| 2002 március 400 - 450 (összesen 1475 hozzászólás) [ << ] [ 4 ] [ 5 ] [ 6 ] [ 7 ] [ 8 ] < 9 > [ 10 ] [ 11 ] [ 12 ] [ 13 ] [ >> ] |
| Rony (hősnév: Dr. Boróka) | 2002. március 11., 08:40:38 |
| Jó reggelt... ha ez jó reggel. :( ***Csabiii Hol vagy??? ***Bodzso Félreértjük egymást... sajnálom. :(((( ***Szilver Valóban így van. :(( A gyerekeket sajnálom. ***Sanya Ha jó, akkor küldheted! Ha valami rosszat írsz... ***Mr Slowhand Újabb gondolat érlelődik bennem. Icipici válasz menni fog, de lehet hosszabb lesz. Gödör a láthatáron. Egyszer temessenek bele, akkor aztán nincs több gond. :) Kettőből egy! Bár megint elfelejtettem a domb nevét... :) ***TITÁN Élménybeszámoló jöhet, legalább valakinek vannak még szép történetei is. :) ***Tibu Már nem tudom... ***Tiggr Jöhet a máglya, de most ott akarok égni! ***PilisHölgye Köszönöm a finom lepényt. Utánamentem. :))) Boróka :))) Rony :(( | |
| Obi-Wan Kenobi (hősnév: Obi-Wan Kenobi) | 2002. március 11., 09:20:44 |
| Üdv Mindenki! **bodzso: Emil jött, sajna csak ma tudtam elolvasni, válasz majd megy. :) Igen, A Gyűrűk Uráról van szó. Az English-t még tanulgatom, de a tudásom nem nevezhető tudásnak. Inkább csak kontárkodom ebben is, mint annyi minden másban. ;) **Boszi: Köszönöm a kedves szavakat, bár tényleg nem beszéltünk annak idején. Remélem most majd lesz idő az ismerkedésre. ;) Azért jó érzés, hogy emlékeztek rám. :))) **Rony: Úgyszintén a fentiek szerint. Bár ez a keresés dolog nekem nem működött. :o **Gabóca: A tipp jó volt, csakúgy, mint **bodzso-é, a GyU-ról van szó. A döntéseddel, miszerint előbb a könyvet olvasod, rendkívüli módon egyet tudok érteni. Sajna a film "rövidsége" miatt is képtelen visszaadni azt a részletgazdag világot, amit Tolkien megálmodott és papírra vetett. Remélem az olvasást "A Babó"-val kezdted. **Napsugár Mondhatjuk így is, hogy Te csaltál elő a barlangomból. Jégnek és hősleánynak semmi köze sem volt hozzá (sajna). ;) Tudom, tudom, a rejtélyes dolgok... :))) Te mindig is egy nagy rejtély leszel! :))) Na, legyetek jók, és az Erő legyen Veletek! OWK | |
| Xixi (hősnév: Koko) | 2002. március 11., 09:35:59 |
| Hello Kerekasztal!Mizujs?Nagyon unatkozom NIncs manim adna valaki kölcsön? | |
| Mr Slowhand (hősnév: bonzo) | 2002. március 11., 10:18:56 |
| ***Rony Milyen gödör? Majd adok én neked, csak emlegess ilyeneket. Esetleg a Gyógygödör Sopronban, arról lehet szó, de más szóba sem jöhet. Azért mert dolgozok, figyellek ám... :o) | |
| Aguti (hősnév: Aguti) | 2002. március 11., 10:39:20 |
| Jel. (Jelzem, már vagyok:) Aguti | |
| Csabi (hősnév: kisscsabi) | 2002. március 11., 12:52:06 |
| Jó napott kivánok,mindenkinek! ja és persze jó étvágyat az ,ebédhez! Reggel jó szokás szerint megint elkéstem,de azért a könyvtárba beíratkoztam! Megérte! :)) Mai nap,lesze még meglepetés ,kicsit bele megyek a dolgokba, és írogatni fogok! Bizony ám.. Este jövök! | |
| Erdős Kata (hősnév: hősXéna) | 2002. március 11., 13:20:08 |
| léci adjatok kölcsönt | |
| Csabi (hősnév: kisscsabi) | 2002. március 11., 13:22:42 |
| ***Xena Kérj,és adok! :)) | |
| Rony (hősnév: *Rony*) | 2002. március 11., 13:46:23 |
| Jó étvágyat az ebédhez! :) ***Csabi Hmmm... Micsoda változás! Csak tudnám, ki idézte elö! :))) Könyvtár! Magasságos Egek! :))) Fogyival hogy haladtok? Nem ám összekeverni! Malacka hízik, Csabika fogyizik! :))) ***Aguti Piros a jel? :)) ***Mr Slowhand Marathont útjára bocsátottam feléd! Karonfogta Emíliát, s együtt mentek! :) Irány Sopron! :))) ***OWK ***Isteni szikráért a "Rony"-ra való keresés eredményeinek legelejére kell menni. (Azt hiszem vagy 17 lap! :))) Ott található a "nagy kérdés"... :))) Az erö veled van! :) Rony Hmmm... nem látjátok valamerre a fekete barit? Vagy nagyon tüz a nap, vagy tényleg kifehéredett! :))) | |
| Író Kéz (hősnév: Író Kéz) | 2002. március 11., 14:14:19 |
| Tisztelt Írók és Olvasók Operája! Eddig én is csak -O-O-. Hát ma nem volt valami veszekedett nagy forgalom!(- Sőt!(- ***Aguti viszont jelentőset alkotott!:))) "JELT"- adott. Csatlakozok ***Hozzá: Van "KÉP"- em és "HANG"- ot adok hozzá, ***Neki!:)))Együtt a "hangjelkép". Alkossatok és - ***Csabi, - olvassatok is!:))) Üdvözlettel, Író KÉz | |
| Kiss Júlia (hősnév: Grangers) | 2002. március 11., 14:16:16 |
| Sziasztok! Tudtok nekem kölcsönadni egy kis kaját?Ha valaki segítene akkor adnék sok buznyákot!!! Előre is köszi:Juli | |
| Zsuzsi (hősnév: Tarhonya) | 2002. március 11., 14:28:48 |
| ***Koko! Kérj manit ***Tarhonyától, szivesen ad. ***Grangers! Kérj ***Tarhonyától, ***Tádécskától vagy ***Mamajától. Buznyák nélkül is. | |
| Tom (hősnév: Treffhetes) | 2002. március 11., 14:36:36 |
| ***Jószívűkém!.:o) Mail ment! Tom | |
| dórci (hősnév: leghősebb hős ember) | 2002. március 11., 15:00:05 |
| sziasztok! én még csak ma kezdtem és szeretnék néhány kérdést feltenni! | |
| Boszi (hősnév: Seraby) | 2002. március 11., 15:22:14 |
| Szervusztok! Hát, megint rendesen lelombozódtam, amikor így hétfőtájt idevetődtem. Megint a régi téma. :o( Most nem is írok sokat: Szeretnélek megkérni Titeket, akit érdekelne a bortúra, légyszíves jelezze nekem emilben, hogy lássuk, érdemes e belevágni. :o) Email címem: boszi02@freemail.hu Köszi: Boszi | |
| Csabi (hősnév: kisscsabi) | 2002. március 11., 15:42:19 |
