Bükkfához, ahol Madár már terített asztallal várta őket. Rendszerint tavalyi mogyoróból, csipkebogyóból, sárgarépából és vadcseresznyéből lehetett válogatni. Utána Csipike szundított egyet, mert a törpenép így szokott a friss levegőn. Amikor felébredt, Csigabiga már várta új házának tervrajzával. Addig nem fogott hozzá az építkezéshez, amíg Csipike jóvá nem hagyta a tervet. Az új terv semmiben sem különbözött ugyan az előbbitől, Csipike mégis figyelmesen áttanulmányozta: mit lehessen tudni, hátha valami hiba csúszott a számításokba. Végül bólintott, és Csigabiga megkönnyebbült sóhajjal látott munkához. Késő délutánra járt, amikor Csipike leballagott a patak partjára: ilyenkor indulnak lepkevadászatra Pisztrángék, és irányítani kell a viziforgalmat, nehogy egymásnak menjenek a nagy összevissza cikázásban. Felkapaszkodott a Nagy Kőre, onnan mutogatta, merre szabad az út, merre több a lepke. Még így is előfordult néha, hogy egy-egy kövérebb molypillére kettő is felugrott - persze egyik sem tudta elkapni. Ilyenkor Csipike jót nevetett: - Látjátok, ha nem figyeltek rám?! Mire Pisztrángék jóllaktak, Csipike megéhezett. Elsétált a Korhadozóbelű Vén Fenyőhöz. - Hogy ment a munka, atyafiak? Vadméhek megköszönték a szíves érdeklődést, és három csepp friss mézet cseppentettek egy bükkfalevélre: legyen szíves, kóstolja meg, minőségi szempontból jó-e a mai hozam? Jó volt. Kitűnő. Hanem igyekezni kellett, nehogy Madár elszomszédolja az időt és elfelejtse kellőképpen búcsúztatni a napot. Azután az alkonyati szúnyogzümmögésről gondoskodott Csipike, és felébresztette Bagoly doktort, legyen szíves, induljon betegeihez. Az erdő népe ugyanis nappal mindenfelé szertekóricál, még a betegje is, ezért Bagoly doktor - akárcsak Sünék - kénytelen éjszakai váltásban dolgozni. Mire jól bealkonyult - Csipike, megfelelő figyelmeztetés után - megjelent Nyúlnál. Rendszerint édes vackor volt a vacsora. Madár ráadásul egy-egy szem málnával, szederrel kedveskedett Csipikének. Ezután a kedves törpécske szép álmokat kívánt Nyúlnak és Madárnak, az odújába bújt, tett-vett egy kicsit és lefeküdt. Nagyjából így teltek Csipike napjai, kivéve a téli hónapokat, amelyeket végigaludt. Egyetlen dolog bántotta Csipikét - egy kicsit. Szeretett volna - valamivel, bár egy fél ujjnyival - nagyobb lenni. Minden este megméretkezett, ami az Erdőben nagy szó, mert fű, fa, bokor mindig nő, azokhoz hiába mérné magát, centimétere pedig nem volt. Egy régi leomlott vadászlaknál talált egy kilincset, azt szederindára kötözte, és Nyúl segítségével hazavonszolta. Nagy üggyel-bajjal becipelte odújába, és a falnak támasztotta. Arra gondolt, hogy a kilincs nem nő, és hozzá mérte magát nap mint nap. Sajnos azonban növekedést nem észlelt, amiért is kezdett haragudni a kilincsre. Titokban azzal gyanúsítgatta meg, hogy alattomos kilincs létére növekedni kezdett, csak azért, hogy őt bosszantsa. Ha emiatt nagyon elszomorodott, Madár és Nyúl vigasztalta meg. - Egyet se búsulj, Csipike. Igaz, hogy kicsi vagy, de daliás. - Ez nálam megvan - bólintott elégedetten Csipike. Az alakjára roppant kényes volt. Nem is lett volna semmi baj, ha a véletlen össze nem hozza Kecskebékával. II. CSIPKÉBEN KÉTSÉGEK TÁMADNAK Egyik délután, minekutána