Kellemes szombat délutánt nektek! :))
Csodálatos idö van odakint, ***napsugi minden erejét bevetette...:))
***Kérdezök, Újak...:)
Olvasgassátok egy picikét a HKödexet és a GYIK/FAQ-ot!:) Sok mindenre rá lehet jönni 15 perc alatt...:))
***Fofi
Nem éppen, de hasonló, inkább forumszerü... azonban szerintem a legjobb kifejezés rá, hogy Kerekasztal!:)))) Szépen körbeüljük, s leporoljuk azoknak a székét, akik nincsenek itt...:)
***magus
Holdfogyatkozáshoz semmit, a lehetetlent nem tudom... de ha kell valami, azt ki fogja írni a gép! Nincs más hátra, mint hogy próbálkozz...:))
Másik kérdésed: a kaja, pia ingyen van. Ha azonban elrontottál egy küldetést, vagy bunkóra lenne szükséged, akkor az is meg fog jelenni a segítségek között... automatice. :) [Én már csak tudom...:)] Persze, ha tud a hösöd írni, olvasni...:)
***Herri
Csak szépen lassan... :)
Ha kitöltötted az IQ tesztet, küldheted a hösöd a sámánhoz tanulni, szobatisztaságot, esötáncot, vadászatot, akkor már csak el kell küldened a megfelelö helyre... ha elfogyott valamid, és nem tudsz szerezni, kérj segítséget De Sadetól, alkesz gizitöl, Dr. Borókától... segítünk!:)
Feleséget csak 100-as bölcsesség után lehet barlangba vonszolni...:)) A gyerek folyamatban, az ***Istenek már dolgoznak rajta...:))
Most akár már el is olvashatod a GYIK/FAQ-ot!:))
***Timko
Dr. Boróka kérne... amennyit adsz neki... :))
Pusssssz ***Nektek, ne féljetek, minden megoldható...:))
Rony
Oh.. a szokásos Mark Twain...:))
**************************************************************************
SZERDA
Olyasmi történt, amit az emberiség sohasem fog kiheverni! A napokban ismét megszöktem. Egész éjjel olyan gyorsan nyargaltam, ahogyan a lovam csak bírta. Reméltem, így kijutok a Parkból, és más országba kerülök, még mielőtt a szerencsétlenség ránk szakad. Tervem sajnos nem sikerült. Körülbelül egy órával napkelte után virágos réten lovagoltam át. Állatok ezrei legelésztek itt békésen, vagy aludtak, vagy szokásuk szerint egymással játszadoztak. Ám egyszerre borzalmas ordításban és morgásban törtek ki. Egy pillanat alatt a síkság csatatérré változott, az állatok vadul marcangolni kezdték egymást. Rögtön tudtam, mi történt: Éva evett a tiltott fa gyümölcséből, és a „halál” megjelent a Földön. A tigrisek a lovamra ugrottak és széjjeltépték! Csak nagy üggyel-bajjal tudtam megmenekülni.
CSÜTÖRTÖK
Remek helyet találtam a Parkon kívül, és egypár napig pompásan éreztem magam. Ám a hosszú hajú itt is felhajszolt, és ennek a tájéknak is tüstént nevet adott, mert „pontosan olyan, mint” satöbbi. Pedig nekem egészen más mondanivalóm lett volna számára, de ő végeredményben mindent elrontott. Sajnos egyáltalán nem tudtam rá haragudni. Bár különösen hangzik, de éppen ebben a pillanatban eszméltem rá, hogy érzéseim Évával szemben megváltoztak. Egészen boldog voltam, amikor megjelent, és hozott néhányat azokból a sokat vitatott almákból. Örömmel kaptam rajtuk, mert errefelé ilyenek nincsenek. Nem volt más választásom, olyan éhes voltam, hogy meg kellett ennem az almákat – persze elveim fenntartásával. Más régebben tapasztaltam, hogy az elvek szépek és jók lehetnek, ám az éhség nem ismer semmiféle elveket.
Az utóbbi időben néha olyan gondolatom támadt, hogy van valami vonzó Éva egyéniségében. Különösen egyes testrészei érdekelnek – éppen azok, amelyek az enyémtől különböznek. Hát nem furcsa? Most is ezekre gondoltam, amikor hirtelen eltakarta levelekkel és lombos gallyakkal. Megkérdeztem tőle, mit jelent ez az újabb bolondság, és letéptem testéről a zöldséget. Erre vörös lett, és remegni kezdett. Még sohasem láttam senkit így elpirulni és reszketni, még engem is kellemetlenül érintett. Azt mondta, rövidesen meg fogom tudni, miről van itt szó.
Bizony ebben nagyon igaza volt. Roppant éhes voltam, a félig megrágott almát mégis félretettem, pedig a legszebb alma volt, ami valaha is a kezembe került (pláne ilyen előrehaladott évszakban). De eldobtam az almát, és hozzáláttam, hogy én is betakarjam magam zöld ágakkal. Amint láttam, hogy Éva most meztelenül áll előttem, egészen kijöttem a sodromból. Csodálkoztam a saját hangomon, ahogy leszidtam Évát, és ráparancsoltam: szerezzen még leveleket, és ne mutogassa magát ilyen szemérmetlenül! Szót fogadott nekem, azután a síkságra osontunk, ahol a vadállatok az előbb egymásnak rontottak. Erről a helyről néhány szép állatbőrt hoztunk magunkkal, és megparancsoltam Évának, varrjon egypár ruhadarabot, hogy legyen mit felvennie ünnepélyesebb alkalmakra, ha a nyilvánosság elé kell lépnie. Mindez elég kellemetlen és kényelmetlen, de Éva, úgy látszik, örül neki. Boldoggá teszi még a legkisebb reménye is annak, hogy csomagolását cserélgetheti.
De azért Éva olyan társnő, aki egyre inkább a kedvemre való. Most már magányos és lehangolt lennék nélküle, különösen, mióta elvesztettem a régi birtokomat. Azt mondja, elrendelték, hogy az életfeltételeinket magunk teremtsük meg, és dolgoznunk kell. Így hát Éva éppen jókor jött. Majd ő dolgozik, és én irányítom, tanácsokkal látom el.
************************************************************************** |