| Helló Jövök nem sokára,de ahogy elnézem nem is igazán maradok! Csatlakozom ***Boszi elsö soraihoz!Tökéletesen igaza van! amig ez megy nem is lesz érdemes ide bejönni! ***Lexx Kereslek !!! (fb) ui: most aztán igazán fekete!!!! | |
| Gabriel (hősnév: Kőkobaki Tivald) | 2002. március 11., 15:44:32 |
| Tisztelt érintettek! Már hosszú ideje rovom a lét borongos útjait, s bár roskadásig tele asztalom, barlangom meleg mégsincs ki megosztná velem kicsiny kéjlakom... Ha netán akadna egy szerény igényű, de pompázatosan gyönyörű, okos hőslány aki megosztaná velem életét és ami azon túl van kérem ne tűrtöztesse magát és jelentkezzen Addig is a Jóisten, Allah, Visnu, Jupiter, Zeusz, Ahuramazda vagy a jóléti állam (stb. kéretik mindenki a magát kiválasztani) ontsa rátok áldását! | |
| VIKTÓria (hősnév: VIKTÓria) | 2002. március 11., 15:55:50 |
Kedves ***Kőkobaki Tivald! Okos vagyok, gazdag vagyok, de magányos vagyok:-(( Jegyesem sokáig udvarolt, de aztán itthagyott magányosan tengetem napjaimat:-((( VIK | |
| Tom (hősnév: Treffhetes) | 2002. március 11., 16:02:08 |
| ***Kedves lelombozott Boszi! Most vagyok aztán én lelombozva igazán. Alig egy órája küldtem Neked emilt, de egy teljesen másik címre. Mivelhogy nekem az volt meg. Mi az, hogy free? Bortúrát pedig teljes erővel! De lehet az én verzióm is. Ketten elindulunk, aki akar, csatlakozik. Elbuszozunk a város egyik végéig, ott az első hangulat karbantartó egységnél megkezdjük a túrát, és gyalog haladva a város másik végéig végig borozzuk az összes kocsmát...:))))[Hú de magyartalan, de így hagyom] Ami fontos! Ha megkaptad OK, ha nem jelezz, és küldök másikat! ***Most Aztán Igazán Fekete! (MAIF) Inkább ehhez a túrához csatlakozz, és garantálom, nm lesz rossz kedved. A sárkányt is hozhatod, legalább vigyáz a kabátokra.:) Tom | |
| Napsugár (hősnév: Napsugár) | 2002. március 11., 16:02:51 |
| Kellemes délutánt Mindenkinek!! Sajnos a gépem még mindig haldoklik..nem akarja a jót. De ha holnap is ezt teszi velem... Kalapács helyett locsolás lesz úgyis jön a Húsvét..)) ***OWK!! Javíthatatlan vagy..))) De így a jó..:))) ***kisscsabi!! ...((((((((((((( ***rapcsák!! Levél jöhetne a freemailra...ha lehetne... Üdv: Napsugár | |
| bodzso (hősnév: Akela) | 2002. március 11., 16:16:03 |
| Sziasztok Mindenkinek**** ****Rony! Nagyon sajnálom, ha félreérettük egymást:-(( ****Aguti! Aztán azt a sok bötűt sem a bőség nyomta ki belőled:-))) ****OWK! Gondoltam, hogy csak ma fogod olvasni, de olvastad, és én is olvastam köszike, holnap megy válaszka:-)) Nekem nagyon tetszett a film, mármint a GYU, egy az elvem sohasem szabad a könyvvel összehasonlítani egyetlen egy filment vagy akármit, mert nem tudja azt visszaadni ami le van írva. Nem is igaz, megy az az angol:-))) Emilben kikapsz:-))) Olyan jó újra itt látni Téged:-)) ****kisscsabi! Remélem nem kaptál ki a banyától:-( sajnálnám, de miért lettél tiszta fekete??? BÉLA növöget?? ****Boszi! Bortúra-tortúra:-))) További szép délutást és estét Mindenkinek. bodzso | |
| Tom (hősnév: Treffhetes) | 2002. március 11., 16:17:52 |
| Kedves Anett! Emilt elküldtem, remélem a Te címed nem változott. Holnap egész nap vagyok, írok, és remélem olvasok is. Pusz Tom | |
| Kincsem. (hősnév: Kincsem.) | 2002. március 11., 16:28:40 |
| Sz.Sz.Sz.-nek**** Hosszú idő telt el mióta megláttalak, S ez még többnek tűnik, mióta akarlak, Mivel én Téged ritkán tudlak látni, Hiányzol, csak ezt tudom mondani. Akaratom ellenére történik a dolog, Hogy mindig CSAK Rád gondolok Mert tiszta szívből jön ez a szó: Hiányzol. Szerelmetes szívem a felhők közé repít, S onnan lehozni csak az segít, Ha szívem szívedre talál És nem hiányzol már. Kincsed. | |
| Boszi (hősnév: Seraby) | 2002. március 11., 16:38:33 |
| Kedves **Tom! Neked nem tudtam ellenállni, mosolyt csaltál az arcomra, köszi! :o) Nem hiába hiányoztál már annyira, kellenek ide a régi kedves ismerősök! A bortúrában benne vagyok, melyik városban kezdjük? :o) Emilt megkaptam, jó a cím, neked a céges címem van meg. :o) Érdemes volt azt a sok rózsát nevelgetnünk, ami a türelemből fakadt! :o) Holnap ígérem, válaszolok is! Nagyon örülök, hogy újra itt vagy! :o) Kedves **Barni! Jól áll neked a fűszoknya! ;o) Kedves **Tibusoft! Kérlek, ne tűnj el megint! Szia **Sanya! Azt hiszem, az első bemutatkozáson túl is volnánk, én is örvendek! :o) **Csabikám! Azt hiszem, nem egy dologra gondoltunk, de azért a te kedvedet a világért sem szerettem volna elvenni, ne haragudj, ha mégis ezt tettem volna :o( Kedves **dog! Szomorúan olvasom, hogy **tülök megözvegyült. Részvétem! Remélem, találsz egy kedves, szerető hősleányzót! Kedves **OWK! Mit is írhatnék? Hát már hogyne emlékeznék rád? Tényleg nagyon örülök, hogy újra előkerültél, hiszen olyan sok kedves régi ismerős tűnt el a süllyesztőben, vagy ha nem ott, valahol máshol. :o( No, de mostmár be is fejezem, bortúrát légyszíves ne feledjétek! Köszi, Boszi | |
| Csipke Rózska (hősnév: Csipke Rózsika) | 2002. március 11., 16:41:37 |