sikeresen elirányította a pisztrángokat Nagy Kőről, Csipike álmélkodva vette észre, hogy nem messzire tőle egy Valami lapul. Nem szép, inkább rút. Nem is ügyes, inkább idétlen, mégis villámgyorsan kapkodja el a szúnyogokat, legyeket. - Hát te ki vagy? - állt eléje. - Én Kecskebéka vagyok, de neked semmi közöd hozzá. Ilyet még senki se mondott Csipikének. - Nana. Hátrább az agarakkal. Nekem igenis közöm van hozzá, mert itt az erdőben én intézem az állatok dolgait. Mindenki rám hallgat. Még Szarvasbika is. - Na ne mondd! Aztán miért hallgatnak rád? - Mert én jóságos vagyok. A csúnya béka nagyot nevetett. - Eridj innen, te töpörtyű, brekeke. Mit intézel te? Ki hallgat rád? Hiszen csak nevetnek rajtad, így ni: brekeke. Mindenütt csak ügyködöl, fontoskodol. Ki törődik veled, te kis semmiség? Ezt nem kellett volna mondania. Csipikének nagyon rosszul esett, de azért türelmesen, okosan válaszolt: - Először is az Erdőben még senkit nem hallottam úgy nevetni, hogy brekeke! Másodszor pedig igenis hallgatnak rám! Engedelmeskednek nekem! A béka tovább gúnyolódott. - Még hogy hallgatnak rád! Engedelmeskednek! Jó vicc! Mit gondolsz, fél tőled valaki? - Hiszen éppen ez az! Nem félnek, mégis hallgatnak rám. Nélkülem az Erdő nem is volna Erdő, hanem csak Pagony és Csalit. Hiszen én ébresztem a Madarat és a Vadméheket, igen! Vadmalac, az Ebadta, már rég elpusztult volna gyomorgörcsben, ha én nem lennék! Kérdezd meg Kukucsit, a Botfülűt, mi lenne, ha nem ellenőrizném a túrásait. De vigyázz, ne Kukucsinak szólítsd és ne Botfülűnek, mert megharagszik, te idegen vagy neki. Számodra ő Vakond Gazda. És kérdezd meg Csigabigától, ki hagyja jóvá a lakásépítkezést? Mit gondolsz, a szúnyogok zümmögnének esténkint, ha én nem inteném: Na, most?! Hát így áll a helyzet - fejezte be Csipike, de nem állta meg, hogy oda ne szúrjon egyet Kecskebékának. - Reám hallgatnak, mert jó vagyok, szép és nagyon okos, nem olyan példátlanul gonosz, rút féreg, mint te! Kecskebéka elvigyorodott. - Na, itt melléfogtál. Nálam szebb kecskebéka nincs is, mert ha van, az csalás. De bocsáss meg, azt igazán nem tudtam, hogy nélküled Pagony és Csalit lenne az Erdő. Mondd, kérlek alássan, a napot nem te költöd fel véletlenül? Ez már sok volt. Csipike felkapott egy parányi kavicsot, hogy a gúnyolódóhoz vágja, de a béka - cupp! Beugrott a patakba. Azután váratlanul felbukkant Nagy Kő mellett. - Pukkadj meg, berekeke! És újra eltűnt. Erre Csipike olyant mondott, hogy megremegtek belé a virágok és füvek - a fák nem, mert azok edzettebbek voltak. Ezt mondta: - Nézze meg az ember! Alighogy kiejtette a rettentő gorombaságot, máris megbánta, de nem volt mit tenni. Különben nem csoda, ha felmérgelődik ennyi badarság, sértő ostobaság hallatán. Nagy bosszúságában meg is feledkezett arról, hogy el kellene látogatnia Bagoly doktorhoz, Sünékről nem is beszélve, akik nélküle el sem indulnak éjszakai munkára. Nagy későre ballagott haza, vacsorázni se ment, a bosszúság elvette étvágyát, amikor az Óriásnagy Bükkfa tövében mototoszkálást hallott. Hát ez mi? Sünék vonultak szép sorban, elöl az öreg, utána hat apróság, hátul a mama. Csipike meghökkenten nézte őket: ezek az ő figyelmeztetése nélkül indultak el! Borzalmas gyanúja támadt. Hát igaza