Hősemberképző - Kerekasztal

Kerekasztal

[ Archívum böngészése ]
[ Friss hozzászólások ]

2018 május
0 - 3 (összesen 3 hozzászólás)
< 1 >

Évi (hősnév: Rózsaszál)	2018. május 9., 14:34:05
Rózsaszál férjet keres!

Évi (hősnév: Bugyogó)	2018. május 9., 14:35:28
Bugyogó feleséget keres!

Paramedic (hősnév: Paramedic)

2018. május 29., 19:08:54

Sokféle naplopó létezik. Nézzük először a legegyszerűbbet! A hősember, aki ül a barlangja előtt és nem csinál semmit. Ő a közönséges naplopó.
Aztán már láttam bolond Nap lopót is, amikor Kerekségben kóboroltam. A sötét erdőben, a fák koronái között betűzött a napsugár. Egy hősember a tenyerébe zárta a fehér sugarakat, aztán elfutott velük. Kérdeztem mit csinál? Azt mondta, hogy lopja a Napot a barlangjába, mert ott sötét van.
Aztán az is nap lopás, ha az egyik galaxis napot lop a másiktól. Ilyenkor, hiába állítjátok be a távcsöveteken a koordinátákat, a napoknak csak hűlt helyét találjátok.
Szóval többféle naplopás létezik, de a legszebb történetet Idő Nagy Úr mesélte nekem.

„Egyszer éjszaka nagy zajra ébredtem – mesélte Idő Nagy Úr. – Először azt hittem, megint a szökőév, de aztán láttam, hogy abból a teremből, ahol a napokat őrzöm, egy asszony szalad kifelé, a karjaiban napokat tartva.
–Mit csinálsz Te Asszony? – kérdeztem – Hová viszed azokat a napokat?
Az Asszony remegve állt, ijedtében még néhány napot is elejtett, annyira rárivalltam.
– Csak a Hősuramnak viszem – dadogta.
– Minek a Te Uradnak lopott nap?
– Hát az úgy történt, hogy a férjem kölcsönkért, és hogy megadja a kölcsönkért buznyákokat, a kőbányában kell dolgoznia. Éjjel és nappal. Éjjel és nappal. Állandóan. De nekem hiányzik, hogy vele legyek! Ezért elmentem a kőbányába, de nem engedték el. Ott állt az őr a bunkósbotjával, és nem engedte. Azt mondta, az övé a férjem összes napja. És akkor elhatároztam, hogy napokat lopok, hogy a Kedvesemmel együtt tölthessem azokat.”

Akár hiszitek, akár nem, az a mogorva, kegyetlen Idő Nagy Úr annyira megsajnálta az Asszonyt, hogy hagyta, hogy elmenjen: legyen az a lopott idő az övék.
Én sem tudom elítélni ezt az asszonyt! Hála istennek, Matabi szerelmem mindig velem van. De ha a sors úgy hozná, én is vállalnám, hogy napot lopjak neki, magunknak. Sőt minden hősasszonyt erre bíztatok, lopjon a Kedvesének, Szerelmének, Férjének napot!

< 1 >