| Mesés Szép Délutánt Mindenkinek.... Felébrendtem és azt álmondtam:-)) Gondoltam megosztom Veletek, mert látom olyan szomorú ma a Kerekasztal:-(( A Kékségeskék Sziget Hol volt, hol nem volt, az Üveghegyen túl, ahol a kismalac farka sem túr, az Óperenciás Tenger kellős közepén volt egyszer egy sziget. Ha még emlékszel rá, milyen az Óperenciás Tenger - és biztosan emlékszel rá, noha már régen jártál ott, gyermekkorodban, amikor esténként nagymamád vagy édesanyád az ágyad szélére ülve mesélt Neked, tehát, az Óperenciás Tenger olyan kék, mint az égbolt. A kellős közepén levő szigetről pedig bármerre tekintesz, az Óperenciás Tenger kékje beleolvad az ég kékjébe, mintha nem is csupán a tenger, hanem a Mindenség közepén lenne a sziget. El is nevezték hát az Óperenciás Tenger kellős közepén levő szigetet Kékségeskék Szigetnek. A Kékségeskék Szigeten ugyanúgy éltek az emberek, mint más mesékben: voltak szegények és gazdagok, szorgosak és lusták, okosak és butuskák, fiatalok és idősek - emberek voltak mindannyian, mesebeli emberek. Volt azonban egy nagy különbség a többi meséhez képest: a Kékségeskék Sziget fölött mindig sütött a nap; itt, az Óperenciás Tenger kellős közepén soha nem volt éjszaka. Hát akkor hogyan aludtak az emberek - kérdezhetnéd - amikor mindig világos volt? Hát, amikor már későre járt, akkor az emberek lefeküdtek az ágyukba, körbenéztek, és a körös-körül kékességeskékség úgy elringatta őket, hogy álomba merültek. És álmukban ők is mesehősök voltak, akik legyőzték a hétfejű sárkányt, és elnyerték a tündérszép királykisasszony kezét, nomeg, az öreg király fele királyságát. Itt, az Üveghegyen túl, ahol a kismalac farka sem túr, az Óperenciás Tenger kellős közepén, a Kékségeskék Szigeten élt a Legény is. Szegények voltak a szülei, de szorgosak és becsületesek, ezért mindig megvolt a napi betevő falat, igaz, több se. A Legénynek nem volt sok játéka, de ezek nélkül is boldog volt, mert az édesanyja sokat mesélt neki. Mesélt az Égigérő Fáról, az Örökzöld Fűről, az Ezerszínű Virágról, az Igazgyöngy Forrásról, a Dallamos Madárról, a Napsugaras Napról, a Fekete Földről és persze a Kékségeskék Szigetről. A Legény könnyen megértette ezeket a meséket, hiszen minden nap egyre magasabbra mászott az Égigérő Fán, noha tudta, hogy ameddig él, addig a tetejére soha nem juthat el. De ahogy szétnézett a magasságból, a Kékségeskék Sziget minden kincse egyre teljesebben tárult elé. Amikor már eleget nézelődött, lemászott a földre, vidáman kószált az Örökzöld Fűben, amíg a tisztáson meg nem látta az Ezerszínű Virágot, amely minden nap más és más színben pompázott. Azután meghallgatta a Dallamos Madár énekét; a Dallamos Madár is minden nap más muzsikát csicsergett. Ha kimelegedett a Legény a Napsugaras Nap gyöngéd sugaraitól, és megszomjazott, elballagott az Igazgyöngy Forráshoz, és elegendő volt egyetlen cseppjével megnedvesítenie az ajkát, máris elmúlt a szomjúsága. Talán mondanom sem kell, hiszen hallottál már Te is sok mesét, hogy az Igazgyöngy Forrás minden cseppje más és más ízű volt. A Legény játékvárat is épített magának a Fekete Földből; napról-napra szebb várat, mert a legszebb mese, amit édesanyjától hallott, a Leányról szólt. A Leányról, akinek hosszú, göndör, fekete haja van, mély, barna szeme, sötét bőre, olyan gyönyörű, hogy nincs hozzá fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán még más mesékben sem. És olyan igéző tekintete, hogy az embert azonnal elcsábítja. A csábítás pedig veszélyes dolog, mert szerelmesnek lenni gyönyörű, de könnyen veszélybe sodorhatja a Kékségeskék Szigetet az, aki a csábítónak meggondolatlanul engedelmeskedik, és akkor csak a hold és a csillagok segítenek. - Mi az a hold és mik azok a csillagok? - kérdezte egyik este, elalvás előtt, édesanyját a Legény, mielőtt a körös-körül kékességeskékség álomba ringatta volna. - Tudod, fiam - válaszolta az édesanyja - más mesékben este és éjszaka sötét van. - Mi az, hogy sötét? - kíváncsiskodott tovább a Legény. - A sötét - folytatta türelmesen az édesanyja, mert az édesanyák és nagymamák a mesékben mindig türelmesek - olyankor van, amikor a Napsugaras Nap nem világít. Más mesékben este a Napsugaras Nap elmegy aludni, úgy is mondják, hogy lenyugszik, hogy hajnalban azután vidáman és kipihenten keljen föl, és ragyogása felmelegítse a földet, és hogy nappal olyan világos legyen, mint itt nálunk mindig, az Üveghegyen túl, ahol a kismalac farka sem túr, az Óperenciás Tenger kellős közepén, itt, a Kékségeskék Szigeten. De hogy éjszaka se legyen koromsötét, a Napsugaras Nap a Halovány Holdra és a Hunyorgó Csillagokra bízza azt, hogy elvezesse az embereket éjszaka a Jóságos Mesemondóhoz, aki segít rajtuk, ha bajba jutottak. A Halovány Hold és a Hunyorgó Csillagok tehát nálunk nem láthatók, ettől olyan kék a Kékségeskék Sziget. A Legény dalokat írt a Leánynak, és nagyon készült rá, hogy ha majd eljön egyszer, előadja neki az összeset egyetlen Dalként a palotában, amelyet egyelőre csak játékból épített, bár így is nehéz volt, mert a Fekete Föld nem adta könnyen magát. Nőtt, nőtt a Legény, és ahogy cseperedett, egyre szebb dalok fogantak meg a szívében; azt suttogták a társai, hogy meseköltő lesz belőle. Vidám dalokat írt, mert örült, ha nevetnek az emberek. Csodálatosak voltak a dalok, hiszen nagy és tiszta lelke volt a Legénynek, és szerette az embereket. Csak a barátai tudták róla, milyen szomorúságban születnek meg ezek a dalok, mert a Legény boldogtalan volt. Magányos volt nagyon, elkerülték, kinevették őt a lányok. De mit bánta volna ő, ha az egész világ kikacagja, csak jönne már a Leány. Már-már arra gondolt a Legény, hogy az Óperenciás Tengerbe veti magát, ilyen gondolatokkal sétált a tengerparton, amikor elébe toppant valaki, akinek hosszú, göndör, fekete haja volt, mély, barna szeme, sötét bőre, és olyan igéző tekintete, hogy a Legényt