volna annak az undok féregnek? Tényleg megvannak ezek nélküle is? Egész éjszaka nem hunyta le a szemét. Valóban fölösleges volna az ő fáradhatatlan munkálkodása? A méhek... ők is kirepülnének az odúból, ha nem figyelmeztetné őket? Eltennék télire a mézet, amit ő nem kóstolt meg? És az Erdő - erdő lenne nélküle is? Nem. Lehetetlen. Hajnal felé aludt el. Későn ébredt. Amikor kibújt Óriásnagy Bükkfa odújából, a nap már magasan járt, és Madár egy ágon tollászkodott. - Madár! Hallod? Énekeltél ma reggel? - Persze, hogy énekeltem! - Ki ébresztett? - Senki! Felébredtem magamtól! Csipike a korhadozó belű Vén Fenyőhöz rohant. A méhek buzgón szálltak ki-be. Nyúlhoz sietett. Szerencsére otthon találta. - Reggeliztél? - Igen. Azt hittem, nem jössz. Vacsorára se jöttél. Gondoltam, vendégségbe mentél. - És enni tudtál nélkülem? - Miért ne tudtam volna? Csipike letörten kocogott vissza az Óriásnagy Bükkfához. Tehát így állunk. Mindenki csinálja a magáét, mintha mi sem történt volna. Hoppá! Mi van a Vadmalaccal, az Ebadtával? Megette a galócát? Dehogy ette! Ezt abból lehetett látni, hogy a mérges gomba érintetlenül virított a helyén, épen, egészségesen, szemtelenül. Ez már sok volt. folyt. köv. melyben megtudhatjuk: CSIPIKE ELHATÁROZZA, HOGY NE TOVÁBB!! | |
| Szőr Pindúr (hősnév: Pindúr) | 2011. szeptember 7., 21:34:25 |
| - | |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 7., 21:00:40 |
| Szerintem is!Miénk az egész Oasztal!Csak a két klán Yakatusi, Nemezis száját kell még befogni!Lesz itt csend! | |
| Fogtechnikus (hősnév: Fogtechnikus) | 2011. szeptember 7., 20:45:40 |
| Mókuska!Olvastad mit írtam Gishart nevű hősömmel?Annyira jó ez a játék.Tudok magammal vitázni. | |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 7., 20:38:52 |
| Hát ezért szeretsz,ezért vagyok neked,hogy kimondjam helyetted!Töltsek még egy kupával? | |
| Fogtechnikus (hősnév: Fogtechnikus) | 2011. szeptember 7., 20:33:30 |
| Meg szeretném kérni az éhező és szomjazó hősöket,tőlem akkor se kérjenek enni-inni,ha nincs más lehetőségük.Nem vagyok én erre kíváncsi.Kérjen mindenki picicicitől,meg a pereputtyától!Nekik van az a fene nagy szívük. | |
| Fogtechnikus (hősnév: Fogtechnikus) | 2011. szeptember 7., 20:28:19 |
| Hioszi Tatiosz Tegnap ki akartam mondani egy flaska bor után.Nem sikerült. | |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 7., 19:47:41 |
| Álmodsz királylány?Ettől nem fognak vésőt ragadni,el sem jut a tudatukig amit írtál.Ha nem bántok,ezek abban is a rosszat látják,mint ez a Gishart gyerek is,mert azt akarják látni.Azt meg nem szeretik,ha kimondja valaki az igazságot.Te is csak erőlködsz de minek,monologizálj csak. A fülbe súgott hamis szó nagyobb erővel bír, mint az egyenesen kimondott igazság. Hioszi Tatiosz | |
| Nemezis (hősnév: picicici) | 2011. szeptember 7., 18:20:59 |