egyből elcsábította. - Hahó, Legény! - szólott a Leány - eljöttem érted, hogy megismerd a szerelmet, hogy örökre boldoggá tegyelek! De figyelmeztetlek: engem csak az szerethet, akinek a lelke nagyon erős, különben, ha elmegyek majd, bele fogsz halni a szerelembe. Eddig még mindenki belehalt. - Erős vagyok - válaszolta a Legény - és valóban olyan erősnek érezte magát, mint amilyenek más mesékben a legerősebb óriások szoktak lenni. - Erős vagyok - folytatta - szeretlek, Tiéd minden kincsem, azt akarom, hogy mindig Velem maradj, hiszen olyan gyönyörű vagy, hogy nincs hozzád fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán más mesékben sem. El is énekelem Neked a Dalt... - Várj még azzal a dallal! Ha azt akarod, hogy örökké Veled maradjak és szeresselek, akkor azt kell tenned, amit én akarok, és előbb meg kell ismerjelek Téged és a Kékségeskék Szigetet. - Hát persze - derült föl a Legény arca - megmutatok Neked mindent. Kedvesem, gyere velem! Kezdjük talán az Igazgyöngy Forrásnál! - Igazgyöngy forrás - Nem hangzik rosszul! Na, lássuk csak... Milyen finom és hűsítő már egyetlen cseppje is! Legény, add nekem a forrást! Nekem minden cseppje kell! - Ugyan, hogyan adhatnám Neked? - esett kétségbe a Legény - Hiszen az Igazgyöngy Forrás mindenkié! Csak akkor tud minden nap más és más ízű lenni, ha nem visszük el innen... - Legény, azt mondtad, hogy szeretsz! Még egy vacak forrást is sajnálnál Tőlem? - Szeretlek, hát nem látod, mennyire szeretlek, Téged szeretlek, akinek hosszú, göndör, fekete haja van, mély, barna szeme, sötét bőre, olyan gyönyörű vagy, hogy nincs hozzád fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán más mesékben sem. El is énekelem Neked a Dalt... - Előbb a Forrást! - De ha Neked adom az Igazgyöngy Forrást, veszélybe sodrom a Kékségeskék Szigetet! Szomjazni fog az Égigérő Fa, az Ezerszínű Virág, az Örökzöld Fű, a Dallamos Madár és az emberek! - Ne érdekeljenek a többiek! Engem szeress, mert olyan gyönyörű vagyok, hogy nincs hozzám fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán más mesékben sem. Tedd, amit én akarok, ide azzal a forrással, különben nem teszlek boldoggá! - Hát legyen, amit Te akarsz - búsult a Legény - lásd, mennyire szeretlek. És akkor most elénekelném a Dalt... - Mit is mondtál? Égigérő Fa? - Igen, Égigérő Fa! - csillogott ismét a Legény szeme - Gyere! Másszunk föl rá együtt! Érzem, ketten együtt olyan magasra jutunk, mint még soha! És meglátod onnan föntről, milyen gyönyörű a Kékségeskék Sziget! Ha meg felértünk, eléneklem Neked a Dalt... - Dehogy mászom! Eszem ágában sincs mindenféle fákon összekócolni hosszú, göndör, fekete hajamat, megkarcolni sötét bőrömet, kockáztatni mély, barna szemem épségét! Ha ez egy ilyen csodafa, add nekem, vágd ki, hadd lássam, milyen erős vagy! - Hogy vághatnám ki az Égigérő Fát? - szomorodott el megint a Legény - Veszélybe sodornám a Kékségeskék Szigetet! Ez a fa ad menedéket az állatoknak, és fenséges lombkoronája alatt hűsölnek az emberek. Amikor pedig meghalnak, ezen a fán keresztül jut föl a lelkük az égbe! - Szóval mégis gyenge vagy? Nem szeretsz? Hiába vagyok olyan gyönyörű, hogy nincs hozzám fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán más mesékben sem? El is megyek... - Jaj, ne menj el, maradj örökké velem, látod, azt teszem, amit Te akarsz, egyetlen mozdulattal tövestől kicsavartam az Égigérő fát, annyira szeretlek. És akkor a Dalt... - Tényleg, valami Dallamos Madárról is beszéltél! - Igen, nagyon kedves kismadár! - vidult föl a Legény - Tőle tanulom a dallamokat, amelyekre verseket költök, és mindjárt el is éneklem Neked... - Hagyj már békén az énekléseddel! Itt egy kalitka, ezentúl ebben fog lakni a madár. Persze, csak ha szeretsz engem, és megfogod! - A Dallamos Madár csak akkor tud kitalálni minden napra más és más muzsikát, ha szabadon röpülhet! - magyarázkodott kétségbeesetten a Legény - A kalitkában minden napja ugyanolyan lenne! Ha nincs muzsika, veszélybe sodrom a Kékségeskék Szigetet, mert boldogtalanok lesznek az emberek! - És az én boldogságom? Engem nem akarsz boldoggá tenni? Tedd azt, amit akarok! - Jaj, csak azt lesem, hogyan tehetnélek Téged boldoggá, szerelmem! Hiszen olyan gyönyörű vagy, hogy nincs hozzád fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán más mesékben sem. Csak egy pillanatig várj, amíg a Dallamos Madár elcsicsergi az utolsó melódiát, hogy azután én is elénekelhessem Neked a Dalt... - Jó, jó, csak gyorsan, mert már kezdek elfáradni! Ide azt a madarat, ameddig végeztek, leheveredek a fűbe! - Ugye, milyen selymes az Örökzöld Fű? - kérdezte megint reménykedve a Legény. - Selymes, selymes, jól is nézne ki az én kertemben. Ugye tudod, mit akarok? - Az Örökzöld Füvet is? - jajdult föl a Legény - Ez a fű csak itt ilyen selymes, csak itt tud ilyen zöld lenni, az Üveghegyen túl, ahol a kismalac farka sem túr, az Óperenciás Tenger kellős közepén, a Kékségeskék Szigeten! - Azt csak bízd rám! Enélkül a fű nélkül képtelen lennék szeretni Téged! Anélkül pedig nem tehetlek örökre boldoggá! Vigyázz, elveszítesz engem, aki olyan gyönyörű vagyok, hogy nincs hozzám fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán más mesékben sem. - Igen, a hosszú, göndör fekete hajad, a mély, barna szemed, a sötét bőröd... Szerelmes vagyok Beléd, Tiéd az egész rét... - Az Ezerszínű Virág is? - Nem érted -volt most már igazán szomorú a Legény -, nem érted a Kékségeskék Szigetet... talán nem is szeretsz engem, és nem is azért jöttél ide, hogy megismerjem a szerelmet, és örökre boldog legyek Veled... De ha ennyire akarod, tessék, Tiéd az Ezerszínű virág is... Csak kérlek, öntözd meg naponta az Igazgyöngy Forrás egy-egy cseppjével, hogy mindig más színe legyen! - Én azt akarom, hogy minden nap mind az ezer színében virágozzék, és amit én akarok, azt el is érem! Csak Te nem akarod, hogy boldog legyek! Különben már rég nekem adtad volna a Napsugaras Napot is! - A Napsugaras Napot? A Napsugaras Napot? - Most mit vagy úgy oda ... Igen, a Napsugaras Napot, az összes sugarával. De érdekel is Téged, hogy minek örülnék én, aki olyan gyönyörű vagyok, hogy nincs hozzám fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán más mesékben sem... - De ha Neked adom a Napsugaras Napot, sötétség lesz itt, az Üveghegyen túl, ahol a kismalac farka sem túr, az Óperenciás Tenger kellős közepén, nem ringat többé körös-körül kékességeskékség, veszélybe sodrom tehát a Kékségeskék Szigetet, és nem láthatom hosszú, fekete, göndör hajadat, mély, barna szemedet, sötét bőrödet se... elpusztul a lelkem is! - Ne mindig magaddal törődj! Add ide azt a napot, a lelkedet meg bízd rám! Most már azt is megengedem, hogy elénekeld a Dalt, csak előbb építsd meg a palotámat! Nem kívánhatod, hogy itt, a sötét hidegben hallgassalak Téged! És a Legény nekifogott, hogy felépítse a Fekete Palotát. Feketét, mert teljes sötétségben építette, és feketét, mert a Fekete Földből építette. Más mesékben tán hét éjjel és hét éjszaka tartott volna az építkezés, de itt nem volt már nappal. Nehezen ment a munka, mert a Fekete Föld hideg volt és kemény, nehezen adta magát. De a Legény összeszedte minden erejét, erőt adott neki az, hogy végre elénekelheti a Dalt, elénekelheti a szerelmének, aki örökre boldoggá fogja tenni őt; a Leánynak, akinek hosszú, göndör, fekete haja van, mély, barna szeme, sötét bőre, olyan gyönyörű, hogy nincs hozzá fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán még más mesékben sem; a Leánynak, aki igéző tekintetével elcsábította őt annyira, hogy mindenét odaadta neki. És egyszercsak elkészült a Fekete Palota. Te, aki már sok mesét ismersz, még Te is elcsodálkoztál volna, ha láttad volna! Két kacsalábon is forgott, és olyan pompás volt, amilyet csak az tud építeni, aki valakit szeret. A Legény mindenkit meghívott a Fekete Palota felavatására, és jöttek is az emberek, sokan. A legnagyobb terembe vezette őket, amelynek falai, padlója és mennyezete a Legény erejétől hófehér márvánnyá nemesedtek. El is nevezték hát a termet Márványteremnek. A Márványterem fő helyén persze a Leány ült, akinek hosszú, göndör, fekete haja volt, mély, barna szeme, sötét bőre, olyan gyönyörű, hogy nincs hozzá fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán még más mesékben sem. De az emberek nem látták őt, hiszen sötét volt. Azután egyszercsak felhangzott a Dal, amit a Legény írt a Leánynak. Csodálatosan zengett a Márványteremben. Egy egész napon keresztül énekelt a Legény. És ahogy énekelt, az emberek, akik a sötétben semmit nem láttak, megint azt érezték, hogy süt a Napsugaras Nap, hogy muzsikát csicsereg a Dallamos Madár, hogy selymes az Örökzöld Fű, hogy kinyitotta szirmait az Ezerszínű Virág, hogy hűsít az Igazgyöngy Forrás minden cseppje, hogy egyre magasabbra mászhatnak az Égigérő Fán, és hogy ismét körös-körül ringat a kékességeskékség a Kékségeskék Szigeten. És amikor véget ért a Dal, és már mindenki haza ment, így szólt a Leány a Legényhez: - Most már tudom, hogy erős vagy, és szeretsz engem. Gyere, boldoggá teszlek Téged, és örökké Veled maradok. - A Leány és a Legény egymásé lett azon az éjszakán. A Legény olyan boldog volt, amilyen boldogok még a mesében is csak ritkán lehetnek az emberek. És amikor már beteljesültek egymással, a Legény elaludt. Amikor a Legény felébredt, riadtan látta, hogy a Leány, akinek hosszú, göndör, fekete haja van, mély, barna szeme, sötét bőre, olyan gyönyörű, hogy nincs hozzá fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán még más mesékben sem; a Leány csomagol. - Hát Te mit csinálsz? - kérdezte. - Mit csinálnék? Elmegyek. Megkaptad, amire szükséged volt. - De hát azt ígérted, hogy örökre Velem maradsz! - Hát nem ez az éjszaka volt az örökkévalóság? Bolond... Én csak el akartalak csábítani igéző tekintetemmel... Na, sietek, a kapu előtt vár már a Hétfejű Sárkány, hogy az én igazi szerelmemhez, a Kősziklaszívű Királyhoz repítsen, akinek gyémántból van a palotája, nem sárból... - De mit kezdesz ott az én kincseimmel? A Kékségeskék Sziget kincseivel? - Ezek Neked kincsek? Már nincs szükségem rájuk. Tessék, ha annyira kellenek, mind visszaadom őket, csinálj velük azt, amit akarsz! Egy hervadt virág, egy korhadt fa, egy kiszáradt rét, egy jeges forrás, egy néma madár, egy hideg korong ... Maradt még valami? - A lelkem... - A lelked? Nincs már Neked lelked! - Azt nem viheted el! Nézd csak, ha a szívemhez szorítom a korongot, átveszi a lelkem melegét, és mindjárt kisüt ismét a Napsugaras Nap! És a Legény úgy is tett, ahogy mondta, szívéhez szorította a kihűlt napot, de az ég sötét maradt. - Látod, jégcsap a Te lelked! - kacagott a Leány; hideg és kegyetlen, mint az enyém. Ezt akartam, és megmondtam, hogy amit akarok, azt