Sziasztok:) Nem tudom ki miért van itt, Én szeretem a HK-t, itt vagyok és itt is leszek. Nem másokért, magam örömére, nem a gombokat nyomogatni. Írok ha úgy érezem kikívánkozik belőlem valami, nem érdekel ki mit gondol róla. Ha hallgattam, vagy hallgatni fogok, az azért lesz, mert semmi nem jut az eszembe.:( Ha partnert találok hozzá akkor játszom vele, ha nem az sem baj.:) Írok, vagy olvassák vagy nem, vagy kritizálják, vagy nem. Vannak beszólogatósak, na és? Én még soha nem hallgattam el, vonultam félre, csak azért mert megsértődtem. Senkinek nem szereztem meg ezt az örömet, ennek csak a kerekasztal látná kárát. Olvasom a Oasztalt, a jót épp úgy mint a rosszat - ez is relatív, kinek mi az. Lehet ma nem tetszik amit írt, a holnapi már igen, egyazon embertől. Nem szeretek, és nem utálok, vésetekre reagálok, ép az a véset mit vált ki belőlem. Vitatkozom is ha kell, de attól még az a valaki nem az ellenségem, lehet legközelebb vele fogok egyet érteni másban. Ha vita van, a Oasztalon, az sem baj, mindenki védje meg az álláspontját. Én még azt is tudom élvezni mikor szellemes szócsata folyik, persze ehhez is partner kell!:) Szerintem akik nem írnak, azok nem azért mert megsértődtek, ez csak kifogás, hanem mert nem tudnak mit. Én élvezem a fantáziadús embereket, stílustól függetlenül, még akkor is ha épp az nem szimpatizál velem. A nagy összeborulás sem lenne jó, az unalmas, van aki ilyen, van aki olyan, ettől színes a paletta.:) Juj de sokat írtam már megint, de jól esett, ezért van a Oasztal, ezért szeretek itt lenni, még ha monológ is lett belőle!:) | |
| Dzsona (hősnév: Kismadár) | 2011. szeptember 7., 17:00:08 |
| Majd remélem irtok vissza! köszi! | |
| Dzsona (hősnév: Kismadár) | 2011. szeptember 7., 16:59:19 |
| Sziasztok! Képzeljétek meghalt a hősöm de feltámasztottam! Úgyhogy minden rendben! | |
| neverhood (hősnév: neverhood) | 2011. szeptember 6., 22:45:55 |
Hagyj békén... !!! ahol vagyok mások a szabályok... | |
| Iza (hősnév: Afró Dité) | 2011. szeptember 6., 21:48:09 |
| Csak úgy Neked! http://youtu.be/FlBgk5d3OZM A.D. | |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 6., 20:50:30 |
| Sajnállak pici fiú!Elfogultságodban nem láttál soha ki a fejedből.Itt valaki írt egyszer a tehénről,meg a verébről,rád nagyon illik. | |
| Gishart (hősnév: Gishart) | 2011. szeptember 6., 20:26:18 |
| Hát tudod, a meló meg ilyenek elveszi a szabadidőm az Oasztaltól. Mókuska meg Fogacska meg a kedvem:D "... ha iszik az ember, mondta anyukám, akkor igazán őszinte, Én nevetve sírtam, bár csak egyszer ittam magamat földszintre..." *dúdolgatja magában, s megy tovább...* | |
| Szőr Pindúr (hősnév: Pindúr) | 2011. szeptember 5., 22:00:08 |
| OFF Egy év.. egy év.. milyen hosszú idő... *sóhajt On Drága Gishart! Örömmel láttam, hogy hébe-hóba, inkább sárban, és latyakban (a nyomokból ítélve) jársz a barlangban is :). Merre járkálsz? | |
| Matabi (hősnév: Matabi) | 2011. szeptember 5., 21:32:02 |
A Köszöntő mellé.. Csak úgy. http://www.youtube.com/watch?v=Otw7ZyZsyEE | |
| Fogtechnikus (hősnév: Fogtechnikus) | 2011. szeptember 5., 18:04:30 |
| Ez tisztán szentimentalizmus.Gishart írhat amit akar,neked le kellett volna csapnod mint a taknyot.Ez van ha az ember nem fogja erős kézzel az asszonyt.Havonta egyszer megjelenik itt és mint aki jól végezte a dolgát újra eltűnik.Még poirot ír valamit ide nekem és végképp a béka segge alatt az egész Oasztal. | |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 5., 13:22:37 |
| Gishart ez nem ér!Hogy legyen az ember így gonosz,mikor ilyen véseteket olvas?Uram és parancsolóm még a végén szentimentalizmussal fog vádolni!Na megyek,gyorsan megnézem az esküvői képünket. | |