el is érem! Rombolni jöttem! Azt akartam, hogy pusztuljon el a Te Kékségeskék Szigeted, ami úgyis csak a Te mesédben létezik, az Üveghegyen túl, ahol a kismalac farka se túr, az Óperenciás Tenger közepén! - De én meghalok Nélküled! Szeretlek, bármilyen gonosz is vagy! - Ha meghalsz, meghalsz, engem nem érdekel. Akkor Te is ugyanolyan gyönge voltál, mint a többiek. Nem is érdemelted meg, hogy boldoggá tegyelek. Na, ég Veled! - mondta a Leány, és felpattant a Hétfejű Sárkányra. A Legény rettenetesen zokogott. Úgy érezte, megszakad a szíve. Úgy záporoztak a könnyei, mint amikor más mesékben hosszú szárazság után megnyílnak az ég csatornái. Futott céltalanul mindenfelé, nem találta helyét a sötét szigeten. Már éppen az Óperenciás Tenger partjára ért, hogy most valóban a hullámokba vesse magát, amikor felpillantott az égre, és valami homályos derengést látott. Eszébe jutott, mit mesélt az édesanyja. - Halovány Hold, Hunyorgó Csillagok, segítsetek Nekem! Vezessetek a Jóságos Mesemondóhoz! Így is történt, a Halovány Hold és a Hunyorgó Csillagok mutatták az utat a Legénynek a Jóságos Mesemondó házának kapujáig. - Jóságos Mesemondó! Kérlek, bocsáss meg nekem! - könyörgött a Legény - igéző tekintettel elcsábítottak, és veszélybe sodortam a Kékségeskék Szigetet! - Bizony, nem vigyáztál. De a sziget most is körös-körül ringatón kékességeskékség, csak Te nem látod, mert fáradt vagy, és pihenned kell. Majdnem meghaltál, de Te erős vagy. Nyeld le ezt a varázslatos mesegolyót! El fogsz aludni, és ha felébredtél, már kicsit könnyebb lesz Neked. A Legény lenyelte a varázslatos mesegolyót. Elszenderült, a Leányról álmodott, akinek hosszú, göndör, fekete haja volt, mély, barna szeme, sötét bőre, olyan gyönyörű, hogy nincs hozzá fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de talán még más mesékben sem, és aki mégis hideg, gonosz és kegyetlen volt. Álmában még sokáig szerette a Leányt, aki igéző tekintetével elcsábította, és aki - ha csupán egyetlen éjszakára is, de - boldoggá tette őt. Azután mély álomba zuhant, olyanba, amilyet csak a föld mélyén megbújó szén álmodik évmilliókon keresztül, amíg ki nem bányásszák onnan, hogy azután álmai teljes melegét adhassa a didergő embereknek. Nem tudni, meddig aludt a Legény, ám amikor felébredt, sütött a Napsugaras Nap, selymes volt az Örökzöld Fű, muzsikát csicsergett a Dallamos Madár, szivárványban pompázott az Ezerszínű Virág. A Legényt a barátai az Igazgyöngy Forrás egy cseppjével kínálták, és biztatták, hogy másszon föl ő is az Égigérő Fára. - Hát nem pusztult el a Kékségeskék Sziget? - örvendezett a Legény. - Nem pusztult el, de egy kicsit megváltoztattam a mesét ? válaszolta a Jóságos Mesemondó. Úgy döntöttem, hogy mostantól kezdve itt, az Üveghegyen túl, ahol a kismalac farka sem túr, az Óperenciás Tenger kellős közepén, a Kékségeskék Szigeten is lesz nappal és éjszaka, hogy amikor ismét el akarna csábítani bárkit is egy igéző tekintetű lány, akinek hosszú, göndör, fekete haja van, mély, barna szeme, sötét bőre, olyan gyönyörű, hogy nincs hozzá fogható az egész Kékségeskék Szigeten, de tán még más mesékben sem, ám akinek jégcsapból van a lelke, akkor mindenkinek eszébe jusson, mekkora kincs a Kékségeskék Sziget, és akkor se sodorjuk veszélybe, amikor bánatosak és elkeseredettek vagyunk. Hiszen mindannyiunk meséjében létezik ez a sziget, tudhatod, gyermekkorodban elég sok mesét hallottál édesanyádtól az Égigérő Fáról, az Örökzöld Fűről, az Ezerszínű Virágról, az Igazgyöngy Forrásról, a Dallamos Madárról, a Napsugaras Napról, a Fekete Földről és persze a Kékségeskék Szigetről.. - A Leány meséjében is létezik? - kérdezte a Legény. - Igen, az övében is, csak talán ő se tudja még. Hiszen a Leány által nemcsak elképzelted, hanem végre meg is élted a mesét; olykor-olykor ő is szeretett Téged. - És a szerelem? - Vigyázz magadra! Ha ismét eljön, kívánom Neked, jöjjön el ismét, már látni fogod akkor is, amikor csak a Halovány Hold és a Hunyorgó Csillagok világítják meg az arcát, és látni fogod akkor is, amikor a Napsugaras Nap sugaraitól ragyog. Járj szerencsével! Hazaindult hát a Legény. Azóta még sokszor jutott eszébe a Leány, de újabban megint kezd dalokat írni, és gondol valakire, aki talán már el is indult hozzá. Hó*fehérke és a hét törpe | |
| Mr Slowhand (hősnév: bonzo) | 2002. március 11., 16:44:53 |
| ***Rony Emilke expressz-ajánlott-légiposta-küldeményként repítve ***Boszi seprűjén. ***Boszi Mi ez a nagy lelombozódás? Most amikor kissé helyrebillent a lelkivilágom, mások kezdik? Kicsit kölcsönvettem a söprűdet, ez bosszantott fel? | |
| Gabor (hősnév: Biggest) | 2002. március 11., 16:59:15 |
| Hali! Valakinek nincs felesleges 80 buznyákja, amit kölcsön akar adni? | |
| Réka (hősnév: Nadin) | 2002. március 11., 17:58:03 |
| Akinek kell, viheti a Laky, Akér, és a Teve Terézia nevű tevémet. Akér :jer Laky:jer Teve Terézia:jer Ez a hívójelük. | |
| Vercsi (hősnév: ha elveszel jó) | 2002. március 11., 18:29:29 |
| Hi!!!Hogyan változtathatom meg a hősöm nevét??? | |
| --------------- (hősnév: Bérelhető) | 2002. március 11., 18:41:20 |
| Hősember használható BÉRELHETŐ néven és 123456 kóddal. (hibernálva, 2 szobatisztasági leckével hátra. | |
| Valaki (hősnév: Csini-Bunga) | 2002. március 11., 18:57:27 |