| Gishart (hősnév: Gishart) | 2011. szeptember 5., 08:23:13 |
| Kicsit OFF, előre is elnézést. Meg megyek melóba, szal kicsit összecsapott lesz. Pontosan, legalábbis napra, 1 éve történt, hogy összeházasodtunk... Voltak hullámvölgyek, pozitív, s negatív részek egyaránt... De azt hiszem őszintén mondhatom, hogy köszönöm az elmúlt 1 évet... Ahogy a kicsivel több időnyi ismerettséget is... Egy kis emlék: http://www.youtube.com/watch?v=WysmLnY7zog Legyetek jók, mentem melóba. | |
| Fogtechnikus (hősnév: Fogtechnikus) | 2011. szeptember 5., 08:21:44 |
| Drága Feleségem!Mondtam,hogy ne menjünk bele teológiai kérdésekbe.És ha a fél hülye Sámán meghallja?Ha egyetemet végeztél volna,tudnád hogy a trágya éretten jó. | |
| Anna (hősnév: Vérmókus) | 2011. szeptember 4., 19:17:23 |
| Valaki mossa már le a trágyalevet erről a szerencsétlenről,még megköt mint a beton!Isten hat nap alatt világot teremtett, itt már négy nap elmúlt. | |
| Aniíie (hősnév: Gizke) | 2011. szeptember 4., 16:54:37 |
| A néma hős mondta a süket hősnek, hogy a vak hős látta futni a béna hőst" :D | |
| Szőr Pindúr (hősnév: Pindúr) | 2011. szeptember 4., 09:26:46 |
| Pindúr hagyta, hogy Riply elterelgesse, mivel már alig kapott levegőt a szagtól, és eléggé szédült. Fogalma sem volt, hogy hol van... olyan érzése volt, mintha megitta volna Miskóta sörét... Pindúr elgondolkodott... sör... Matabi... szédülés... - Atya-úr-Isten... berúgtam! | |
| Csenge (hősnév: B.Csenge) | 2011. szeptember 3., 14:42:59 |
| Juj milyen jó lesz! Pindúrral lemegyünk a Nagy Kékséghez! Aztán ha valaki szeretne jöjjön mert ketten nem lesz olyan jó mintha sokan lennénk :D Üdv. Csenge bébi | |
| Bing (hősnév: Poirot) | 2011. szeptember 3., 06:21:24 |
| - C'est impossible! - mormogott maga elé Poirot tanácstalanul, egyik kezében mosóporral, másikban Pteri kantárjával. "- Az imént még itt tartózkodott egy Pindúrra módfelett emlékeztetető szagos Izé és egy Riplyre hasonlító Riply. Most meg sehol senki!" Szétnézett, hallgatózott, ám csak távolodó női vihorászást hozott felé a szél, melyből egyedül Csenge bébi nevét vette ki. "- C'est la vie! -" dünnyögte, és visszaballagott a barlangba, picit szunyókálni. | |
| Nensy (hősnév: Riply) | 2011. szeptember 3., 06:05:53 |
| Na szép! Odavagyok hetekig, erre az én jóuram ahelyett, hogy örömködne hazatértemnek, mit csinál? Morog! Még a végén medvének nézem! Úgyis kell egy új bőr a saját melegvizes teknőt rejtő helyiségbe! Szép, mondhatom, szegény hősasszonynépet még a hírmadár is letojja! Gyere Barátném, kipróbáljuk, amin sokat dolgoztam, és mehetünk Csenge bébihez! Legalább a nadja szaghatástól megszabadulunk! | |
| Szőr Pindúr (hősnév: Pindúr) | 2011. szeptember 2., 22:43:47 |