| Én vagyok az! Csak azt szeretném megtudni, hogy hogyan lehet beadni a hősömet?! Mert nem tudom! Mármint az árvaházba. Mellesleg mit törődik a tesóm azzal, mi lesz a hőseivel?! Nem érdekli már...rekordot döntött, azért most egy jó ideig nem ülhet a gép elé...megdöntötte a saját rekordját...egy héten belül 2 db karót hozott! :) Hi-hi! | |
| tibusoft (hősnév: Tibusoft) | 2002. március 11., 19:14:39 |
| Szép estét az asztal körül terpeszkedőknek ☺ Itt a vége a hétfőnek is, már éppen ideje... Csatlakoznék ***Agutihoz, s jelem én is az asztalba vésem, hosszasabban még mindig nem vagyok képes kommunikálni, de törekvő vagyok s véghetetlenül lelkes... Hölgyek, látjátok mégsem én lettem az utolsó, de újra csak szebbeket Nektek, így alkalom nélkül grátisz ☺ [Tán ebben én lehetek az első ☺] El nem vesztem, vesztem nem jelzem, ne lelkesedjen ellenem. ☺ Ha másra nem, egy-egy rövid üzenetre igyekszem beszaladni ***Hozzánk ☺ Szép estét, s álmokat: tibusoft [Ja, valami bortúra? ☺ Nélkülem? ☺ Hová? ☺ A kávém után...] | |
| Rony (hősnév: Dr. Boróka) | 2002. március 11., 19:19:53 |
| ***Tibu Kávé után jó irányba mész! :))) Erre... itt gözölög, csak el ne ejtsem! :))) | |
| Mr Slowhand (hősnév: bonzo) | 2002. március 11., 19:24:26 |
| ***Rony | |
| Mr Slowhand (hősnév: Bonzo) | 2002. március 11., 19:26:19 |
| ***Rony Hol van az a KV? Kissé fáradt vagyok, és délután, úgy 600 oldal után már a főnök is megkérdezte, hogy ki fizeti majd a nyomtató javítását :o))) | |
| Mr Slowhand (hősnév: Bonzo) | 2002. március 11., 19:29:39 |
| Na várjunk csak. Valamiből kimaradtam :o( Itt van Aguti? Visszaérkezett? :o))) | |
| Szabi (hősnév: Sárgatollú Vószem) | 2002. március 11., 19:51:50 |
| Sziasztok!! Eddig higgadt voltam!!!!! Ki fogom nyírni hősömet!!! Nem hiszem, hogy ennyiszer rabolnak ki!!!! A nyagyarcú szerkesztők szerint véletlen...... Menjenek a francba!!!! Ennyit erről a kócerájról!!! | |
| MEDDOG (hősnév: BAMBULA5) | 2002. március 11., 19:56:32 |
| Hősöm ***BAMBULA5*** még feleséget keres keres magának. Legyen hűseges /elsősorban a hősemberkbzöhöz/ és rendszeres, nem szeretnék újból özvegy lenni. | |
| Rony (hősnév: Dr. Boróka) | 2002. március 11., 20:06:18 |
| Opsz... lemaradtam. Barika betelítette a postámat. :))) ***Mr Slowhand :))) Kész a munka? Hmmm... Mindjárt megy Emília. :) Erre, erre, itt a kávé, frissen fözve, sok habbal! (***Lopezt hagyd otthon!) Az én nyomtatómat nem akarod megjavíttatni? Neki most jön... :))) ***Csabi Még egy ilyen merénylet, s nem állok meg az állomásig, s amíg oda nem érek hozzád! :))) ***Szabi Inkább add be az Árvaházba. :) ***Vercsi Olvass már!!! ***Valaki Hösárvaház-ra kattintva, oldal alja. Hös beadása kollégistának (marad a tied), vagy hös örökbeadása (árva lesz, lesz új gazdija). Bövebben ott! :)) ***Mr Slowhand Itt vagyok! Most már maradok is. :))) ***Csabi hazament. :( ***Bodzso Megfejtjük együtt? :) Rony :) | |
| Mr Slowhand (hősnév: Bonzo) | 2002. március 11., 20:36:13 |
| ***Rony Na, most már megreggeliztem, megfürödtem, kicsit vagyok, azután fexem le, mert fél 4-kor kelek Lopezt miért hagyjam itthon? Ő szereti a legjobban a kávét. Bár ha sokat iszik, akkor túlságosan éber lesz :o))) Nem romlott el a nyomtató, de úgy néz ki, hogy kiürítettem a tonert. | |
| Rony (hősnév: Leafy) | 2002. március 11., 20:47:15 |
| ***Mr Slowhand Hm.. Fél 4? Akkor majd megfordulok az ágyikómban, jó? :))) Lopez azért maradjon, mert ha megint a mamut közelébe engedem, nem mentek egyhamar haza! :))) Hogy kelsz akkor ilyen korán? :))) (Csak tudnám, hogy hova tünt ***Boszi csodaszere, az a sok mosolykapszula! :)) A nyomtatónk, az most fog kapni pár 100 oldalt... aggódom! :))) | |
| Mr Slowhand (hősnév: BONZO) | 2002. március 11., 20:54:03 |
| ***Rony A miénk egész jól bírta, csak 600 után kezdett szórakozni. % oldalnál 6-féle hibát írt ki a szerencsétlen. Ezért aggódott a főnök. De végül is lement a 750 oldal, csak akkor kattant ki a főnök, mikor a munkatársam is benyögte, hogy szeretne nyomtatni. De végöl megnyugodott, ő csak 65 oldalt nyomtatott :o))) Lopezt azért csak viszem, de kísérőnek ott lesz a vadgeszti is. Tényleg. Neki nem tudsz valami szépen hangzó nevet? :o))) Az ágyikóban pedig ne nagyon forgolódj, az a nyugtalanság, idegesség jele. | |
| Rony (hősnév: Leafy) | 2002. március 11., 21:29:48 |
| ***Mr Slowhand Nyomtató? Ha tudnám, hányadik 600 oldalánál tart... :))) Van, hogy 1-nél is megmakacsolja mágát, elkezd égni mind a 3 égöje, s csak áramtalanítással tér észhez! :))) Gesztinek? :) Majd gondolkodom! :))) Egyszer csak megfordulhatok nem? Mondjuk az egyik oldalamról a másikra! :))) (Kíváncsi leszek, hány bunkót hoztok nekem idefelé! :))) | |
| Mr Slowhand (hősnév: BONZO) | 2002. március 11., 21:35:33 |
| ***Rony Jó éjt, én elmentem hajcsikálni :o) | |
| Mr Slowhand (hősnév: Lopez de Futastan) | 2002. március 11., 21:38:43 |
| ***Rony Egye fene, egyszer megfordulhatsz. Megígérem, hogy most nem hozok bunkót :o) A saját nyomtatót ilyesmire nem nyúzom, drága a patron, a cég meg bírja :o))) | |
| Rony (hősnév: Lopakova) | 2002. március 11., 21:40:14 |
| ***Mr Slowhand Aludj jól, álmodj szépeket, sok barit számolj meg! :))) Jól van, eresszetek el! Lopez! Guszta Geszti! Segíííítséééég!!! :))) | |
| Rony (hősnév: Lopakova) | 2002. március 11., 21:45:09 |
| ***Mr Slowhand Az itthoni a cégé... :( De egész jól bírja! :))) Nono! Bunkót nem viszünk be a hálóbarlangba! :))) Emílián dolgozom, mint a munkán! :))) Pussz.. | |