| -Óh, drága egy fogú kardtigrisistenkém, most mit csináljak??? - töprengett aggódva rohanás közepette Pindúr, és annyira a gondolataiba merült, hogy észre sem vette Riply-t. Egyenesen fellökte. -Jaj ne haragudj Drága Barátném, de jött Csatabárd, meg a vizesdenemmertsöröshordó, és Miskóta, és jajjujj!- esett kétségbe Pindúr.- és büdös va...-de már nem tudta befejezni, mert megbotlott egy kődarabban,mikor hátrafelé hátrált, és egyenes ívben átesett egy szamócabokron. Egyenesen Poirot-ra. Nagy nehezen feltápászkodott, de mielőtt még bocsánatot kérhetett volna, Riply elküldte mosóporért, és kantárért... -Jaj, igazán nagyon hálás vagyok a segítségetekért! - hálálkodott Pindúr, ésigyekezett szaglótávolságon kívűl maradni. Ami a jelekből ítélve eredménytelen volt. Ekkor hirtelen a semmiből felbukkant egy galamb... vagy bagoly.. Pindúr nem tudta megállapítani, nem volt ő madarász, és egyenesen rászállt a fejére. -Nézd már, egy levél! És nekem szól! - mutatta Riply-nek, majd mit sem törődve a szagarzenállal közelebb ment, és hangosan felolvasta a levelet. Olyan hangosan olvasta a levelet, hogy a madár megriadt, és ijedtében felszállás közben nyomott hagyott maga után.-Kössz- morogta Pindúr, és tovább olvasta a levelet. Ennél rosszabb már úgy sem lehet. Miután felolvasta a levelet, összetekerte, és kérdőn ránézett Riply-re. -Elmegyünk Csenge bébihez? Biztos van neki illatósítója is, ha már citromfája is van :) | |
| Nemezis (hősnév: huri) | 2011. szeptember 2., 20:20:24 |
| Hát ez az én is ezt mondom! Meg se lássanak, nem is létezem, ez csak optikai csalódás! Ezt írásba adnád Húúnak is? Mikor jön a hülye ötleteivel csak az orra alá dugnám! | |
| Humán (hősnév: miskóta) | 2011. szeptember 2., 19:51:19 |
| Huri! Te meg se szólalj! Te nem is létezel. | |
| Nemezis (hősnév: huri) | 2011. szeptember 2., 18:29:41 |
Na nekem ebből elegem van! Az ember már kedvére remete sem lehet, mindenkit beakarnak hozzám költöztetni, mondván én vagyok. Pedig most is írtam magamnak egy jó kis levelet, úgy összevesztem magammal hogy csak na, de beszélhetek én a konok fejemnek. Igaz naponta csak egyet lehet. Egyesek könnyen vannak, csak írkálnak egymásnak amennyit akarnak, oszt tessék olvasni, válaszolni rá! Lehet össze kellene házasodnom valamelyik magammal, akkor többet is írhatnák-nék. | |
| Humán (hősnév: Yakatusi) | 2011. szeptember 2., 16:46:56 |
| Drága Vérmókus! Már én is figyellek egy ideje. Te vagy Bunyevász. Ezt kár is tagadnod. miskóta!!! Számtalanszor mondtam már, ne dicsekedj olyannal ami nem valós. neverhood én vagyok és én haltam szomjan 49 napja. Drága, kedves Csenge Bibe! Igen, szeretnénk, ha lefürdetnéd Pindúrt. Egyrészt elmúlna a szántóföld illat, másrészt csodálatos látvány lenne, ahogy a Nagy Kékség habjai között két, szép nő egymást... aúúú.... Cicike!!! Ezt most miért kaptam? Ez tisztán csak a higiénia... izé... na... Tedd le azt a bunkót! | |
| Csenge (hősnév: B.Csenge) | 2011. szeptember 2., 14:36:55 |
| Szegény Pindúr bűzölög és én szeretnék segíteni neki! Már ki is gondoltam hogy hogyan, csak előbb meg kellene találni..Kérlek Pindúr, gyere el hozzám, lemegyünk a Nagy Kékséghez és megszabadulsz a szagoktól! Tudod hol lakok? Kiteszem a citromfámat a barlang elé, az illat majd odavezet, mert most van a legjobb illata. Igaz, most hogy már nincs olyan meleg, nem annyira kellemes a víz, de hát te sem élhetsz együtt a trágyabűzzel! A Vadgesztim már rég elveszett, úgyhogy nyugodtan gyere be! De csak ha szeretnéd, hogy segítsek! :) Üdv. Csenge bébi | |
| [ << ] [ 86 ] [ 85 ] [ 84 ] [ 83 ] [ 82 ] < 81 > [ 80 ] [ 79 ] [ 78 ] [ 77 ] [ 76 ] [ >> ] |
Hősemberképző - Kerekasztal Version 4.2.8
Copyright © 1999-2002 Bóna (BSi) Barnabás
All rights reserved