| János (hősnév: Szilver) | 2002. március 11., 22:19:08 |
| Jóestét mindenkinek. +++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++ - Pedig nyilvánvaló. A Terrán a maguk masináinak a működése már megközelíti az optimumot, ennélfogva kisebbrendűségi érzést keltenek a kezelőikben. De szerencsétlen módon maguknál valami mazohisztikus törzsi tabu tiltja az elpusztításukat. Az eredmény? Általános nyugtalanság a szentek szentje, az embertelenül nagy hatásfokú Gép jelenlétében, amiért is mindenki másutt keresi agresszivitása levezetésének tárgyát, s azt többnyire a feleségében vagy barátjában leli meg. Elég szomorú állapot. Persze serkentőleg hat a robotgyártásra, de annál hátrányosabb az emberiség egészségének és jólétének távlati alakulására. - Nem vagyok biztos, hogy... - Az ember nyugtalan állat. Mi itt, a Tranain ezt a nyugtalanságot e meghatározott tárgyra irányítottuk, és ez szolgál más frusztrációs érzések levezetésére is. Az ember már torkig van... bumm! Még a lelket is kirugdossa a robotjából. Az indulati töltés azonnal, gyógyító módon levezetődik, létrejön a gépek fölött érzett értékes és jogosult fölény érzet, az általános feszültség csökken, egészséges adrenalin áramlás indul meg a vérben, sőt, jól jár a Tranai gyáripara is, mert az ember megy, és rögtön vesz a régi helyébe egy másik robotot. Mert végül is mit csinált? Nem verte meg a feleségét, nem lett öngyilkos, nem üzent háborút, nem talált fel új fegyvert, nem élte ki más, hétköznapibb mádon sem az agresszív hajlamait. Egyszerűen csak szétzúzott egy olcsó robotot, amit rögtőn pó tolni tud. - Azt hiszem, egy kis időbe beletelik, amíg ezt megértem - ismerte be Boozgoe. - Ez természetes. Biztosra veszem. hogy értékes munkatársunk lesz, Boozgoe. Gondolkozzék azon, amii mondtam, és próbáljon kiagyalni valami olcsó módszert, hogy hogyan tökéletleníthetnénk tovább a robotjainkat. Boozgoe a nap hátralevő részében mindvégig ezen törte a fejét, de nehéz volt a gondolkozását a rossz gépek előállításának eszmekörére átállítania. Ezt valahogy szentségtörésnek érezte. Mikor fél hatkor otthagyta a munkahelyét, nem volt megelégedve önmagával; de eltökélte, hogy másnap már jobb munkát végez - vagy rosszabbat, attól függően, hogy az ember milyen szemszögből nézi, és mit szokott meg. Miután egyedül és gyorsan elköltötte a vacsoráját, Boozgoe úgy határozott, hogy meglátogatja Janna Vleyt. Nem akaródzott egyedül töltenie az estét a gondolataival, és kétségbeesetten vágyott valami kellemes, egyszerű társra ebben a bonyolult Utópiában. S lehet, hogy éppen Janna lesz az. Vleyék háza talán ha tizenkét háztömbnyire volt, így hát gyalog indult neki. Alapjában véve az a baj, hogy neki megvan a saját elképzelése, milyennek kell lennie Utópiának, és a gondolatai most nehezen alkalmazkodnak a valósághoz. Ő idilli színt képzelt, egy planétát, ahol az emberek kedves, furcsa kis falvakban élnek, lobogó bő köntösben járnak, bölcsek, szelídek és megértők. Gyermekek játszanak az aranyló nap sütésben, s fiatalok járják a táncot a falu főterén... Nevetséges! Élőképet képzelt maga elé, és nem a való életet, stilizált testtartások egymásutánját, s nem az élet szakadatlan áramát. Emberi lények úgy nem is élhetnek, még ha, tegyük fel, szeretnének is. Ha képesek lennének rá, már nem is lennének emberek. ********************************************************************** Üdv Szilver | |
| Boy (hősnév: Gyuri fiú) | 2002. március 11., 23:10:47 |
Hali! *** Rony Na, megérkeztem. Tényleg király volt. Miért nem szoltál előbb? Mehettünk volna ketten.. Síoktatást szíves-örömest válallom! Akár neten keresztül is, mint ahogy ***Tom-ot is "próbálgattam tanítgatni". De az kemény munka volt, és teljesen más téma. Késő van, megyek hajcsizni. Jó éjt! Boy George | |
| Rony (hősnév: *Rony*) | 2002. március 12., 00:51:41 |
| ***Bodzsoka Most csak neked, egy éjszakai beírás... aztán elmegyek alucikázni. (Ma sokat dolgoztam. Akinek még tartozom válasszal, annak holnap, ha még élek... ***Csabi Bell hallgatott megint, mint a sír. Valami nincs rendben vele.:( De most abbahagyom, mert alig látok ki a szemeimen.) Shakespeare szavaival élek: Örülök, hogy bántottál valaha, S akkori kínom még úgy bennem él, Hogy vétkem tán földre is sújtana, Hisz az inam nem érc s nem vert acél. Mert ha gögöm úgy sújtott, ahogy engem A tied, akkor megjártad a poklot, S mérlegelni én, zsarnok, nem siettem, Hogy bünöddel akkor bennem mi sajgott. Óh bár leglelkembe idézte volna Kínunk éje, mi a valódi seb, S ahogy te, hamar vittem volna azt a Szelíd gyógyírt, melytöl a szív heged! Régi botlásod váltság most szememben: Téged enyém, oldjon a tied engem . (CXX) Ni, hogy kergeti tollas szökevényét A féltö háziasszony! Leteszi Kicsinyét, szalad, és lelke egy éhség, Hogy utolérje, ami kell neki, Míg az otthagyott gyermek öutána Fut, sírva, kinek minden gondja csak Az üldözendö és csöppet se bánja A szegény fiút, akit megrikat. Így futsz az után, ami menekül, Sígy én, kicsinyed, jó hátul, utánad. De, ha vágyad elfognod sikerül, Térj vissza, csókolj meg, s mondd, hogy anyám vagy, S imám lesz: akaratod meglegyen, Csak jöjj s csöndesítsd zokogó szívem. (CXLIII) | |
| [ << ] [ 4 ] [ 5 ] [ 6 ] [ 7 ] [ 8 ] < 9 > [ 10 ] [ 11 ] [ 12 ] [ 13 ] [ >> ] |
Hősemberképző - Kerekasztal Version 4.2.8
Copyright © 1999-2002 Bóna (BSi) Barnabás
All rights reserved